A Vörös Báró

Az elmúlt hét napban három Dragon Age játékülés volt. Meglehetősen felpörögtek a dolgok, ez ráébresztett, hogy a blogon erősen elmaradtam a játékbeszámolókkal. A tavalyi játékokat (kivéve azt, amelyikről már írtam februárban) most egy bejegyzésben összesítem, úgyis nagyjából egy egységbe tartoznak. 

Session X. – 2014. 02. 04.

Klaus Dworkin, a rivaini kalóz (6. szint)

Rosie. a városi elf lány (6. szint)

Trükkös Tanisz, a rivaini mesterkém (6. szint)

Session XI. – 2014. 02. 22.

Eliza, a fereldeni harcos (6. szint)

Hagor, a Szürke Őrző (6. szint)

Klaus Dworkin, a kalóz (7. szint)

Rosie. a városi elf lány (7. szint)

Trükkös Tanisz, a rivaini mesterkém (7. szint)

Session XII. – 2014. 09. 12.

Klaus Dworkin, a rivaini kalóz (7. szint)

Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (7. szint) [Rosie játékosának karaktere az első kampányból, ezúttal szintén a Bürgermeister szolgálatában.]

Trükkös Tanisz, a rivaini mesterkém (7. szint)

Session XIII. – 2014. 09. 19.

Klaus Dworkin, a rivaini kalóz (8. szint)

Scarlet Robe, a skarlátköpenyes boszorkány (8. szint)

Trükkös Tanisz, a rivaini mesterkém (8. szint)

Hőseink a Bürgermeister megbízását követve Westheim városkájába mentek, hogy elkapják a háborús uszítót, a Vörös Bárót. Amikor a báró köreibe férkőztek, akkor kiderült, hogy ő valójában a háború ellen van, s az Orléziában birtokait bitorló testvére akar háborút kirobbantani. Tesvére ugyanis a Fekete Kéz Testvériség tagja, akik orléziai nacionalisták és vissza akarják szerezni az elvesztett területeket. Később azért az is kiderült, hogy a bárót azért utálja testévre, mert az megölte a szerelmét (hogy milyen körülmények között került erre sor, az nem derült ki).

Miután a Bürgermeisterrel lelevelezték, hogy a béke mellett kell küzdeni, akár a Vörös Báróval akár ellene, segédkeztek egy portyázó csapat elkapásában Flußdorf falvánál. Hőseink tartották a hidat, hogy ne tudjanak visszavonulni. A foglyokat kikérdezték (megkínozták pontosabban) és kiderült, hogy egy kémük van Westheimban, aki az Éjbagoly névre hallgat, s az óratoronyban lehet vele találkozni. Még aznap este elkapták a fickót, akiről kiderült, hogy nem más, mint Jürgen, Westheim vezetőjének fia, a Vörös Báró barátja.

Őt természetesen nem orléziai nacionalista eszmék vezérelték, kiderült, hogy Fekete Kéz Testvériségét csak felhasználják. Mottornich (akivel hőseink korábban már Ludwig von Stern báró bálján találkoztak – Mottornich nem más, mint Ansburg hercegének nagybátyja) ugyanis egyesíteni akarja Nevarrát és a Szabad Járásokat, ennek első lépése pedig egy mindent elsöprő háború Orlézia és Nevarra között. A Végcél pedig nem más, mint hogy császárként uralkodjon az újonnan létrejövő birodalmon. Hőseink egy dolognak nem adtak hitelt a vallatás alatt kiderült információk közül, mégpedig hogy sárkányai is vannak Mottornichnak.

Közben két tevinteri bérgyilkos fekete mágiával lemészárolta a Fekete Kéz embereit, továbbá a Vörös Báró testvérét és annak teljes udvartartását. Hőseink túl későn érkeztek, csak a hullákat találták meg, némelyiken nevarrai katonai egyenruha volt – gondos szem észrevette, hogy ezekre utólag erőltették fel a ruhadarabokat. Miután rendezték a terepet, a gyilkosok után eredtek. Egy hét múlva felhasználva kapcsolataikat a templomosokkal sikerült rajtaütniük a két tevinterin és elkapni őket. A vallatásuk során kiderült információ nem lepte meg őket (kivéve, hogy szerintük is vannak sárkányai Mottornichnak).

