Engineering Mechanics Dynamics 14th Edition

Hibbeler Solutions Manual download

https://testbankfan.com/product/engineering-mechanics-
dynamics-14th-edition-hibbeler-solutions-manual/

Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankfan.com

Engineering Mechanics Statics and Dynamics 14th Edition

Hibbeler Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/engineering-mechanics-statics-and-
dynamics-14th-edition-hibbeler-solutions-manual/

Engineering Mechanics Dynamics 13th Edition Hibbeler

Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/engineering-mechanics-dynamics-13th-
edition-hibbeler-solutions-manual/

Engineering Mechanics Statics And Dynamics 13th Edition

Hibbeler Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/engineering-mechanics-statics-and-
dynamics-13th-edition-hibbeler-solutions-manual/

Theories of Personality 7th Edition Feist Test Bank

https://testbankfan.com/product/theories-of-personality-7th-edition-
feist-test-bank/
Problem Solving Cases In Microsoft Access and Excel 13th
Edition Monk Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/problem-solving-cases-in-microsoft-
access-and-excel-13th-edition-monk-solutions-manual/

Microeconomics 5th Edition Hubbard Test Bank

https://testbankfan.com/product/microeconomics-5th-edition-hubbard-
test-bank/

HR 4th Edition DeNisi Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/hr-4th-edition-denisi-solutions-
manual/

Managerial Accounting 2nd Edition Davis Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/managerial-accounting-2nd-edition-
davis-solutions-manual/

RF Microelectronics 2nd Edition Razavi Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/rf-microelectronics-2nd-edition-
razavi-solutions-manual/
Business Communication Process and Product Brief Canadian
Canadian 4th Edition Guffey Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/business-communication-process-and-
product-brief-canadian-canadian-4th-edition-guffey-solutions-manual/
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–1.

Determine the moment of inertia Iy for the slender rod. The z

rod’s density r and cross-sectional area A are constant.
Express the result in terms of the rod’s total mass m.

l y

SOLUTION A
x
Iy = x 2 dm
LM
l
= x 2 (r A dx)
L0
1
= r A l3
3

m = rAl

Thus,

1
Iy = m l2 Ans.
3

Ans:
1
Iy = m l2
3

791
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–2.
z
The solid cylinder has an outer radius R, height h, and is
made from a material having a density that varies from its
center as r = k + ar2, where k and a are constants. R
Determine the mass of the cylinder and its moment of
inertia about the z axis.

SOLUTION
Consider a shell element of radius r and mass

dm = r dV = r(2p r dr)h
R
m = (k + ar2)(2p r dr)h
L0

kR2 aR4
m = 2p h( + )
2 4

aR2
m = p h R2(k + ) Ans.
2

dI = r2 dm = r2(r)(2p r dr)h
R
Iz = r2(k + ar2)(2p r dr) h
L0
R
Iz = 2ph (k r3 + a r5) dr
L0

k R4 aR6
Iz = 2ph[ + ]
4 6

p h R4 2 aR2
Iz = [k + ] Ans.
2 3

Ans:
aR2
m = p h R2 ak + b
2
p h R4 2 aR2
Iz = ck + d
2 3

792
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–3.

Determine the moment of inertia of the thin ring about the y

z axis. The ring has a mass m.

R
x

SOLUTION
2p
Iz = r A(R du)R2 = 2p r A R3
L0
2p
m = r A R du = 2p r A R
L0

Thus,

I z = m R2 Ans.

Ans:
Iz = mR2

793
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

*17–4.

The paraboloid is formed by revolving the shaded area y

around the x axis. Determine the radius of gyration kx. The y2 50x
density of the material is r = 5 Mg>m3.
100 mm

SOLUTION
dm = r p y2 dx = r p (50x) dx 200 mm

200
1 2 1
Ix = y dm = 50 x {p r (50x)} dx
L2 2 L0
502 1 3 200
= r pa bc x d
2 3 0

502
= rp a b(200)3
6

200
m = dm = p r (50x) dx
L L0
200
1
= r p (50)c x2 d
2 0

50
= rp a b (200)2
2

Ix 50
kx = = (200) = 57.7 mm Ans.
Am A3

Ans:
kx = 57.7 mm

794
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–5.

Determine the radius of gyration kx of the body. The y

specific weight of the material is g = 380 lb>ft3. y3 = x

2 in.

8 in.
SOLUTION
dm = r dV = rp y2 dx

1 1
d Ix = (dm) y2 = pry4 dx
2 2
8
1
Ix = prx4/3 dx = 86.17r
L0 2
8
m = prx2/3 dx = 60.32r
L0

Ix 86.17r
kx = = = 1.20 in. Ans.
Am A 60.32r

Ans:
kx = 1.20 in.

795
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–6.

The sphere is formed by revolving the shaded area around y

the x axis. Determine the moment of inertia Ix and express x2 + y2 = r2
the result in terms of the total mass m of the sphere. The
material has a constant density r.

SOLUTION
y2 dm
dIx =
2

dm = r dV = r(py2 dx) = r p(r2 - x2) dx

1
dIx = r p(r2 - x2)2 dx
2
r
1 2 2 2
Ix = r p(r - x ) dx
L- r 2

8
= pr r5
15
r
2 2
m = r p(r - x ) dx
L- r

4
= r p r3
3

Thus,

2
Ix = m r2 Ans.
5

Ans:
2
Ix = mr2
5

796
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–7.

The frustum is formed by rotating the shaded area around y

the x axis. Determine the moment of inertia Ix and express y –ba x b
the result in terms of the total mass m of the frustum. The
frustum has a constant density r. 2b
b
x

SOLUTION a

dm = r dV = rpy2 dx = rp A x + b2 B dx
b2 2 2b2
x +
a2 a
1 1
dIx = dmy2 = rpy4 dx
2 2

rp A 4 x4 + 3 x3 + 2 x2 + x + b4 B dx
1 b4 4 b4 6 b4 4b4
dIx =
2 a a a a
a
A 4 x4 + 3 x3 + 2 x2 + x + b4 B dx
1 b4 4b4 6 b4 4 b4
Ix = dIx = rp
L 2 L0 a a a a
31
= rpab4
10
a
A 2 x2 + x + b2 B dx = rpab2
b2 2b2 7
m = dm = rp
Lm L0 a a 3
93 2
Ix = mb Ans.
70

Ans:
93 2
Ix = mb
70

797
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

*17–8.

