Próbababa

Régóta szerettem volna egyet, de hát ugye nem nagyüzemileg varrok én és egyre ritkábban ruhákat, azt is csak magamnak. Szóval kihasználatlan lett volna egy ilyen jószág, habár lakásdísznek sem utolsó, nagyon szépeket lehet kapni. Ahogy nézegettem, olvasgattam az árakat és láttam a leírásban, hogy polisztirolhabból készülnek, arra gondoltam, tán lehetne szobrászkodni egyet poliuretán habból. Kellett neki mindenképpen egy váz (ezt nem én hegesztettem), a többi ment mint a karikacsapás. Sok méréssel, három flakon habból készült, a munkafázisokat megörökítettem, hátha valaki kedvet kap hasonlóra. Az állvány leánykám ősrégi, kiszuperált gurulós székének csonka talprésze és egy újonnan vásárolt kapanyél házasságából született. A nagyobb ementáli lyukakba fújtam még habot, hogy ne a semmibe érjen a gombostű, ha esetleg úgy adódik, az egészet beborítottam vékonyan vatelinnel (ragasztóspray segítségével), legfőbb dilemmám, hogy milyen huzat kerüljön rá és hogyan. Első gondolatom az volt, hogy valami romantikus rózsás virágmintás gúnyát kap, aztán elbizonytalanodtam, jó volna, ha mindenféle darabhoz illene, ami rákerül fotózás miatt, akár egy csipkés blúzhoz, de egy sportos kabáthoz sem tudok másik bábut előkapni. Hmmm. Kéne egy név neki. 

Lett ez a táska

valahogy a délután. Tán én varrtam, részletekre emlékszem, hogy bontottam szét a régit, rácsodálkoztam, milyen egyszerű a szabásmintája, tébláboltam keveset, tegyek-e bele vatelint, vagy csak szürke merevítőt, aztán csak szürkét tettem, kicsit szentségeltem, amiért a fül miatt nem fért rendesen a gép alá (milyen jó volna most a 28cm-es Horizon), két kézzel húztam, odahajolva jobb orcával kitámasztottam a már felvarrt fület, hogy ne nyomja a visszafelévarrásgombot, de mindezeket is belevéve nem volt túl bonyolult. Az anyag nagyon tetszett, mikor vettem, valamennyit ez csökkent, de azért még mindig erősen gondolkodom, hogy megtartós enyémdarab lesz :)