Miután minden szál Mottornichhoz vezetett, úgy döntöttek, visszatérnek Markhamba, hogy jelentést tegyenek a Bürgermeisternek. Ő megjutalmazta őket, és felkérte Taniszt, hogy gyűjtsön zsoldossereget, biztos, ami biztos.

A kalandok érdekessége még, hogy Klaus mindenütt gyöngykereskedőnek adta ki magát, s jó kapcsolatot épített ki több kereskedővel, ugyanis távlati tervei közt egy kereskedelmi vállalkozás elindítása szerepel. Úgy gondolta, ennek egyengeti majd az útjait, míg Tanisz a zsoldosokkal foglalatoskodik. Azonban Scarlet Robe-nak egészen más tervei voltak, amelyhez Klausra is szüksége volt...

Ezután jönnek majd az idei játékok beszámolói, ahol először az Enyészetben tettek látogatást hőseink, hogy visszahozzák Raast, a vérmágust és Merdunt, a kossith harcost a halálból.

Miről nem írtam még beszámolót?

Gondoltam, összeszedem azokat a játékokat, melyeken az elmúlt pár hónapban mesélőként tevékenykedtem, de nem készült róluk beszámoló. Így legalább én is látom, mit kell pótolnom az elkövetkezendő időszakban.

Először is a legutóbbi két Dragon Age játékülés eseményei még hiányoznak. Ezek során a csapat megtalálta a Vörös Bárót, majd az oldalára állt, először névleg, aztán tényleg, emellett pedig belekeveredtek egy igen összetett konspirációba, mely Orlézia bukásával s a Szabad Járások egységes birodalommá alakulásával fenyeget...

Még tavaly volt egy remek hangulatú Dungeon World játékunk. A játékos karakterek egy mocsár mélyén megbúvó gonosszal vették fel a küzdelmet. Volt itt minden a „farkaszombiktól” a goblinokon át a csábító boszorkányig. Mindenképpen megérdemelne egy beszámolót. Azt hiszem, igazán sikerült megragadni azt, milyennek is kell lennie egy Dungeon World sessionnek. Hogyan építik együtt a világot a játékosok és a mesélő, miképpen alakul a fikciónak alárendelt szabálykezelés stb.

Nem sokkal a Helvéczia megjelenése előtt nekikezdtem a játék mesélésének. A kampány két játékáról született beszámoló, azonban azóta volt még egy s más (bár kevesebb, mint terveztem – de hát az év eleje nem indult jól): A Gasthaus Brunwaldot 2x is sikerült tesztelni, aztán volt egy Helvét karácsony, no meg legutóbb a Schönbach kisasszony különös kálváriáját teszteltük le a csapattal. Ezzel legközelebb majd a Kalandorok Társaságának rendezvényén találkozhattok. S most pénteken, ha minden jól megy egy újabb a Brunwaldhoz kapcsolódó kalandot mesélek majd le LFX-en, szóval érdemes felnézni a Google Plusz közösségbe.

Az LFX-en meséltem utóbb két alkalommal is (az első expedíció a legvégén kudarcba fulladt) a Patkányok a pincében c. kalandot, mely fantáziátlan nevével ellentétben azért tartalmaz némi science-fantasy csavart is. A Kazamaták és Kompániák egy új (opcionális) szabályát, a 0. szintű karakterekkel való játékot tesztelgettük vele. Nos, erről is illene írnom, de majd később. Valószínűleg a kaland megjelenik majd a Kazamata magazin 3. számában, ami készülget, csak kicsit lassan.

Szóval láthatjátok, van miről írnom, csak idő és kedv kellene. Utóbbi még akadna, de az előbbivel igencsak hadilábon állok. 

Miért felezünk?

A következőkben azt a kérdéskört járom körbe, hogy miért került be a Dragon AGE háziszabályok közé a Health felezése. Azt gondolom, érdemes róla írni, mivel már két játékalkalom óta bevezettük, s igencsak jól működik.

A Dragon Age alapvetően egy egyszerű rendszer, a harc pedig pörgős, sőt, egész halálos. Igen ám, de csak alacsony szinten. Ahogy elkezd nőni az életerő a karakter szintlépéseivel, úgy lassul be egyre inkább a harc, mivel erőseb ellenségek is kellenek ugyebár. A fegyveres sebzése pedig az életerőhöz képest szinte már nevetségessé válik.

