What do you think?
Rate this book
The Girl on the Train
Goodreads Choice Award
Winner for Readers' Favorite Mystery & Thriller (2015)Rachel catches the same commuter train every morning. She knows it will wait at the same signal each time, overlooking a row of back gardens. She’s even started to feel like she knows the people who live in one of the houses. “Jess and Jason,” she calls them. Their life—as she sees it—is perfect. If only Rachel could be that happy. And then she sees something shocking. It’s only a minute until the train moves on, but it’s enough. Now everything’s changed. Now Rachel has a chance to become a part of the lives she’s only watched from afar. Now they’ll see; she’s much more than just the girl on the train...
An alternative cover edition for this ISBN can be found here.
An alternative cover edition for this ISBN can be found here.
336 pages, Hardcover
First published January 13, 2015
About the author
Paula Hawkins
36 books39.4k followersPaula Hawkins is the author of the #1 New York Times bestseller The Girl on the Train, which was made into a major motion picture. Her new novel of psychological suspense, Into The Water, is coming May 2.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 30 reviews
June 15, 2015
Na ne már. Ennyi?
Itt kell abbahagynom ezeket a hype-olt thrillereket... A Shining Girls és a Gone Girl elég lehetett volna... Ami thriller, imádják, és girl van benne, az ezentúl tiltólista nekem :D
Bár azért meg kell mondjam, ez jobb volt az előző kettő említettnél, és nem vált ki teljes paprikásodást belőlem.
Itt kell abbahagynom ezeket a hype-olt thrillereket... A Shining Girls és a Gone Girl elég lehetett volna... Ami thriller, imádják, és girl van benne, az ezentúl tiltólista nekem :D
Bár azért meg kell mondjam, ez jobb volt az előző kettő említettnél, és nem vált ki teljes paprikásodást belőlem.
February 1, 2015
Be kell vallanom, hogy elég nagy várakozással kezdtem bele ebbe a könyvbe. A 2015-ös reading challenge-hez néztem ki magamnak, mint idén megjelent könyvet, de aztán nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Viszont megvettem a legelső jegyzettámogatásomból. És most a 2016-os challenge-hez mint New York Times bestsellert végre elolvastam.Éreztem, hogy imádni fogom, ezért is vettem meg. És a borítóján a Holtodiglanhoz hasonlították, hát szerintem sokban különbözik tőle. Ami nyilván nem baj, csak ha tetszett az egyik, még nem biztos, hogy a másik is fog.
Ez a könyv elég lassan indul be. És helyenként untam. És nem is tudom, valahogy nem ezt vártam tőle. Nyomasztott. Összességében utáltam az egészet. Nem azért mert rossz. Mert a könyv jó, csak túlságosan empatikus vagyok ahhoz, hogy az ilyesmit élvezni tudjam.
Ez a könyv elég lassan indul be. És helyenként untam. És nem is tudom, valahogy nem ezt vártam tőle. Nyomasztott. Összességében utáltam az egészet. Nem azért mert rossz. Mert a könyv jó, csak túlságosan empatikus vagyok ahhoz, hogy az ilyesmit élvezni tudjam.
October 30, 2016
Nagyon ritkán olvasok vagy nézek thirllert, ezért nem nagyon van összehasonlítási alapom, de tetszett a könyv; izgalmasnak találtam. Az a típusú könyv, amit az ember nem tud letenni, mert hajtja, hogy minél hamarabb megtudja, ki követte el a gyilkosságot. A főszereplő, Rachel alkoholista és sok az olyan pillanat az életében, amire nem emlékszik. Nagyon lassan törnek felszínre az emlékfoszlányok, amiből végül összerakja a történetet.
May 9, 2015
Nem egy szívvidító olvasmány, a bőröd alá mászik, csak falod az oldalakat, hogy egyre több mocskos titkok zúduljon rád. Nagyon erős atmoszférát teremtett az írnő, tetszett a stílusa is és az elbeszélés módja (több nézőpont, reggel és esti 'naplóbejegyzésekre' osztva). Nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik a köny, de biztos, hogy fogok még olvasni az írőnőtől! :)
August 2, 2020
Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyi csillagot érdemelne. Borzalmas egy történet szerintem. A Holtodiglanhoz hasonlítják, pedig szerintem az ezerszer jobb volt ennél. Mivel a lány a vonaton csak szimpla alkoholista, már a gyomrom felfordult tőle.
Jóval többet vártam ettől a könyvtől, barátnőmmel is közöltem, hogy meg ne vegye, mert ez nem ér annyit, hogy pénzt adjon ki rá az ember.
Szóval: a történet eléggé gyenge, annyira sablonos, mintha egy rossz CSI:Miami részt látnék. Most így belegondolva a végén vártam, hogy Horatio felbukkanjon, de végül a „kis titokkal” kellett beérnem. Egyáltalán nem volt nagy katarzis, a vége teljesen kiszámítható lett, amint bevillant az emlék. Már a felénél sejtettem, hogy mi is történt, amikor megjelent a félelem érzése.