The hemisphere is formed by rotating the shaded area y

around the y axis. Determine the moment of inertia Iy and
express the result in terms of the total mass m of the
hemisphere. The material has a constant density r.
x2 y2 r2

x
SOLUTION
r r
m = r dV = r p x2 dy = rp (r2 - y2)dy
LV L0 L0
1 3 r 2
= rp cr 2 y - y d = rp r3
3 0 3

r r
1 r rp
Iy = (dm) x2 = px4 dy = (r2 - y2)2 dy
Lm 2 2 L0 2 L0
2 y5 r 4rp 5
c r y - r2 y3 + d =
rp 4
= r
2 3 5 0 15
Thus,

2
Iy = m r2 Ans.
5

Ans:
2
Iy = mr 2
5

798
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–9.

Determine the moment of inertia of the homogeneous z

triangular prism with respect to the y axis. Express the result
in terms of the mass m of the prism. Hint: For integration, use
thin plate elements parallel to the x–y plane and having a –h (x – a)
z = ––
a
thickness dz.

h
SOLUTION
z x
dV = bx dz = b(a)(1 - ) dz b a
h y
x
dIy = dIy + (dm)[( )2 + z2]
2

1 x2
= dm(x2) + dm( ) + dmz2
12 4

x2
= dm( + z2)
3

z a2 z
= [b(a)(1 - )dz](r)[ (1 - )2 + z2]
h 3 h
k
a3 h - z 3 z
Iy = abr [ ( ) + z2(1 - )]dz
L0 3 h h

a2 3 1 1 1 1
= abr[ (h4 - h4 + h4 - h4) + ( h4 - h4 )]
3h3 2 4 h 3 4

1
= abhr(a2 + h2)
12

1
m = rV = abhr
2

Thus,

m 2
Iy = (a + h2) Ans.
6

Ans:
m 2
Iy = ( a + h2 )
6

799
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–10.

The pendulum consists of a 4-kg circular plate and a

2-kg slender rod. Determine the radius of gyration of the O
pendulum about an axis perpendicular to the page and
passing through point O.

2m

Solution
Using the parallel axis theorem by referring to Fig. a,
IO = Σ ( IG + md 2 ) 1m

1 1
= c (2) ( 22 ) + 2 ( 12 ) d + c (4) ( 0.52 ) + 4 ( 2.52 ) d
12 2
= 28.17 kg # m2
Thus, the radius of gyration is

IO 28.17
kO = = = 2.167 m = 2.17 m Ans.
Am A4 + 2

Ans:
kO = 2.17 m

800
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–11.

The assembly is made of the slender rods that have a mass

per unit length of 3 kg>m. Determine the mass moment of O
inertia of the assembly about an axis perpendicular to the 0.4 m
page and passing through point O.
0.8 m 0.4 m

Solution
Using the parallel axis theorem by referring to Fig. a,
IO = Σ ( IG + md 2 )
1
= e 33(1.2)4 ( 1.22 ) + 33(1.2)4 ( 0.22 ) f
12
1
+ e 33(0.4)4 ( 0.42 ) + 33(0.4)4 ( 0.82 ) f
12

= 1.36 kg # m2 Ans.

Ans:
IO = 1.36 kg # m2

801
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

*17–12.

Determine the moment of inertia of the solid steel assembly 0.25 ft

about the x axis. Steel has a specific weight of 0.5 ft
gst = 490 lb>ft3. x

2 ft 3 ft

SOLUTION
1 3 3
Ix = m (0.5)2 + m (0.5)2 - m (0.25)2
2 1 10 2 10 3
1 3 1 3 1 490
= c p(0.5)2(3)(0.5)2 + a b p(0.5)2 (4)(0.5)2 - a bp(0.25)2(2)(0.25)2 d a b
2 10 3 10 2 32.2

= 5.64 slug # ft2 Ans.

Ans:
Ix = 5.64 slug # ft 2

802
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–13.

The wheel consists of a thin ring having a mass of 10 kg and

four spokes made from slender rods, each having a mass of
2 kg. Determine the wheel’s moment of inertia about an
axis perpendicular to the page and passing through point A. 500 mm

SOLUTION
A
IA = Io + md3

1
= c2c (4)(1)2 d + 10(0.5)2 d + 18(0.5)2
12

= 7.67 kg # m2 Ans.

Ans:
IA = 7.67 kg # m2

803
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–14.

If the large ring, small ring and each of the spokes weigh
100 lb, 15 lb, and 20 lb, respectively, determine the mass 4 ft
moment of inertia of the wheel about an axis perpendicular
to the page and passing through point A.
1 ft
O

SOLUTION
A
Composite Parts: The wheel can be subdivided into the segments shown in Fig. a.
The spokes which have a length of (4 - 1) = 3 ft and a center of mass located at a
3
distance of a1 + b ft = 2.5 ft from point O can be grouped as segment (2).
2

Mass Moment of Inertia: First, we will compute the mass moment of inertia of the
wheel about an axis perpendicular to the page and passing through point O.

100 1 20 20 15
IO = a b (4 2) + 8c a b (32) + a b(2.52) d + a b(12)
32.2 12 32.2 32.2 32.2
= 84.94 slug # ft2

The mass moment of inertia of the wheel about an axis perpendicular to the page
and passing through point A can be found using the parallel-axis theorem
100 20 15
IA = IO + md 2, where m = + 8a b + = 8.5404 slug and d = 4 ft.
32.2 32.2 32.2
Thus,

IA = 84.94 + 8.5404(42) = 221.58 slug # ft2 = 222 slug # ft2 Ans.

