dunaparton...

Szombat esti ötletem, miszerint meg kellene hogy látogassuk a leányfalui faházunkat, nem várt gyors sikert aratott a család körében...Így aztán összekapcsolhattam a kellemest a még kellemesebbel..:)) Ma rövid nyaralólátogatás és ebéd után a parton találtam magam, nem titkoltan jégmadarak nyomában... Jegest nem, de egy érdekes kis "bukómadarat" sikerült felfedeznem a vízen. Majd áttekintve a túloldalra fehér réceféléket láttam. Kompzás és cserkelés után sikerült pár képet készítenem , mint kiderült a kis bukókról, majd üldögélve a parton tovább két kerceréce úszott el "előttem" (csak a Duna közepén..). Visszafelé ballagva pár süvöltővel találkoztam, hazafelé tartva a kocsival pedig a mosolygó naplementében gyönyörködtünk az autópályán némi takarásban. Aztán hirtelen eltűntek a napot takaró fák és egy otromba füstölgő torony került be a képbe pont a nap elé, hogy pár perc múlva már csak ő uralkodjon a nap helyén...A sors mintha csak kérte volna tőlem hogy álljak meg a leállósávban és fotómmal én is kiabáljam a világnak hogy ha nem vigyázunk, így törli el az ember a természetet majd vele együtt önmagát is... Vajon még nem túl késő?? .......... Ezen egészen az isaszegi templomig gondolkodtam ahol azért pár esti kép után sikerült a gondolatvilágomat végül pozitív irányba terelnem, mindamellett hogy eleget tettem a sors kérésének is...