A fülszöveg azt hirdeti, hogy ez egy remek könyv, millióan imádják, de ezzel is ugyanúgy koppantam, mint a Pánikkal.
Jóval többet vártam ettől a könyvtől, barátnőmmel is közöltem, hogy meg ne vegye, mert ez nem ér annyit, hogy pénzt adjon ki rá az ember.
Szóval: a történet eléggé gyenge, annyira sablonos, mintha egy rossz CSI:Miami részt látnék. Most így belegondolva a végén vártam, hogy Horatio felbukkanjon, de végül a „kis titokkal” kellett beérnem. Egyáltalán nem volt nagy katarzis, a vége teljesen kiszámítható lett, amint bevillant az emlék. Már a felénél sejtettem, hogy mi is történt, amikor megjelent a félelem érzése.
A fülszöveg azt hirdeti, hogy ez egy remek könyv, millióan imádják, de ezzel is ugyanúgy koppantam, mint a Pánikkal.
February 13, 2026
Hosszú idő óta a legjobb könyv, amit olvastam. Végig tartja az ember érdeklődését, az a lerakhatatlan fajta. A szereplők mind remekül voltak megírva, a sztori csavaros és izgalmas volt. Tetszett, hogy a végén nem ment el a "boldogan éltünk, míg meg nem haltunk" vonalon. Pont ott lett vége a sztorinak, ahol vége kellett legyen. A legbetegebb karakter számomra Anna volt, először nem is értettem az ő szemszöge mit keres a könyvben, de aztán összeálltak a szálak. Remek könyv, csak ajánlani tudom.
February 3, 2016
4.5 stars
Erőteljes hangulat rögtön az elejétől, amitől még jó sokáig nem tudok majd megszabadulni! Elmélyültem olvastam végig a történetet, bele lehet feledkezni és annyi igazság volt benne, hogy engem megvett a valóságosságával.
Hiába a negatív kritika, ez a könyv semmihez sem fogható. Eleve, ha valaminek úgy indulunk neki, hogy "ez hasonló a Holtodiglanhoz" akkor nagyot fogunk koppanni. Nem kell semmit sem semmihez sem hasonlítani, egyszerűen felesleges.
A felépítése is nagyon ígéretes volt; a lassúság ahogy elkezdődött szinte úgy tűnt, mintha emlékezett kiesésünk lenne és nagyon idegesítő lenne a tény, hogy mi is történhetett.
Rachel karaktere nagyon tetszett, egyszerűen nem tudtam nem kedvelni, annyira valóságos és mai volt. Lehetett érzékelni, ahogy fejlődött mint karakter.
A történet összeállt már a vége előtt számomra , de elfogadom és így is tetszett!
Engem Paula Hawkins meggyőzött, szívesen olvasok a jövőben tőle még könyvet!
Erőteljes hangulat rögtön az elejétől, amitől még jó sokáig nem tudok majd megszabadulni! Elmélyültem olvastam végig a történetet, bele lehet feledkezni és annyi igazság volt benne, hogy engem megvett a valóságosságával.
Hiába a negatív kritika, ez a könyv semmihez sem fogható. Eleve, ha valaminek úgy indulunk neki, hogy "ez hasonló a Holtodiglanhoz" akkor nagyot fogunk koppanni. Nem kell semmit sem semmihez sem hasonlítani, egyszerűen felesleges.
A felépítése is nagyon ígéretes volt; a lassúság ahogy elkezdődött szinte úgy tűnt, mintha emlékezett kiesésünk lenne és nagyon idegesítő lenne a tény, hogy mi is történhetett.
Rachel karaktere nagyon tetszett, egyszerűen nem tudtam nem kedvelni, annyira valóságos és mai volt. Lehetett érzékelni, ahogy fejlődött mint karakter.
A történet összeállt már a vége előtt számomra , de elfogadom és így is tetszett!
Engem Paula Hawkins meggyőzött, szívesen olvasok a jövőben tőle még könyvet!
December 11, 2016
Túlhypeolt, túlértékelt borzalom. Nem nevezném igazán kriminek, thrillernek meg aztán végképp nem, inkább felesleges időpazarlásnak. Sajnálom nagyon, mert igazából a sztoriból valami jobbat is ki lehetett volna hozni szerintem.
January 28, 2023
Még mindig nagyon jó kis olvasmány ✌️
May 17, 2023
Háttal nem kezdünk mondatot, DE nincs jobb ötletem, hogyan is tudnám kezdeni az értékelésem. Akár jó is lehetett volna? Nem lett volna rossz, ha jobb lett volna? Nem mondanám rossznak, de sajnos nem is olyan jó?