Ans:
IA = 222 slug # ft 2

804
© 2016 Pearson Education, Inc., Upper Saddle River, NJ. All rights reserved. This material is protected under all copyright laws as they currently
exist. No portion of this material may be reproduced, in any form or by any means, without permission in writing from the publisher.

17–15.

Determine the moment of inertia about an axis perpendicular

to the page and passing through the pin at O. The thin plate
O
has a hole in its center. Its thickness is 50 mm, and the
material has a density r = 50 kg>m3.

150 mm

SOLUTION
1.40 m 1.40 m
C 50(1.4)(1.4)(0.05) D C (1.4)2 + (1.4)2 D - C 50(p)(0.15)2(0.05) D (0.15)2
1 1
IG =
12 2

= 1.5987 kg # m2

IO = IG + md2

m = 50(1.4)(1.4)(0.05) - 50(p)(0.15)2(0.05) = 4.7233 kg

IO = 1.5987 + 4.7233(1.4 sin 45°)2 = 6.23 kg # m2 Ans.

Ans:
IO = 6.23 kg # m2

805
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 A negyven peri pádisája.

R éges régi időben, a tündérek korában, a hogy mentem

mendegéltem, tilos kertet összejártam, míg csak egygyel meg
nem jártam. A lovamat befestettem, azt hittem, hogy igaz színe; egy
szamarat vásároltam, azt hittem, hogy feleség lesz; olyan nagyot
rugott rajtam, azt hittem, hogy megsimogat. Az útamon egyre
jártam, bagoly lakta romon háltam, míg csak ismét meg nem jártam.
Topháne nagy golyóbisa, mint a gabnát zsebre raktam; Galatá-nak a
nagy tornya, trombitának számba dugtam; Leány-tornya váracskája,
mint a medvét ölbe vettem; a tenger kellő közepe, mint sziklára reá
léptem; bejutottam utóvégűl, bolondnak a bolondokhoz. Az volt
bűnöm, hogy elmondtam ezt a mesét, hazug mesét.
Volt egyszer egy pádisának egy lánya. Szép akár a tele hold,
karcsu akár a cziprusfa, szeme akár a szén, haja akár az éjszaka,
szemöldöke akár az ív, szempillája akár a nyíl. Nagy kert volt a
palotában, kert közepén vizmedencze, ott ült a lány nap hosszáig,
hímezgetve, varrogatva.
Ráteszi egyszer a gyűrűjét a himzőasztalra, de alighogy letette,
jön egy kis galamb, kapja a gyűrűt és elrepül vele. Olyan szép volt a
kis galamb, hogy menten beleszeretett a lány. Másnap a karkötőjét
veszi le a lány, ehol a galamb, azt is elkapja. Ugy égette a lányt a
szerelme, hogy se nem evett, se nem ivott, hanem alig várta a
másnapot, hogy megint előrepüljön a galambja. Harmadnapra veszi
a himzőasztalát, lefejti róla a csipkekendőt és maga mellé teszi.
Várja a galambját, várja, egyszerre csak ím előtte, kapja a kendőt és
elrepül vele. Alig volt annyi ereje a lánynak, hogy felkeljen; sírva
megy a palotájába, és ott összerogyik.
Jön szaladva a dadi-asszony: «Óh szultánom, miért sírsz-rísz, mi
bántott meg?»
«Beteg vagyok, sziv betegje» feleli a szultán-kisasszony, és egyre
sír-rí, egyre sóhajt.
Egyetlen gyermeke volt a lány a pádisának, félt a dadi-asszony a
híradástól. De látja, hogy egyre halványodik, egyre sóhajtoz a lány,
fogja, elmegy a pádisához, és mondja neki a lánya baját. Megijed az
apja, szalad a lányához, utána a sok hodsa, a sok orvos, egy se érti
a betegségét.
Azt mondja másnap a pádisá vezére: «Orvos, hodsa nem segít
ezen a lányon, másutt lappang ennek az orvossága.» Tanácsolja a
pádisának, hogy csináltasson egy nagy fürdőt, beteget gyógyítson a
vize és mindenkivel, a ki csak megfürdik benne, mondassa el
történetét. Csináltatja a pádisá a fürdőt és városszerte hirdetteti,
hogy haja megnő a kopasznak, hallása jön a süketnek, a vak ismét
szemvilágra, sánta kelhet a lábára. Csak úgy tódul a sok nép az
ingyen fürdőbe, baját meg a történetét ott hagyja, úgy kerülnek el
onnan.
Volt egy kopaszfejűnek egy nyomorék anyja, meghallották ők is a
fürdő hirét. «Menjünk mi is – mondja e fiu – hátha meggyógyulunk
mind a ketten.» «Hogy mehetnénk, mikor meg sem állhatok a
lábamon,» nyögi az öreg asszony. «Azon még segíthetünk,» mondja
a kopasz, veszi anyját a vállára és úgy mennek a fürdőbe.
Amint mennek, mendegélnek, sík mezőben folyó mellett, elfárad
a fiu és leülteti az anyját a földre. Egyszerre csak egy kakas halad el
mellette, nagy korsó viz a hátán, úgy siet vele valahová. Kiváncsi a
fiu, hogy vajjon hová hordja ez a kakas a vizet, kapja, utána az
állatnak. Egy nagy várhoz ér el a kakas, a vár tövében egy kis lyuk,
azon csuszszan be a vizzel. A fiu is utána, nagy nehezen átvergődik
a lyukon és amint szétnéz, hát olyan egy palota van előtte, hogy a
szeme-szája is elállott rajta. Sehol semmi élő lélek, nem állják el az
útját, megy ő a palotába. A lépcsőről az előszobába, és addig járja a
sok szobát, addig bámulja a czifráját, míg belefáradt a munkába.
«Majd csak előkerül az elevenje is», gondolja magában, és elbúvik
egy nagy szekrénybe, hogy majd onnan les el valamit.
Kis vártatva három galamb repűl be az ablakon, és amint egyet
rázkódnak, olyan szép három lány válik belőlük, hogy azt se tudta a
fiu, melyikre nézzen elébb.
Elkezdi a három lány: «Jaj de későre maradtunk, mindjárt itt lesz
a pádisánk, és még semmi se kész.» Ezzel veszi az egyik a seprőt és
tisztogat, a másik asztalt terít, és a harmadik hordja a sok ételt.
Azzal ismét egyet rázkódnak, és három galamb repül ki az ablakon.
Megéhezett ezalatt a kopasz, és gondolja magában, hogy úgy se
látja meg senki, egy-két darabkát biz ő levesz az asztalról. Kinyujtja
a szekrényből a kezét, és amint az étel után nyúlt vele, olyat
koppantottak rá, hogy feldagadt a helye. Kinyujtja a másik kezét,
még egy nagyobbat csaptak rá. Megijed a fiu, és alighogy
visszahúzódik, egy fehér galamb repül be a szobába. Megrázkódik,
hát egy szép ifju legény támad belőle.
Odamegy egy szekrénykéhez, kinyitja, és gyűrűt, karpereczet,
csipkekendőt vesz ki belőle. «Óh te gyűrű, be boldog vagy, hogy