Nyilván vannak játékstílusok, melyekhez ez talál, meg vannak játékosok, mesélők, akik élvezik az elhúzódó harcokat, a hosszadalmas taktikázást. Én azonban nem. S azt hiszem, hogy a játékosaim se. Ráadásul ez elvileg dark fantasy. Szóval valamit tenni kellett, így hát feleztük az életerőt.

Ennek köszönhetően végre újra rövidek, pörgősek a harcok, egy tőrrel is lehet érdemi sebet ejteni. S ami talán még fontosabb, az orvtámadásoknak is megvan a maga ereje. Nincs az, hogy egy karakter odalopózik egy őrszem mögé, hátba szúrja, majd az nevetve megfordul és visszaüt. Itt bizony elpatkol, akit rendesen leszúrnak. 

Nyilván így a karakterek is könnyebben belehalhatnak egy rosszul elsült összetűzésbe, de nálunk elég óvatos a csapat, s azért még így is elég sok a karakterek életereje ahhoz, hogy csak úgy egy rossz dobás halálukat okozza.

Az elmúlt két játékalkalom alatt - ahogy említettem - már az új szabály volt érvényben, s mindkétszer volt fegyveres összetűzés. A játékosi visszajelzések kifejezetten pozitívak voltak, s nekem is tetszik a rendszer. Szóval bevezettük, bevált.

Szomorú vég

A kilencedik játékülés nagy változásokat hozott. Elvesztett a csapat két társat s egyben két játékost is. A karakterek (és játékosok) közötti feszültségek ide vezettek sajnos. Ugyanakkor egy új játékos is megjelent a játékban, aki egy Hagor nevű Szürke Örzőt játszott. E játékos viszontlátása nagy öröm, mivel ő még a legeslegelső Dragon Age játékokban játszott Blake nevű karakterével.

Irány a kolostor!

Ismételten elmaradtam a játékbeszámolókkal, de a hónapban már pótolom. Tényleg röviden és tömören beszámolok a legfontosabb dolgokról. Ma délután lesz amúgy a 11. játékülés, s most pedig a 8. eseményeiről olvashattok. Megtudhatjátok, miként jutott a csapat abba az igen kellemetlen helyzetbe, melyből nem jöhetett ki jól sehogy sem.

Már megint qunarik

Újra felveszem a Dragon Age kampány fonalát, mivel holnap, ha minden jól alakul, végre folytatjuk a IX. sessionnel, viszont itt a blogon lemaradt még az előző két játékalkalom ismertetése. A most leírásra kerülő játék után még elmentünk barátnőmmel megnézni a Thor 2-őt, szóval tényleg nem tegnap volt. Mindenesetre igen remek dolog a jegyzetelés játék közben, mert így fel van jegyezve minden, ami fontos volt a játékalkalom során, s jelentősége lehet az elkövetkezendőkben. Igazából ez a játék csak előkészítette a következőt, amely aztán tényleg nagy bajba keverte a karaktereket – pontosabban ők egymást, de erről majd máskor.

Mi várható 2014-ben?

Az év vége a blog szempontjából gyéren sikerült, viszont más szempontból pedig igencsak izgalmasan és sűrűn telt. Rengeteget játszottam és meséltem, köszönhetően a Google Plusznak, s végre lezárult a Feketeláp projekt, amit elég régóta csináltunk már. (Ami pedig igazán örömteli, hogy a szerző a blogján megemlékezett a magyar kiadásról! :))

Kicsit jó megpihenni a munka után, de közben már készül a Kazamata harmadik száma is. Remélem, még a tavasszal ki tudjuk hozni. Sőt, immár abban is igencsak reménykedem, hogy szélesebb körhöz eljut majd a magazin, ugyanis ezentúl nem KHV magazin lesz, hanem egy Kazamaták és Kompániák, Kard és Mágia, Helvéczia fanzin. Ezt a változást többek közt az a döntés hozta magával, hogy nem készítjük el a KHV magasabb szintre vonatkozó köteteit.

Miért? Mert a Túlélőkészlet segítségével 6. szintig el lehet játszogatni, a fölé meg igen ritkán jut csapat. Ha meg igen, akkor ott a Kard és Mágia a kalandozós játékokra. A Kazamaták és Kompániák egy egészen más stílus és hangulat, ez a tipikus alacsony szintű kazamatázást hivatott feldolgozni. Ezt tökéletesen teljesíti. Azonban, mint írtam a KéM már ott van arra, amire a Hősök és Hatalmasok lett volna hivatott.