Azt a két könyvet, aminek a nevét emlegetve reklámozzák / reklámozták még nem olvastam, így nem fogom tudni azokhoz viszonyítani; ha egyszer majd elolvasom azokat, akkor megeshet, hogy változtatok ennek az értékelésnek a csillagozásán, de jelenleg úgy érzem, hogy 3 vagy nagyon max. jó indulattal is 3,5 csillagra értkelhető; ennél jobbat viszont nem lenne igazságos adni ennek a kötetnek. A könyv második fele izgalmas volt – igazából az utolsó száz oldal –, de olykor felmerült bennem egy szappanopera címe: Paula és Paulina.
A történet… hát na… inkább az alábbi vers első versszakával jellemezném az egészet. – Az bizonyos, hogy A lány a vonaton a rózsaszín ködös állapotot megjeleníti, s egyben degradálja is. – Akinek pedig kellene a vers többi része (Petőfi Sándor – A szerelem, a szerelem…)
„A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.”
Valójában egyik karaktert sem sikerült megkedvelni… persze annak is megadom az esélyt, hogy ez nem is volt cél. Véleményem szerint sekélyesek, hiúak, önzők, bántalmazottak… sérültek. Ez természetesen nem lehetetlen, nem hihetetlen és nem lenne probléma, ugyanakkor a konfliktus alapja nem más, mint a primitív nemi ösztön, aminek nem tudnak és nem akarnak parancsolni, ill. sokszor úgy tűnik, hogy nem is akarnak igazán elgondolkodni az esetleges tettek következményein. – Alapvetően úgy gondolom, hogy nem feltétlen kell nagy EQ bizonyos tettek kihagyásához a béke és mindenki boldogságának fenntartása végett; ez alapján a karakterek nem valami okosak; legalábbis nem tűnnek valami okosnak. (Inkább hasonlítanak megveszekedett, párzási időszakot megélő páviánokhoz.)
Kívülről szemlélhettem egy olyan konfliktust, amelynek résztvevői biológiai szempontból felnőtt emberek, s ami nem mellesleg kb. tinédzser korban előfordul (rendben, tudom megtörténhet máskor is), amikor a hormonok túlpörgetik a fiatalokat.
Nem mondanám, hogy a legjobban, de jól ír Rachel alkohollal való problémájáról. – Abbahagyom, de most muszáj, mert anyámmal találkozom, mert megrázó élményben volt részem, mert, mert, mert…
Ami nem tetszett ennél a karakternél, az a nem emlékezés majd emlékezés rész – disszociáció az őt ért abúzus miatt. Stimt. De az emlékek visszatéréséig hosszú az út, Rachel pedig – szerintem –, pont nem azon az úton mozgott, hogy az emlékei visszatérjenek. Így tehát az is jogos, hogy nem hiteles tanú a rendőrség szemében.
Nem tetszett az sem, ahogyan „kerülgeti” Andy-t, aki bár maga is ittas volt, mégis picit több dologra emlékszik. Vagy az, ahogy és amennyit hazudik Scottnak; valóban megszállott, „élete nincs nő” kép kialakításáról gondoskodik. A hazugságok, valamint a nem emlékezősdi miatt, ill. hogy nagyon benne akar lenni a dolgokban, pont gyanúsítottnak tűnt fel előttem egy darabig (talán még ez is jobb fordulat lett volna). Nem mellesleg az is felmerült bennem, hogy szegény Rachelnek sikerült annyira elinnia az agyát, hogy már egyáltalán nem képes következetesen gondolkodni. Nem nagyon emlékszem olyan mondatra a könyvből, amiben felmerült volna, hogy a hazugságok egyszer nagyobb bajba is sodorhatják, rossz véget érhetnek.
A valós tettesre pont nem gondoltam. Sőt, tippjeim közt volt még Tom kedves kis asszonykája, Anna; hogy talán Rachel iránti utálatból, féltékenységből tette, amit tett. Azt a nőt is annyira szerettem volna bántani. Eszembe jut és… idegesítő, hülye és undorító karakter. – Amikor Rachel mérgében csúnyát gondolt Anna és Tom gyerekéről, azt egy ponton megértettem. Persze nem valami szép dolog, elismerem.
Összességében az összes női karakter egy ponton idegesítőnek és ostobának hatott számomra; persze alkalmasak arra, hogy egy ilyen konfliktus kialakuljon. De a jóindulat és a gondolkodás… küllem alapján szépek és nőiesek… de gondolkodásban és mentalitásban csitrik csupán.
Az időben ugrálgatással még megbirkóztam, de olykor vissza kellett nézni, hogy hol és mikor vagyunk. Majdhogynem biztos vagyok abban, hogy jobban is lehetett volna.
Ami további bajom… a 236. oldalon a dátum: 2013. augusztus 14-e, szerda. Nagyrészt a könyvben 2012-es és 2013-as dátumokkal operálnak. Aztán a 244. oldalon ott van: 2014. augusztus 15-e, csütörtök. Már 2014 van? Itt kicsit vissza, majd előre kellett lapoznom. Aztán a következő rész megint 2013. augusztus 16-a, hétfő.