szép ujja viselgetett; óh karperecz, szerencsés vagy, hogy a karján
hordozgatott.» Ezeket sóhajtja el a szép legény, és a csipkekendővel
egyre törülgeti a könyeit. Aztán berakja őket a szekrénykébe, egyet-
egyet kóstol az ételekből és lefekszik.
Az éhes kopaszra nagy nehezen rávirradt a másnap reggel. A
szép legény megint felkel, egyet rázkódik és kirepül a fehér galamb.
A fiu is előkerül a szekrényből, lemegy az udvarba és a vártövénél
megint kicsúszik a lyukon.
 Ott sír-rí a szegény anyja egymagában, de csitítgatja a fiu, hogy
dolga akadt, ismét a hátára veszi és mennek a fürdőbe.
Megfürödnek, hát im az asszony talpra kelhet, a kopasznak haja
megnőtt. Beszélik aztán a történetüket, és amint meghallja a
szultán-kisasszony, hogy miket látott, miket hallott a fiu az éjszaka,
mintha friss egészség szállott volna belé. Felkel az ágyából és
kincset, fürdőt odaigér a fiunak, ha elvezeti ahhoz a várhoz. Elindul a
fiu a lánynyal; megmutatja neki a várfalát, besegíti a lyukon, elvezeti
a galamb szobájáig és mutatja neki a szekrényt, a hová
elrejtőzködhetik. A fiu visszatér és sok kincscsel meg egészséggel,
úgy éldegélnek az anyjával.
Est ideje lehetett már, amint berepült a három galamb.
Tisztogatnak, hozzák az ételt és megint kirepülnek. Berepül aztán a
fehér galamb, hát majd oda lett a lány, amint megpillantotta az ő
szerelmes kis galambját. De még akkor fogta el igazán az ámulat, a
mikor egy szép legény vált a galambból, szép akár a tele hold. Azt se
tudja, hová legyen, egyre nézi fényes arczát.
Odamegy aztán a legény a szekrénykéhez, kinyitja és kiveszi
belőle a szultán-kisasszony gyűrűjét, karpereczét és csipkekendőjét.
«Óh te gyűrű, be boldog vagy, hogy szép ujja viselgetett; óh
karperecz, szerencsés vagy, hogy a karján hordozgatott.»
Veszi aztán a kendőt és amint törülgette vele a könnyeit,
majdhogy meg nem szakadt a lány szive. Egyet kopogtatott ujjával a
szekrény ajtaján. Odamegy a legény, kinyitja a szekrényt, hát előtte
a szive szerelme; karja közt a boldogsága.
Kérdi tőle a legény, hogy hogyan került ide, ebbe a perik
palotájába. Elmondja a lány, hogy milyen úton-módon, és hogy
milyen nagy betegje volt a szerelmének.
Beszéli aztán neki a legény, hogy ő is halandó anya gyermeke;
három napos korában azonban a perik ellopták, ide hozták a
palotájukba és pádisájuknak tették meg. Egész nap velük van, csak
két órája szabad naponként. Ma még itt maradhat a lány nála, egész
napon járhat-kelhet, csak este felé rejtőzködjék el, mert ha megjön a
harmincz perijével, és ha meglátják vele, nem hagyják életben.
Holnap majd megmutatja neki az anyja konakját (palotáját), ott
elélhet békességgel, és a két szabad óráját nála tölti mindennap.
Veszi másnap a perik pádisája a lányt, és megmutatja neki az
anyja konakját. «Ha oda mész – mondja neki a pádisá – mondd,
hogy Báhtijár bej emlékére könyörüljenek meg rajtad és fogadjanak
be. Ha meghallja anyám a nevemet, nem tagadja meg a kérésed.»
Odamegy a lány a házhoz és bekopogtat az ajtón. Jön az öreg
asszony és amint látja a lányt, és hallja a fia nevét, sirva fakad és
befogadja. Ott van a lány jó ideig, mindennap ellátogat hozzá a kis
madár, addig-addig, hogy fia születik a szultán-kisasszonynak. Az
öreg asszony nem tudta meg, sem azt, hogy a fia jár a házba, sem
pedig, hogy lebetegedett a lány.
Jön másnap a kis madár, oda repül az ablakba és bekiált, hogy:
«Oh szultánom, mit csinál a kis magzatom?» Visszafelel a lány:
«Semmi baja magzatunknak, jöttét várja Báhtijárnak.» «Óh ha
anyám megtudhatná – sóhajt egyet a fiu – legszebb szobáját
megnyitná.» Azzal berepül a szobába, emberré változik és úgy
szeretgeti a feleségét meg a kis gyerekét. A két óra elteltével ismét
egyet rázkódik, és kis galamb repül ki az ablakon.
Meghallotta az anya a fia beszédét, majdhogy oda nem lett
örömében. Siet a menyéhez, szeretgeti, ápolgatja, viszi legszebb
szobájába és rendre kérdi fia dolgát. Megtudja, hogy a harmincz peri
rabolta el tőle, és azon tanácskoznak, hogy hogyan lehetne
visszarabolni tőlük.
«Ha eljön holnap a fiam – mondja az asszony – úgy igyekezzél,
hogy elkésse az idejét, a többi az én gondom.»
Másnap repül a madár az ablakhoz, hát látja, hogy nincs a lány a
szobájában. Oda repül a szebbik szobához, és bekiált, hogy: «Óh
szultánom, mit csinál a kis magzatom?» Visszafelel a lány: «Nagy
baja a magzatunknak, jöttét várja Báhtijárnak.» Berepül a szobába,
emberré változik és úgy eltartja szóval a felesége, úgy eljátszodtatja
a gyerekével, hogy észre se vette, hogy lejárt az ideje. De vajjon mit
művelt ezalatt az anyja?
Egy nagy cziprusfa volt a ház előtt, arra szokott volt néha
harmincz galamb rászállani. Veszi az asszony és mérges tűkkel
aggatja tele a fát. Este felé, alighogy letelt a pádisá két órája, jönnek
a galambok, a harmincz peri, keresik a pádisájukat és rászállanak a
cziprusfára. De alighogy a tűkbe lépnek, megmérgezve lehullanak.
Eszébe jut ezalatt a fiunak az idő és szörnyű nagy az ijedelme,
hogy kikésett a palotából. Kapkod jobbra, kapkod balra, és amint
kinéz a cziprusfa felé, hát oda a harmincz galamb. A milyen nagy
volt az ijedelme, olyan nagy lett most az öröme. Oda borul a
felesége nyakába, belép az anyja, azt öleli át és olyan nagy a
boldogsága, hogy peri kézből kiszabadult.
Nagy a sirás, nagy az öröm mindenfelé, az anyja a fiát, a
felesége az urát lelte meg. Csapnak is rá olyan lakodalmat, hogy
még a negyvenedik napon sem akart véget érni. Ők elérték a a
czéljukat, ettek-ittak, jót mulattak, mi is érjünk el czélunkhoz, jó
ételhez, jó italhoz.
 A ló-fiu és a három dev.