Ez nem jelenti azt, hogy vége a KHV-nek, szó sincs róla. A Kazamaták és Kompániák továbbra is egy remek játék, s ehhez készíteni fogok anyagokat, s remélhetőleg mások is. Sőt, talán valamikor egy újraszerkesztett, javított kiadást is elkészítünk (erre vannak igen jó ötleteim). Lesz itt még sok minden, szörnyek, varázslatok, NJK-k stb.

Más vizekre evezve szót kell ejtenem az éppen beindult Helvéczia kampányomról. Ami igazán izgalmassá teszi, hogy élőben s Google Pluszon keresztül is folyik a kampány. A visszajelzések elég jók, aminek nagyon örülök, s gyűlnek az anyagok a modulokhoz is. (Ez is egy ok, hogy a magazint bővíteni szeretném.) Később majd írok a netes tapasztalataimról is.

A Dragon Age kampány is szépen halad, a karakterek immár 6. szint felett járnak, ám legutóbb olyan rossz helyzetbe keverték magukat (és egymást), hogy ebből igencsak nehéz lesz kivergődniük. Jövőre kiderül, mi lesz a csapattal. Én állok elébe az ötleteiknek, mert valami zseniálisat kell kitaláljanak, hogy mind kijussanak a templomosok erődjéből.

A Baan Gidar áll. Rágóta várja, hogy újra kalandozókat csábítsak a holtak termeibe. Jövőre igyekszem újra beindítani a kampányt. Biztosan lesznek még egyéb dolgok is, mindig jönnek új ötletek. No, de mára ebből ennyi elég, inkább foglalkozzunk az ünnepléssel.

BUÉK! :)

A kalóz bosszúja

Újabb megkésett beszámoló. Nagyon lerövidítettem, de mivel elég kevés az időm mostanság, valószínűleg így fogok eljárni a beszámolók terén. Már tényleg csak a legfontosabb információkat közlöm.

Session VI. – 2013. október 25.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)

Merdun, kossith harcos (4. szint)

Raas, az elf körmágus (4. szint)

Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (5. szint)

Alaphelyzet:

Klaus Dworkin egykor kalóz volt, azonban bandáját elárulták, s ő maradt az egyedüli túlélő. Pontosabban csak ezt hitte, mivel, mint kiderült, sokkal többen túlélték az árulást. Erik, az egykori kalóztársa tudósította erről, akitől azt is megtudta, hogy az áruló Félkezű Will volt, aki most állítólag a környéken szervezett rablóbandát.

Fontosabb események:

-Hőseink a bált követően a hajnali órákban visszatértek oda, ahol a kocsit eltérítették. Az igazi Speerklamm házaspár és a kocsisuk azonban nem volt ott, ahol hagyták. Eltűntek, s jól láthatóan egy csoporttal távoztak. A hintót felborították, hogy balesetnek álcázzák a dolgot, majd visszamentek Markhamba.

-A Bürgermeister kitörő örömmel vette át Tanisztól a leveleket (nem is sejtve, hogy a ravasz kalandor párat megtartott magának), s bőkezűen megjutalmazta hőseinket.

-Még aznap este nagy mulatozást csaptak, Klaus egyrészt végre megdöntötte Bellát, a felszolgálót, másrészt találkozott régi kalóztársával, Erikkel, aki fontos információkkal látta el. A többiek eközben igen jól mulattak, énekeltek, táncoltak, ittak.

-Másnap elhatározták, hogy utánakérdeznek a városban Félkarú Willnek, akiről azt is sikerült megtudni, hogy Gregor néven mutatkozik jelenleg. Míg Klaus és Rosie az egyik hegyaljai* lebujban, az Öreglyukban kérdezősködtek (ahol egyébként véres verekedésbe keveredtek, mert az elf nő szépsége felkeltette pár tahó figyelmét), addig Tanisz a városőrségnél érdeklődött, s nem mellesleg megtudta, hogy vérdíj van a fickó fején. Raas és Merdun pedig az alkimistánál jártak, hátha tud segíteni a nyakperec levételében, de sajnos nem tudott rá más módot azon kívül, hogy a templomosok leveszik, mikor kedvük tartja.

-Miután kiderült, hogy Gregor egy csapat bandita élére állt, akik nem messze rejtőznek attól a helytől, ahonnan Speerklammékat elrabolták, kezdtek ráeszmélni arra, hogyan ki is szabadíthatta ki a nemeseket.