Persze ez lehetett szerkesztési, elgépelési hiba is.
Azt biztosan nem érzem, hogy ez a könyv értéket képviselne… inkább csak egy sztorit, ami egyszer elolvasható, egynek elmegy. Az elkövető motivációja nem különös és nem fondorlatosan kidolgozott, kivitelezett. Rachel útja a megoldásig megint csak nem izgalmas, hibákkal és hazugságokkal teli, amiben rendes szövetségesre sem találhat, mert amint az megneszeli a hazugságokat, legszívesebben kitekerné a nyakát – jogosan.
Egyszer elolvasós kötet; nem érzem, hogy tetszett volna annyira, hogy újra olvasós lenne. Annak örvendek, hogy egy molytól vettem át nagyon olcsón, mert többet nem hiszem, hogy érdemes lenne rákölteni. Nagy hűhó a semmiért.
Azt a két könyvet, aminek a nevét emlegetve reklámozzák / reklámozták még nem olvastam, így nem fogom tudni azokhoz viszonyítani; ha egyszer majd elolvasom azokat, akkor megeshet, hogy változtatok ennek az értékelésnek a csillagozásán, de jelenleg úgy érzem, hogy 3 vagy nagyon max. jó indulattal is 3,5 csillagra értkelhető; ennél jobbat viszont nem lenne igazságos adni ennek a kötetnek. A könyv második fele izgalmas volt – igazából az utolsó száz oldal –, de olykor felmerült bennem egy szappanopera címe: Paula és Paulina.
A történet… hát na… inkább az alábbi vers első versszakával jellemezném az egészet. – Az bizonyos, hogy A lány a vonaton a rózsaszín ködös állapotot megjeleníti, s egyben degradálja is. – Akinek pedig kellene a vers többi része (Petőfi Sándor – A szerelem, a szerelem…)
„A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.”
Valójában egyik karaktert sem sikerült megkedvelni… persze annak is megadom az esélyt, hogy ez nem is volt cél. Véleményem szerint sekélyesek, hiúak, önzők, bántalmazottak… sérültek. Ez természetesen nem lehetetlen, nem hihetetlen és nem lenne probléma, ugyanakkor a konfliktus alapja nem más, mint a primitív nemi ösztön, aminek nem tudnak és nem akarnak parancsolni, ill. sokszor úgy tűnik, hogy nem is akarnak igazán elgondolkodni az esetleges tettek következményein. – Alapvetően úgy gondolom, hogy nem feltétlen kell nagy EQ bizonyos tettek kihagyásához a béke és mindenki boldogságának fenntartása végett; ez alapján a karakterek nem valami okosak; legalábbis nem tűnnek valami okosnak. (Inkább hasonlítanak megveszekedett, párzási időszakot megélő páviánokhoz.)
Kívülről szemlélhettem egy olyan konfliktust, amelynek résztvevői biológiai szempontból felnőtt emberek, s ami nem mellesleg kb. tinédzser korban előfordul (rendben, tudom megtörténhet máskor is), amikor a hormonok túlpörgetik a fiatalokat.
Nem mondanám, hogy a legjobban, de jól ír Rachel alkohollal való problémájáról. – Abbahagyom, de most muszáj, mert anyámmal találkozom, mert megrázó élményben volt részem, mert, mert, mert…
Ami nem tetszett ennél a karakternél, az a nem emlékezés majd emlékezés rész – disszociáció az őt ért abúzus miatt. Stimt. De az emlékek visszatéréséig hosszú az út, Rachel pedig – szerintem –, pont nem azon az úton mozgott, hogy az emlékei visszatérjenek. Így tehát az is jogos, hogy nem hiteles tanú a rendőrség szemében.
Nem tetszett az sem, ahogyan „kerülgeti” Andy-t, aki bár maga is ittas volt, mégis picit több dologra emlékszik. Vagy az, ahogy és amennyit hazudik Scottnak; valóban megszállott, „élete nincs nő” kép kialakításáról gondoskodik. A hazugságok, valamint a nem emlékezősdi miatt, ill. hogy nagyon benne akar lenni a dolgokban, pont gyanúsítottnak tűnt fel előttem egy darabig (talán még ez is jobb fordulat lett volna). Nem mellesleg az is felmerült bennem, hogy szegény Rachelnek sikerült annyira elinnia az agyát, hogy már egyáltalán nem képes következetesen gondolkodni. Nem nagyon emlékszem olyan mondatra a könyvből, amiben felmerült volna, hogy a hazugságok egyszer nagyobb bajba is sodorhatják, rossz véget érhetnek.