V olt egyszer egy pádisá, ennek a pádisának három fia s egy lánya.
Magához hivatja egyszer a fiait és így szól hozzájok: «Hátra levő
életem meg van szabva, nem sokára meghalok. Lány-testvéretekre
jól vigyázzatok, és annak adjátok oda, a ki először kéri meg a
kezét.» Egy pár nap mulva meg is halt, nagy pompával eltemették.
Alig hogy pádisá lett a nagyobbik fiu, jön elibe egy dervis és
megkéri tőle a szultán-kisasszonyt. Hallani se akarja az uj pádisá,
fogja és kiűzi a dervist az udvarából. Másnap a középső testvérhez
megy, az se akarta a dervisnek oda adni. Harmadnap a
legkisebbiktől kéri, ez is azt feleli, a mit a két nagyobbik.
Sétára kivánkozik egy nap a szultán-kisasszony és a hogy leszáll
a kertbe, neki egy dev a levegőből, felkapja és elviszi. Utána az
anyja, utána a testvérei, de repűl a dev akár a madár, míg csak el
nem tűnik a szemök elől. Csak ekkor jutott eszökbe az apjuk
mondása. Kapja magát a pádisá, lehúz az ujjáról egy gyűrűt, átadja
a középső testvérének és azt mondja neki: «Viseld ezt a gyűrűt az
ujjadon, és ha majd szorítani kezd, tudd meg, hogy vagy
meghaltam, vagy nagy veszedelemben az életem. Megyek a
testvérem után, vagy vele térek vissza, vagy sehogy se.» Ezzel
átadja az országát a középső testvérének és indul világgá.
 Jár a fiu sok nagy földet, de se falu, se város, sehol egy élő lélek.
Egyre hegyet mutat útja, és amint megy mendegél, elér egy nagy
palotához. Nem volt annyi ereje, hogy odáig elmenjen, ledőlt egy fa
töviben, hogy pihenjen egy kissé. Pedig a testvére lakott abban a
palotában. A mint megpillantotta a pádisá bátyját, leszalad érte és
öröm-könyezve vezeti fel a dev palotájába. Beszélik egymásnak a
bajukat, de egyszerre csak megrendül a ház, mintha össze akarna
dőlni. «Jön a dev,» mondja a lány, hirtelen egyet csap a testvérére,
korsóra változtatja, és oda teszi a ház zugába.
Megérezte a dev az emberszagot és hiába tagadja a lány, elő kell
hogy mutassa a testvérét. Nem bántja, mert megesküdött rá a
lánynak, de egy jó szava sincs hozzá. Vacsora idején mind eleszi a
dev előlök az ételt, és a mint lefeküsznek, ott virraszt a lány a bátyja
mellett, hogy baja ne essék valahogy. «Mért nem fekszel le?» kérdi
tőle a dev. «Kendőt hímzek az anyámnak, – feleli a lány – hogy
elküldjem holnap a testvéremmel.»
Reggel a hogy felkelnek, azt mondja a dev a fiunak: «Rajta,
viaskodjunk, elő a pajzsoddal.» Nem mert a fiu ellene szólani,
ráülnek egy-egy lóra, és kimennek a szabad térre. Előveszi a dev a
pajzsát és úgy neki csapja a fiunak, hogy ott ledőlt a lováról. Oda
megy, hogy a fejét levágja, de szalad a lány, figyelmezteti a devet az
esküjére, és bekötözi a bátyja sebeit. A dev hagyta őket, és ment
ismét az útjára.
A középső testvér ez alatt egyre pádisáskodott az országban.
Szorítja egy nap a gyűrű az ujját, és eszébe jut a bátyja, hogy vajjon
mi történhetett vele. Fogja, átadja a gyűrűt az öcscsének: «ha majd
szorítja az ujjad, tudd meg, hogy vagy meghaltam, vagy nagy
veszedelemben az életem», és azzal indul a bátyja után.
Addig megy, addig mendegél ő is, míg megtalálja a huga
palotáját meg a beteg bátyját. A dev közeledtére seprőre változtatja
a fiut, de megüti a dev orrát az emberszag és nincs addig nyugta,
míg elő nem mutatják neki a fiut. Ismét megesküszik ugyan, hogy
nem bántja a fiut, de csak úgy bánik ezzel is, mint az elsővel.
Másnap reggel viaskodásra szólítja, megsebesíti és ha a huga nincs
ott, neki is a feje bánja meg. Két betegje volt együtt a szegény
lánynak.
Szorítja egy nap a gyűrű a legkisebbik ujját, fogja, indul ő is a két
bátyja után. Átadja a gyűrűt meg az országot az anyjának és azt
mondja neki: «Vagy visszajövünk mind, vagy ott maradunk
valamennyien, a gyűrűről megtudod a sorsomat.» Hiába kéri az
anyja, hogy maradjon meg ő legalább, hogy ne hagyja egymagára,
nem használ a rimánkodása semmit.
A legkisebbik is megtalálja a testvéreit, és pohárra változtatva,
úgy rejtené a lány a dev elől. De megérzi a szagát, és addig-addig,
hogy ezt is leejti a lábáról. Ott feküdt a három beteg egymás mellett,
kis húgok a gondozójuk.