-A rejtekhez közelítvén igencsak elrontották a felderítést, így kelepcébe sétáltak. A banditák túlereje rájuk zúdult. Véres és verejtékes harc vette kezdetét, de győzedelmeskedtek hőseink (s nem mellesleg Klausnak volt egy "Inigo Montoya pillanata" is), Félkezű Willt megölték, majd pedig kiszabadították a foglyokat. (S eközben Rosie lenyúlta a kincseket.)

-Klaus szerette volna elvarrni a szálakat, így Speerklammék halálát kívánta, de Tanisz nem hagyta veszni őket, mivel túlontúl együtt érzett az elszegényedett nemesekkel. Így hát kiokította őket azzal kapcsolatban, hogy miféle ismeretségeket szerzett a maszkabálon, majd elengedte őket.

-Eztán visszatértek a városba kipihenni magukat, meg persze a vérdíjat beszedni.

*A szegénynegyed neve Markhamban

Összeesküvések

Mostanában jócskán elmaradtam a játékbeszámolókkal. Több, mint egy hónapja játszottuk le azt a játékot, melyről most írok. Ez volt az eddigi legtartalmasabb játékülés, így nehéz volt röviden összefoglalni.

Session V. - 2013. október 11.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (4. szint)

Merdun, kossith harcos (4. szint)

Raas, az elf körmágus (4. szint)

Rosie, a városi elf bárdtanonc (4. szint)l.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (4. szint)

Alaphelyzet:

Markham vezetője, a Bürgermeister régóta szeretné megszerezni Ludwig von Stern báró értékes sóbányáit, azonban von Sternen nem könnyű fogást találni, mindamellett, hogy erős hadsereggel rendelkezik, még kifogástalan férfiú hírében is áll, akinek sok a barátja. A Bürgermeisternek azonban tudomására jut, hogy a báró a szépséges Petra hercegnével, Fridrichnek, Ansburg hercegének feleségével folytat bizalmas levelezést. Markham vezetőjének szerencséjére a herceg épp hatalmas bált rendez, ahová a környező vidékek összes hatalmasát meghívják...

Fontosabb események:

-Raast az egyik éjjel a fogadóból templomosok vitték el. Andrian, a főmágus jobbkezének s egyben a templomosok besúgójának áskálódása és kémkedése (melyet nem vett észre) elég volt ahhoz, hogy teljesen gyanúba keverje hősünket.

-Egyedül Merdun volt az, aki dühösen követte a templomosokat a Körhöz, a többiek, miután látták, hogy egy varázslóval és három felfegyverzett templomossal állnak szemben, inkább meghúzódtak, bár igazából Merdun se kockáztatott meg egy nyílt támadást. (Ráadásként Klaus még iszonyat részeg is volt, mert előtte való estét épp mulatozással töltötték.)

-Raast két napig vallatta Starker, a kapitány helyettese, egy meglehetősen durva és rossz humorú egyén. A varázsló az elején ellenállt, ám miután eszméletlenre verték, másnapra sokkal készségesebbé vált. Hamarosan alá is írta az Andrian által készített vallomását, melyből kiderült, hogy a főmágus lázadást készít a templomosok ellen (nem mintha ez nem lett volna tényleg igaz :D).

-Eközben a többieket megkereste a Bürgermeister egy rizikós és diszkrét munka ajánlatával, mellyel azonban sokat lehet szakítani. Ez nem volt már, mint hogy a bál ideje alatt meg kell szerezni Ludwig von Ster báró levelezését, amely jó alkupozícióba állíthatja a Bürgermeistert a bányákért vívott küzdelemben. Hőseink elvállalták a dolgot. Eztán Tanisz tervet szőni, miképpen juthatnak be.

-Míg Raas a börtönben sínylődött, a többiek egyrészt próbáltak valamit tenni az ügyében, másrészt pedig a küldetésre készültek. Tanisz napokat töltött könyvtárban, hogy a környék nemesi famíliáit megismerje, a címereiknek utánanézzen stb. Ráadásul sikerült egy listát kerítenie a meghívottakról. Lassan össze is állt a terve. Előtte azonban Raas ügyét kellett elintézni.