A valós tettesre pont nem gondoltam. Sőt, tippjeim közt volt még Tom kedves kis asszonykája, Anna; hogy talán Rachel iránti utálatból, féltékenységből tette, amit tett. Azt a nőt is annyira szerettem volna bántani. Eszembe jut és… idegesítő, hülye és undorító karakter. – Amikor Rachel mérgében csúnyát gondolt Anna és Tom gyerekéről, azt egy ponton megértettem. Persze nem valami szép dolog, elismerem.
Összességében az összes női karakter egy ponton idegesítőnek és ostobának hatott számomra; persze alkalmasak arra, hogy egy ilyen konfliktus kialakuljon. De a jóindulat és a gondolkodás… küllem alapján szépek és nőiesek… de gondolkodásban és mentalitásban csitrik csupán.
Az időben ugrálgatással még megbirkóztam, de olykor vissza kellett nézni, hogy hol és mikor vagyunk. Majdhogynem biztos vagyok abban, hogy jobban is lehetett volna.
Ami további bajom… a 236. oldalon a dátum: 2013. augusztus 14-e, szerda. Nagyrészt a könyvben 2012-es és 2013-as dátumokkal operálnak. Aztán a 244. oldalon ott van: 2014. augusztus 15-e, csütörtök. Már 2014 van? Itt kicsit vissza, majd előre kellett lapoznom. Aztán a következő rész megint 2013. augusztus 16-a, hétfő.
Persze ez lehetett szerkesztési, elgépelési hiba is.
Azt biztosan nem érzem, hogy ez a könyv értéket képviselne… inkább csak egy sztorit, ami egyszer elolvasható, egynek elmegy. Az elkövető motivációja nem különös és nem fondorlatosan kidolgozott, kivitelezett. Rachel útja a megoldásig megint csak nem izgalmas, hibákkal és hazugságokkal teli, amiben rendes szövetségesre sem találhat, mert amint az megneszeli a hazugságokat, legszívesebben kitekerné a nyakát – jogosan.
Egyszer elolvasós kötet; nem érzem, hogy tetszett volna annyira, hogy újra olvasós lenne. Annak örvendek, hogy egy molytól vettem át nagyon olcsón, mert többet nem hiszem, hogy érdemes lenne rákölteni. Nagy hűhó a semmiért.
April 24, 2021
Hát ez a könyv szerintem erősen túl van értékelve. Amíg nem derült ki hogy a nő meghalt addig nagyon unalmas volt. Folyton ugyan az történt, nagyon semmi extra nem volt, kicsit még idegesítő is volt. Arról nem is beszélve, hogy hozzá kellett szokni ehhez a naplós íráshoz ahogy a könyv meg van írva. A könyv második fele már izgalmasabb volt, de elég könnyen kilehetett találni ki volt a gyilkos. Mindenesetre rengeteg Agatha Chrisite könyv olvasása után ez a könyv eléggé béna volt. :( Pedig nagyon vártam már hogy én is elolvashassam.
Ettől függetlenül azért egyszer jó volt ez a könyv, és aki nem olvasott sok bonyolult krimit és inkább az egyszerű krimik érdeklil, akkor ezt ajánlom neki. :)
Ettől függetlenül azért egyszer jó volt ez a könyv, és aki nem olvasott sok bonyolult krimit és inkább az egyszerű krimik érdeklil, akkor ezt ajánlom neki. :)
August 11, 2024
Érdekes, megkapó stílus és remek és olvasmányos a kezdetektől fogva, még mielőtt az igazán érdekessé való részhez is érnénk. Nagyon olvastatta magát.
Érdekes Rachel szemszöge, érdekes és tetszenek a reggeli, esti részletek. Szinte ugyanígy van Megannal kapcsolatban. Mindkét szemszög nagyon erőteljes és szinte folyamatosan borsózik a hátam.
Ez egy ilyen sztori, nagyon olvastatta magát, pedig nem kellemes. Erőteljes. Sötét, kellemetlen, beteges, maró, de nem enged. A vége pedig intenzív, letehetetlen.
Érdekes Rachel szemszöge, érdekes és tetszenek a reggeli, esti részletek. Szinte ugyanígy van Megannal kapcsolatban. Mindkét szemszög nagyon erőteljes és szinte folyamatosan borsózik a hátam.
Ez egy ilyen sztori, nagyon olvastatta magát, pedig nem kellemes. Erőteljes. Sötét, kellemetlen, beteges, maró, de nem enged. A vége pedig intenzív, letehetetlen.
February 10, 2025
2,9 csillag. Elég gyenge. Nem volt meg az a pörgős beszippantás, ami egy thrillernek a jó tulajdonsága kéne, hogy legyen. Cserébe nyomasztó. De legalább nem volt benne a tipik "plot twist". Mondjuk nagyon sok meglepetés sem volt. Csak sokáig homályos, hogy mi történt aztán szép lassan elmesélik. Ennyi.
This entire review has been hidden because of spoilers.