Egy nap az anyjok ujját is kezdi a gyűrű szorítani. «Megyek én is
a gyerekeim után – gondolja magában – vagy meghalok, vagy
megtalálom őket.» Egy öreg lova maradt volt meg a pádisá urának,
arra ül rá és másra bízva az országot, megy a gyerekeit keresni.
Megy az asszony hosszú úton, egyre hajtja fáradt lovát, egyre
telnek a hónapok. De más útra került a lova, nem talált rá a
gyerekeire. Bántotta a nagy éhsége, égette a szomjusága,
gyengítette a fáradsága. Mit tegyen a szegény asszony, lova vizét
iszsza egy nap s mennek vissza városukba. Nem telik bele sok idő,
hát veszi észre az asszony, hogy teherben van. Nagy ijedségében
hívja a palotája fekete szolgálóját és elmondja neki a különös esetet.
«Nem más, mint a lovad vize», mondja a fekete, és titkolják a dolgot
a világ előtt. Tanakodnak, hogy hogyan tegyék és a mint a kilencz
hónapra meglett egy fiu, veszi a fekete, bepólyázza és kiteszi egy
éjszaka a kapu elé. Meglátja másnap a sok nép a gyereket,
összegyülekeznek előtte, és hírt adnak a palotába is. A szultán-
asszony, mintha nem is az övé volna, behozatja a gyereket és
mondja a palotabelieknek, hogy ő nevelteti fel. Három gyereke úgy
is oda van, legyen ez az Álláh adta a negyedik.
 Nevelik a ló-fiut és mese idő gyorsan telik, szálnyi legény lett
belőle. Játszik egy nap a pajtásaival és alighogy kezébe veszi a
pajzsát, kiüti vele az egyik társa szemét. «Menj el tölünk kölyök-
gyerek, – förmed rá a többi – apátlannak, anyátlannak semmi dolga
mi közöttünk.» Sírva megy haza a fiu és elpanaszolja az anyjának,
hogy kölyöknek mondták a társai. Mért mondták őt apátlannak, mért
gunyolták anyátlannak, egyre kérdi az anyjától. Mondja neki a
szultán-asszony: «Az anyád én vagyok, az apád rég meghalt.» Nem
éri be ennyivel a fiu, és mindenáron meg akarja tudni, hogy mért
mondták őt kölyöknek. Addig kéri, addig sürgeti, hogy előrántja a
kését és fenyegeti az anyját, hogy megöli, ha meg nem mondja neki
az igazat. Mit csináljon a szegény asszony, elmondja a fiunak a négy
testvér és a dev történetét, meg azt is, hogy a lóvizétől jött a világra.
Erre se kérd, se hall, kéri az anyjától a gyűrűt, az ujjára húzza és
indul, hogy majd megtalálja ő a testvéreit. Hiába az anyja
rimánkodása, veszi lovát, szülő apját és úgy kél egy nap világgá.
Addig megy a ló-fiu, míg rábukkan a dev palotájára. Bemegy, hát
három fiu nagy betegen, a húgok meg ápolgatja. Kérdi tőlük a
bajukat és amint elmondják neki, hogy hogyan jártak a devvel,
ráismer a testvéreire. «Én is a ti testvéretek vagyok», mondja a ló-
fiu. «Hazudsz – mondják a többiek – mi csak négyen vagyunk.»
Veszi a ló-fiu a gyűrűt, mutatja nekik, és elbeszéli, hogy hogyan
hozta őt anyjuk a világra. Megörülnek az uj testvérjüknek, de csak
addig tart az öröm, míg meg nem reng a dev jöttétől a palota.
«No csak hadd jöjjön az az ördög fajzatja, – kiáltja a ló-fiu –
majd megtanítom én, hogy kell viaskodni.» Bejön a dev, hát csak
elhül, a mint megpillantja a ló-fiut. «Óh ló-fiu, Álláh adjon
üdvösséget», kezdi a dev nagy féltében, és úgy jár a kedvében, úgy
lesi a mozdulatát, hogy csak elbámul rajta a négy testvér. Hozza a
lány az ételt, hát mind eleszi a dev elől a ló-fiu, nem hagy neki egy
falatot se. Lefekvéskor megint ébren akarna a lány maradni.
«Feküdjetek csak le mind – mondja a ló-fiu – majd vigyázok én a
devre.» Lefekszik a négy testvér, de a ló-fiu be se hunyja a szemét
egész éjszaka.
 Másnapra kelve azt mondja a ló-fiu a devnek: «Na most meg mi
mérkőzzünk meg, elő csak a pajzsoddal.» Kénytelen-kelletlen fogja a
dev a pajzsát, kimennek vele és úgy vág neki a devnek, hogy
darabokra repült a lováról. Nagy az öröm a testvérek közt, és
alighogy meggyógyult a három fiu, mennek vissza hazájukba. Nagy
az öröm a palotában, ölelkeznek az anyjukkal és mind mondják a
lófiunak, hogy ő legyen a pádisájuk. «Nem elébb – mondja a ló-fiu –
míg végére nem járok még két devnek, a másik két testvérének.»
Ezzel ismét lovára kap és addsza kezed város keze, kivágtat a
palotából.
Megy, mendegél, hát ahol az egyik dev rántja ki a fákat