-Hőseinket egyenként hallgatta ki a templomosok vezetője, Wilhelm kapitány. A vallomások egy része teljes naivitásról tett tanúbizonyságot, ám volt olyan is, mely Raas viselt dolgairól igencsak részletes leírást tartalmazott. Szó se róla, nem állt jól Raas szénája, ám a fő bűnöst vitathatatlanul Erdenmalban, a főmágusban látták.

-Az ítélethírdetésre hőseinket is meghívták. Először végignézték, ahogy lecsendesítik a főmágust, majd pedig ahogy Raas nyakára rátesznek egy mágikus tulajdonságokkal bíró perecet. (Hogy pontosan mit tud, azt ekkor még... s igazából most se tudják.) Ezután Raast újra kibérelték a Körtől, a templomosok ugyanis már nem láttak benne kockázatot, így elengedték.

-Ludwig von Stern maszkabáljára a Bürgermeister is hivatalos volt természetesen, így a csapat egy része vele jutott be (Merdun mint testőr, Raas pedig mint kocsis), míg a többiek a Speerklaméknak adták ki magukat (Rosie volt a feleség, Tanisz a férj, Klaus pedig a kocsis). Ezalatt az igazi Speerklam házaspár az erdőben hevert megkötözve. Azért rájuk esett a választás, mert igen messze estek a birtokaik, s a meghívás is inkább a nevüknek, mint valódi befolyásuknak szólt (eléggé elszegényedett, de nagy multtú család), s Tanisz úgy okoskodott, hogy bizonyára nem ismerik őket személyesen.

-Az este jól alakult, Tanisz jó kapcsolatokat épített ki gazdag és befolyásos emberekkel (igaz Speerklamék nevében), s közben megismerkedtek a ansburgi herceggel, a feleségével és a báróval is. Kint pedig a többiek a szolgák közt érdeklődtek, így sikerült is megtudniuk, hogy a bárónak van egy kis ládikája a doglozó szobájában, amit féltve őriz, s legutóbb az egyik szolgát meg is korbácsoltatta, mert leverte azt. Az információt átadták Roosie-nak és Tanisznak, azok pedig az első adandó alkalommal leléptek, majd úgy járkáltak a folyosókon, mint akik megfelelő szobát keresnek egy kis hancúrozásra.

-A báró dolgozószobályát megtalálva Rosie feltörte a zárat, majd bementek. Itt egy másik betörőbe futottak, aki ráadásul igen képzett orgyilkos is volt. Ám ketten le tudták győzni, majd röviden ki is kérdezték, de nem nagyon beszélt. Miután megtalálták a leveleket, néhányat Tanisz belerakott az orgyilkos kezébe, majd kidobták az ablakon. Ők pedig a maradékkal távoztak.

-Eztán, hogy ne keltsenek gyanút, addig maradtak a bálon, ameddig muszáj volt, majd hajnalban elhagyták a kastélyt.

Az Enyészet ködében

Session IV. – 2013. október 04.

Klaus Dworkin, a tengeri martalóc (2. szint): A nagy csatában bátran tört át az élőholtak vonalain, s bár kétszer is földre került, sok ellenféllel végzett.

Merdun, kossith harcos (2. szint): Szeretetteljesen hordozta addig, ameddig csak lehetett ajtóját, „Jörg”-öt, ami igencsak jól jött, hogy a várfalról csontvázakat lökjön le.

Raas, az elf körmágus (2. szint): Kedvenc taktikájával, hogy mágiával lökdöste fel az ellenfeleket, sokat segítette a csapatot a harcok során.

Rosie, a városi elf bárdtanonc (2. szint): Most majdnem baj lett a felderítésből, de köszönhetően kiváló reflexeinek és gyors mozgásának, kijutott az élőholtak gyűrűjéből.

Trükkös Tanisz, a rivaini kalandor (2. szint): Ő is inkább az élen járt, de mindig tudta, mikor kell visszavonulni.

Alaphelyzet

A kapuk bezárultak, s hőseink visszavonultak, ám a várban ott maradt Kinwulf. A törpe, miután rájött, hogy nem maradhat az udvaron, mivel túl sok íjász lőtt rá a ködből, bemenekült a toronyba. Itt összefutott a másik kalandozó csapattal, León Batistával és kompániájával.  Velük együtt a védekezett hősiesen napokon keresztül a toronyban, mígnem hőseink visszatértek a Szellem-hágóhoz.

Fontosabb események

-A csapat Markhamban két vasveretes ajtót vett gondolván a ködben megbúvó élőholt íjászokra, hogy azokkal jussanak közel a falakhoz, vagy tudjanak fedezékbe húzódni a falakon belül.