March 16, 2025
Nem tudom, lehetett volna 5 csillag a könyv, ha nem találom ki, ki-mi van a dolgok mögött.
(Tipp: amint Annának nézőpontja lett, tudtam, hogy ez a kulcs.)
Túl sok volt ebben az alkohol. Értettük volna, hogy alkoholista a csaj akkor is, ha nincs minden oldalon legalább egy piaemlítés :(
(Tipp: amint Annának nézőpontja lett, tudtam, hogy ez a kulcs.)
Túl sok volt ebben az alkohol. Értettük volna, hogy alkoholista a csaj akkor is, ha nincs minden oldalon legalább egy piaemlítés :(
June 1, 2019
Izgalmas, körömrágós, nem letevős - csak hétvégén ajánlom elkezedni!
April 17, 2023
Kicsit elvontan volt izgalmas.
December 11, 2023
Borzasztóan unalmas.
December 27, 2024
Egészen az utolsó pár oldalig nem jöttem rá a csavarra, ami nálam nagyon ritka. Imádtam!
January 23, 2025
nagyon jó thriller
January 24, 2025
-1 csillag, mert számomra csak a 2/3-ától kezdett igazán érdekessé válni. Egyik elbeszélőben sem lehet bízni, folyamatosan fokozódik az izgalom.
September 21, 2015
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre mások értékelései alapján. Mivel már a borítón is a Holtodiglanra utalnak, így érthető, hogy egy hasonlóan jól megírt, borzongató thrillerre számítottam, ami földhöz vág majd a döbbenettől és csak tátogok majd. Nos, ez nagyon nem jött össze.
Maga a történet 3 szálon fut.
Adva van Rachel, aki elvált, egy barátnőjénél húzza meg magát, munkanélküli, alkoholista. A férje megcsalta őt, amin nehezen tudja túl tenni magát, így még többet iszik. Titkolja a barátnője előtt is, hogy elveszítette a munkáját, így minden reggel útnak indul vonattal, mintha munkába menne. A vonatról pedig nézelődni szokott. Különösen a volt lakóhelye közelében lévő ház lakóit szereti figyelni és innen adódik majd a probléma. Egy reggelen olyan dolognak lesz a tanúja, aminek nem kellett volna.
Aztán ott van Megan, aki annak a bizonyos háznak az egyik lakója. Remélem nagy poént nem lövök le, de kulcsfontosságú szereplője a történetnek.
És ott van Rachel exének az új felesége, Anna, aki megadta a férfinak mindazt, amit Rachel nem tudott. Igen ám, de Anna fél Racheltől, mert a nő úgy tűnik, hogy folyamatosan jelen van az életükben.
Mire is számítottam? A Holtodiglan egy zseniálisan megírt történet, ami végig félrevezeti az olvasót, majd jól a képébe dörgöli az igazságot. Erre számítottam most is. Folyamatosan kattogott az agyam a könyv olvasása során, hogy mi is van a háttérben, mi is történt, annyi verziót lejátszottam a fejemben a megoldásra, hogy hihetetlen, de egyik se jött be. Őszintén szólva nagyon sokáig teljesen más végkifejletre gyanakodtam, aztán sejteni kezdtem, hogy mi, de leginkább ki van a háttérben. Így nagy meglepetés nem ért, sőt, inkább csalódást éreztem a végén. Túl egyszerű, túl logikus, hol van a képembe dörgölés, hogy "B.sszus, erre miért nem gyanakodtam?".
Összességében nem volt rossz a történet, jól van megírva, érdekes, hogy 3 szálon fut a történet, de én valahogy máshogy kuszáltam volna össze a szálakat. Na meg tán a karaktereken is lehetett volna kicsit többet dolgozni. Egyiket se érzem kereknek, egyik se volt különösebben szimpatikus, csak úgy lógtak a levegőben. Sőt, összességében az egész történet ilyen: egyszerűen csak van.
Megvolt, elolvastam, lehet, hogy könnyen nem felejtem majd el, mert rossznak nem volt rossz, de újra olvasni biztos nem fogom. És hiba a Holtodiglanhoz hasonlítani.
http://azajtom.blogspot.hu/2015/09/pa...
Maga a történet 3 szálon fut.
Adva van Rachel, aki elvált, egy barátnőjénél húzza meg magát, munkanélküli, alkoholista. A férje megcsalta őt, amin nehezen tudja túl tenni magát, így még többet iszik. Titkolja a barátnője előtt is, hogy elveszítette a munkáját, így minden reggel útnak indul vonattal, mintha munkába menne. A vonatról pedig nézelődni szokott. Különösen a volt lakóhelye közelében lévő ház lakóit szereti figyelni és innen adódik majd a probléma. Egy reggelen olyan dolognak lesz a tanúja, aminek nem kellett volna.