gyökerestül és rakja egymásra. «Mit csinálsz ezzel a sok fával?»
kérdi tőle a ló-fiu. «Egy ló-fiu nevű királyfi jár a vidékünkön; –
mondja a dev – egyik testvérünket már megölt, várat csinálok
magamnak, hogy engem is meg ne öljön.»
«Ismered azt a ló-fiut?» kérdi a devtől a fiu. «Nem én,» feleli
vissza. «A kinek az az orrát megfogja, – mondja a ló-fiu – ki is
szakítja», és azzal olyat ránt a dev orrán, hogy tőből kiszakadt.
Megijed a dev szörnyen és rimánkodik a ló-fiunak, hogy ne bántsa az
életét, inkább holtig hiv marad hozzá.
Nem bántja a királyfi, hanem magával viszi és úgy indulnak el
kettesével. Addig mennek, addig mendegélnek, míg ráakad a ló-fiu a
másik devre is. Gyüjtögeti a rengeteg nagy köveket és egymás fölibe
rakja. Kérdi tőle a fiu, hogy mi lesz ezekből a kövekből. «Vár –
mondja a dev – hogy a ló-fiu meg ne ölhessen.»
«Ismered a ló-fiut?» kérdi ettől is a fiu. «Nem én,» feleli vissza.
«A kinek az a vállára teszi a kezét, – mondja a ló-fiu – be is
horpasztja», és azzal olyat üt a vállára, hogy féldereku maradt tőle.
Rimánkodik a holttá ijedt dev, hogy szolgálatába szegődik, csak az
életét hagyja meg.
Hárman járnak hosszu úton és a mint odaérnek egy hegy
tövéhez, egy egész nyáj juhra bukkannak. De se juhász, a ki őrizze,
se senki, a ki haza hajtsa őket. Este felé maguktól elindulnak a
juhok, nyomukban a fiu a két devvel.
Egy nagy barlangba térnek meg a juhok, minden van benne, csak
emberi lélek nem. Vesz a ló-fiu egy juhot, levágja, megsütik,
megeszik és lefeküsznek. Reggelre kelve a mint ismét indulóban
voltak a juhok, mondja a fiu a deveknek, hogy egyiköjük maradjon a
barlangban, ő meg a másik megy a juh-nyáj után és ha estére
visszatérnek, kész legyen egy sült juh. Azzal megy az egyik devvel a
juhok után, a másik meg veszi az otthon hagyott juhot, levágja és
teszi a tűzre.
A mint foglalatoskodik a dev a tűznél, íme egy két rét hajlott vén
anyóka tipeg be hozzá, és rimánkodik egy kis darab húsért. Kés után
nyúl a dev, hogy levágjon neki egy darabot, de mialatt hátra fordul,
kapja az öreg a juhot és eltűnik vele. Estére megjön a fiu a devvel
meg a sok juhval, kéri a sültet, mert ugyancsak megéheztek.
Ijedezve, akadozva elbeszéli a dev, hogy mi történt vele.
Lepirongatja a fiu az ügyetlenségéért, vesznek hamarosan egy másik
juhot, leölik és azt készítik el vacsorának.
Másnapra kelve a másik devet hagyja otthon és a lelkére köti,
hogy jobban vigyázzon mint az orratlan testvére. Veszi a félvállú a
juhot, levágja és a mint a tűzre teszi, ehol ismét az anyóka. Addig
kér a devtől egy kis darab juhhust, míg ráhajlik a szíve. Fordul a
késért, de mikorára vágna a juhból egy darabot, se hús, se öreg
asszony. Jön a ló-fiu a juhokkal, hát megint nincs vacsora. Mit
csináljon, megint leölnek egy juhot, és másnapra kelve a ló-fiu
marad otthon, hogy majd végére jár ő annak az öreg asszonynak.
Oda a két dev a juhokkal, a ló-fiu is készülődik az ételfőzéshez. A
mint éppen tűzre teszi a húst, jön az agg anyóka és rimánkodik neki
egy falatkáért. «Fogd csak meg a juh czombját», mondja neki a fiu.
Megfogja az asszony a czombot, a fiu meg veszi a kést és egyet csap
rá, lenyekkenti vele az öreg fejét. Gurul a fej, gurul, a ló-fiu
mindenütt nyomában és addig követi, míg csak egy kutba nem
gurult a fej. Megjegyzi magának a helyet, visszatér, megfőzi a húst
és a mint megjönnek a devek, előttük a kész étel. Csak úgy
hüledezett a két dev a ló-fiu dolgain.
Másnap megy a fiu a devekkel a kúthoz, mondja nekik, hogy ide
gurult a boszorkány feje és odaad nekik egy kötelet, hogy kössék a
derekához és ereszszék le rajta. Leeresztik a devek a fiut, és a mint
leér a kút fenekére, megnyílik előtte egy vasajtó. Bemegy, hát olyan
egy kert, akár a paradicsom; a kertben egy szép lány, akár egy húri.
Megpillantja a lány a fiut, és kérdi tőle, hogyan jutott a kertbe.
Mondja neki a fiu, hogy egy boszorkányt ölt meg, annak a feje után
került ide. Erre előveszi a lány egy szék alól a boszorkány fejét,
odaszalad a fiuhoz és mondja neki, hogy egy boszorkány anyától
szabadította őt meg, juttassa ki a kútból is. Viszi a fiu a kút tövébe,