-Visszatérve a hágóhoz előbb az erdésztől érdeklődtek, történt-e valami az elmúlt három napban, majd felbaktattak a várhoz, s az ajtók fedezékében megközelítették a falakat. A kapuk még mindig zárva voltak, de senki nem lőtt rájuk, így a fal egyik pontjánál csáklyás kötelet dobtak a falra, majd szép sorban felmásztak.

-A bástya üres volt, ám lentebb a falakon a várudvart figyelő csontvázakat láttak, mivel Merdun ragaszkodott az ajtója felhozatalára (kötéllel átkötötték, majd felhúzták), az ajtóval a kossith végigrohant a falon és legázolta az élőholt őröket. Egy idő után megtört a rohama, ám ez már nem változtatott a dolgok menetén, a maradékot Raasszal és Klausszal levágták.

-Eközben Tanisz nyomában Rosie-val leóvakodott a bástyáról az udvarra. Ott észrevettek egy csapatnyi, a lakótorony felé vonuló élőholtat, és követni kezdték őket. A torony lábánál zajokat hallottak, ezért bementek, egészen fel addig az emeletig, ahol korábban a kalandozók hangját hallották. Elképesztő látvány tárult a szemük elé: egy halom élőholt próbált betörni egy nagy, kétszárnyú ajtót, melynek túloldaláról ismerős hangot hallottak.

-A Rosie és Tanisz megkockáztatott egy rajtaütést, hogy a csontvázak egy részét elcsalják az ajtótól, ami először jól is ment, de aztán Rosie hősködve rárontott az egyik nagyobbra. Nem sokkal később már be is kerítették. Így vette kezdetét hőseink eddigi legnagyobb csatája.

-Klaus, Raas és Merdun eközben az ajtóval voltak elfoglalva, ugyanis nem tudták levinni a bástya csigalépcsőjén, így kötéllel kellett leengedni.  Ez a művelet igen hosszan eltartott, s így meglehetősen késve érkeztek a csatába.

-Rosie addig manőverezgetett az ellenfelei között, mígnem megbontotta a soraikat, s sikerült átjutnia a sorfalon, s újra Tanisz mellett volt a lépcsőn, aki eközben számszeríjával támogatta őt. Nem sokkal később a többiek is megérkeztek, s az ajtót a lépcsőnél hagyva Merdun és Klaus nekirohant az élőholtaknak, míg Raas varázslatokkal támogatta őket. A kegyetlen csata sokáig tartott, s hőseinket egy-egy nagyobb élőholt jócskán megszorongatta, ám végül győzedelmeskedtek a hatalmas túlerőn.

-A teremben hárman voltak: Kinwulf, León Batista a kalandozó és hű barátja, Yldegar, a mágus. Nagyon örültek a megmentőiknek, akik közül Rosie gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást, mindketten elkezdték neki csapni a szelet azon nyomban. Így nem vették észre, hogy Tanisz elorozta ezüstökkel telt ládájukat. Pontosabban León később észrevette, hogy eltűnt, ám nem akart problémát megmentőikkel, plusz Rosie-ra is inkább hősies viselkedésével akart hatni (amire sor is került később a kazamatákban).

-Miután fent végeztek lementek a kazamaták lejáratához, amelyet láncokkal zártak le. Merdun ezt bárdjával szétverte, majd felnyitották az ajtót. Szörnyű sikoly süketítette meg őket egy pillanatra, s erőteljes bűz csapta meg orrukat. Félelem vészkelte be magát néhányuk szívébe.

-A kazamatában különböző rémségekkel, és megelevenedő tárgyakkal futottak össze. Sikerült néhány varázstárgyra is rábukkanniuk, mígnem végül belefutottak egy sötét jelenésbe: a hajdani várúr szellemébe. A sima fegyverek nem sebezték meg, de a varázzsal bírók igen, így igen jól jött Tanisz bűvös tőre „Bökő úr” és egy talált buzogány, melyet Klaus forgatott, s persze ne feledkezzünk meg León kardjáról sem. Mindemellett a varázslók is rázúdították minden erejüket a szellemre. Miután legyőzték megtalálták a falszakaszt, ahová befalazták, s kibontva a testet felvitték a felszínre, majd eltemették. Ezzel pedig megtörték az évszázados átkot.