Aztán ott van Megan, aki annak a bizonyos háznak az egyik lakója. Remélem nagy poént nem lövök le, de kulcsfontosságú szereplője a történetnek.
És ott van Rachel exének az új felesége, Anna, aki megadta a férfinak mindazt, amit Rachel nem tudott. Igen ám, de Anna fél Racheltől, mert a nő úgy tűnik, hogy folyamatosan jelen van az életükben.
Mire is számítottam? A Holtodiglan egy zseniálisan megírt történet, ami végig félrevezeti az olvasót, majd jól a képébe dörgöli az igazságot. Erre számítottam most is. Folyamatosan kattogott az agyam a könyv olvasása során, hogy mi is van a háttérben, mi is történt, annyi verziót lejátszottam a fejemben a megoldásra, hogy hihetetlen, de egyik se jött be. Őszintén szólva nagyon sokáig teljesen más végkifejletre gyanakodtam, aztán sejteni kezdtem, hogy mi, de leginkább ki van a háttérben. Így nagy meglepetés nem ért, sőt, inkább csalódást éreztem a végén. Túl egyszerű, túl logikus, hol van a képembe dörgölés, hogy "B.sszus, erre miért nem gyanakodtam?".
Összességében nem volt rossz a történet, jól van megírva, érdekes, hogy 3 szálon fut a történet, de én valahogy máshogy kuszáltam volna össze a szálakat. Na meg tán a karaktereken is lehetett volna kicsit többet dolgozni. Egyiket se érzem kereknek, egyik se volt különösebben szimpatikus, csak úgy lógtak a levegőben. Sőt, összességében az egész történet ilyen: egyszerűen csak van.
Megvolt, elolvastam, lehet, hogy könnyen nem felejtem majd el, mert rossznak nem volt rossz, de újra olvasni biztos nem fogom. És hiba a Holtodiglanhoz hasonlítani.
http://azajtom.blogspot.hu/2015/09/pa...
November 29, 2020
Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Nem egészen azt kaptam, amit a fülszöveg alapján vártam. Arról például szó sem volt, hogy a főszereplő alkoholista, ami a történet szempontjából egyáltalán nem mindegy. Emiatt sokkal hangsúlyosabb a lélektani aspektus – annyira, hogy számomra a thriller jelleg el is veszett.
Az eseményeket váltott szemszögből követjük; három különböző nő életéről van szó, akik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Furcsa, hogy mindenki E/1-ben mesél, de nem zavaró, a fejezetcímekből lehet látni, hogy épp kivel vagyunk.
A cselekmény csigalassúsággal halad, a hangsúly egyáltalán nem ezen van, Rachel lelki vívódása van a középpontban. Az ő életével kapcsolatban végig azt éreztem, hogy amint tesz egy lépést előre, a következő kettőt már hátrafelé sikerül. Idegesített a folytonos visszaesés, hogy nem halad, nem tart semerre, annak ellenére, hogy tudom, ez nagyon is valódi. Nem is igazán sikerült megkedvelnem, ahogy igazából senki mást sem a szereplők közül.
Anna még Rachelnél is jobban idegesített a butaságával és a beképzeltségével. Valóban a világ egyik csodája lehet, ha valakinek gyermeke van, de ahogy ezt az ő felfogásában a szerző tálalja, engem rendkívül irritált – mint aki nem ezen a világon van. Megan iránt pedig a végére inkább csak szánalmat éreztem a kisiklott élete miatt.
A befejezés túlságosan összecsapott volt, és egyre csak azt éreztem, hogy ilyen nincs, ezek a dolgok a való világban nem így működnek. Bármennyire is igaziak és hitelesek a jellemek, a történések annyira bugyuták voltak, hogy elvitték az egészet negatív irányba. Az érdeklődésemet sem sikerült igazán fenntartania, nem voltam kíváncsi rá. Kissé nyögvenyelős volt.
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Nem egészen azt kaptam, amit a fülszöveg alapján vártam. Arról például szó sem volt, hogy a főszereplő alkoholista, ami a történet szempontjából egyáltalán nem mindegy. Emiatt sokkal hangsúlyosabb a lélektani aspektus – annyira, hogy számomra a thriller jelleg el is veszett.
Az eseményeket váltott szemszögből követjük; három különböző nő életéről van szó, akik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Furcsa, hogy mindenki E/1-ben mesél, de nem zavaró, a fejezetcímekből lehet látni, hogy épp kivel vagyunk.
A cselekmény csigalassúsággal halad, a hangsúly egyáltalán nem ezen van, Rachel lelki vívódása van a középpontban. Az ő életével kapcsolatban végig azt éreztem, hogy amint tesz egy lépést előre, a következő kettőt már hátrafelé sikerül. Idegesített a folytonos visszaesés, hogy nem halad, nem tart semerre, annak ellenére, hogy tudom, ez nagyon is valódi. Nem is igazán sikerült megkedvelnem, ahogy igazából senki mást sem a szereplők közül.
Anna még Rachelnél is jobban idegesített a butaságával és a beképzeltségével. Valóban a világ egyik csodája lehet, ha valakinek gyermeke van, de ahogy ezt az ő felfogásában a szerző tálalja, engem rendkívül irritált – mint aki nem ezen a világon van. Megan iránt pedig a végére inkább csak szánalmat éreztem a kisiklott élete miatt.
A befejezés túlságosan összecsapott volt, és egyre csak azt éreztem, hogy ilyen nincs, ezek a dolgok a való világban nem így működnek. Bármennyire is igaziak és hitelesek a jellemek, a történések annyira bugyuták voltak, hogy elvitték az egészet negatív irányba. Az érdeklődésemet sem sikerült igazán fenntartania, nem voltam kíváncsi rá. Kissé nyögvenyelős volt.
April 7, 2023
⭐️⭐️⭐️
July 27, 2016
Soha nem szerettem a krimi regényeket, talán ez is lehet az oka annak , hogy ez sem tetszett.
Egyszerűen idegesített az egész, annyira lassúnak éreztem a cselekményt, többször éreztem én mindjárt belelapozok !!! Jobban jártam volna ha csak az elejét és a végét olvasom el, szerintem semmiről nem maradtam volna le. Egyetlen egy karakter sem volt szimpatikus, senkinek nem drukkoltam fel tudtam voln pofozni őket mind kit ezért kit azért.
Kinlódva de befejeztem...mert nem szeretem abba hagyni az elkezdett könyveket.
Ősszel majd jelenik meg filmen...még nem döntöttem róla van e kedvem újraszenvedni ezt a történetet.
Egyszerűen idegesített az egész, annyira lassúnak éreztem a cselekményt, többször éreztem én mindjárt belelapozok !!! Jobban jártam volna ha csak az elejét és a végét olvasom el, szerintem semmiről nem maradtam volna le. Egyetlen egy karakter sem volt szimpatikus, senkinek nem drukkoltam fel tudtam voln pofozni őket mind kit ezért kit azért.
Kinlódva de befejeztem...mert nem szeretem abba hagyni az elkezdett könyveket.
Ősszel majd jelenik meg filmen...még nem döntöttem róla van e kedvem újraszenvedni ezt a történetet.
October 17, 2016
Tetszett.
Összességében végülis fordulatos volt, a Baby Love, a Lélegezz!, és nyomokban néhány Daniel Keyes-regény jutottak eszembe, gondolom, Hawkins előtt sem ismeretlenek ezek a történetek és a név.
A vége túl kiszámítható nekem, ezért nem kap öt csillagot, de zömében egyáltalán nem volt ez egy gázos történet. Bírtam. Egyszeri élmény volt. Ajánlom. Akkor is, ha tükrözi az általános minőségromlást, ami világszerte jellemző, ennél soha rosszabb regény ne kerüljön a kezembe.
Összességében végülis fordulatos volt, a Baby Love, a Lélegezz!, és nyomokban néhány Daniel Keyes-regény jutottak eszembe, gondolom, Hawkins előtt sem ismeretlenek ezek a történetek és a név.
A vége túl kiszámítható nekem, ezért nem kap öt csillagot, de zömében egyáltalán nem volt ez egy gázos történet. Bírtam. Egyszeri élmény volt. Ajánlom. Akkor is, ha tükrözi az általános minőségromlást, ami világszerte jellemző, ennél soha rosszabb regény ne kerüljön a kezembe.
March 30, 2016
A lány a vonaton szintén a tucatkategória lett nálam és nem is igazán tudom a műfajjal egy kalap alá venni. Lélektani, pipa. Thriller, pipa, de így együtt, hogy lélektani thriller, nem pipa. Thriller volt a vége, lélektani meg az egész, de ez a könyv sokkal inkább egy alkoholistáról szólt.
http://loki-olvasmanyok.blogspot.hu/2...
http://loki-olvasmanyok.blogspot.hu/2...
July 31, 2015
Elég régen untatott ennyire a főszereplő nyávogása az elrontott életéről, a részegen elküldött levél/email/sms-ről, a nulla akaraterejéről..A könyv közepénél meg simán rájövünk, hogy ki a gyilkos és miért (pedig nem olvastam sok Agatha Christie-t).
February 26, 2016
Rég olvastam már ennyire lehangoló könyvet, ennyire kevéssé szerethető szereplőkkel. Jó volt, de egy darabig most vakarom magam a padlóról.
January 19, 2017
Az angol hangoskönyv alapján. Majdnem jó...
January 15, 2020
Hihetetlenül izgalmas, gördülékeny! Olvastatja magát, nem lehet letenni! Nagyon érdekes, ahogy az olvasás alatt változik a szereplők megítélése. Minden ott csattan, ahol csattannia kell!
Displaying 1 - 30 of 30 reviews