de kéri a lány, hogy még két testvére van a kertben, azokat is vigye
magával. Veszi a fiu a három lányt, felkiált a deveknek és felhúzatja
őket a kútból. Egyet gondol a két dev a három szép lány láttára.
Lányt is kapnak, a ló-fiutól is megszabadulnak; hagyják a fiut a
kútban, a három lánynyal még odább állanak.
Ott a fiu a kút tövében, azt se tudja, merre menjen. Nyakába
veszi az alsó világot, és addig keres, addig kutat, míg egy nagyocska
várost pillantott meg. Bemegy a városba, hát ott a boszorkány teste,
előtte a sok nép meg a város pádisája. Megtudja a fiu, hogy a
boszorkány nagy ellensége volt a városnak, hogy elállotta a vizét és
már hosszu idő óta nem juthattak tőle italhoz. Oda megy a fiu a
pádisához és mondja neki, hogy ő ölte meg a boszorkányt. Aj
megörült a fiunak a pádisá. Kérdi tőle, hogy mi a kivánsága, lány-é
vagy koronája. «Se a lányod, se koronád, – mondja a fiu – a föld
szinére szeretnék feljutni.» Hivatják a smaragd Ankát és madár
hátán, feljutott a föld szinére.
Ez az enyém, az a tied, járja a sok vadon utat, míg ismét eljut
egy városba. Leül egy forráshoz, hogy szomját oltsa, és hogy egyet
pihenjen mellette. Egy öreg asszony vetődött oda a kúthoz, szóba áll
vele a fiu és kéri, hogy fogadja be a házába vendégnek. «Szivesen,»
mondja az öreg, és azzal mennek a városba az öreg asszony házába.
Beszélgetés, falatozás közben egyszerre csak sírás-rívás, a városban
nagy jajgatás. Kérdi a fiu az okát.
«Egy nagy sárkány ül a nyakunkon, – mondja az asszony – attól
nincs nyugta a városunknak. Minden évben előjön és egy-egy
lányunkat elvisz. Ma a szultán-kisasszonyunkra került a sor, azon
siránkozik a világ.»
Alighogy elhallgatnak a sírással, egyszerre csak nagy nevetés,
város mögött vigadozás. «Hát ez mit jelent?» kérdi a ló-fiu.
«Egy hónapja – beszéli az asszony – hogy egy félvállú meg egy
fületlen került a városunkba. Három szép lányt hoztak magokkal és
ma tartják a lakodalmukat.»
– El is felejtettük volt megmondani, hogy a ló-fiu egy gyűrűt
kapott a boszorkány kútjabeli legkisebbik lánytól. – Veszi ezt a
gyűrűt, odaadja az öreg asszonynak és egy csomó aranyat igér neki,
ha szerét teheti valahogy és elmegy a lakodalomba. Csak annyi lesz
a dolga, hogy megmutatja a legkisebbiknek a gyűrűt.
Megy az asszony a lakodalmas házba és leül a lányok mellé. A
legkisebbik, a mint az illendőség hozza magával, odamegy, hogy
kezet csókoljon az öregnek. «Ne bántsd lányom, ne bántsd» és
tartja oda a gyűrűs ujját. Alighogy megpillantja a lány a gyűrűt, öleli
és rimánkodik neki, hogy honnan vette, ki adta neki. Alig tudja az
asszony türtőztetni, és nincs tőle nyugta, míg meg nem igéri neki,
hogy este felé elvezeti hozzá.
A fiu ezalatt megy a városba és látja a sok népet, a mint kisérik a
szultán-kisasszonyt. Elérkeznek egy nagy sátorhoz, a lányt beviszik
és ott hagyják, hogy eljöjjön érte a sárkány. Oda megy a fiu a sátor
elé, és a mint megpillantja a lány, mondja neki, hogy Álláh
szerelmére siessen el innen, mert őt is elöli a sárkány. Nem felel rá a
fiu, hanem oda áll az ajtó megé és úgy várakozik a szörnyetegre.
Jön a hétfejü sárkány és a mint megpillantja a fiut, legelőször is
annak rohan oda nagy dühében. De kapja a fiu a pajzsát és ugy bele
döfi az állatba, hogy ott kiszállt az élet belőle. Aztán fogja a lányt,
odaadja az embereknek, hogy vigyék haza az apja palotájába, ő meg
siet az öreg asszony házába.
Ott várakozott már a legkisebbik lány és ugy elteltek örömükkel,
hogy a másik kettő eszökbe se jutott. Kapja magát, elmegy a
lakodalmas házba és se kérd, se szól, veszi a két devet és küldi az
egyiket a másik után, a pokol tüzébe. Veszi aztán a másik két lányt
is, és viszi őket az öreg asszonyhoz.
Ezalatt repült a hír a palotába, hogy megölték a sárkányt, és
életben van a szultán-kisasszony. Megy a sok nép meg a pádisá a
lány elibe, ott jő életelevenen, de hol a fiu, a sárkány ölő, senki se
tudja megmondani. Addig keresik, addig nyomozzák, míg ráakadnak
a ló-fiura. Viszik nagy pompával a palotába, odaadják neki a lányt,
ha akarja az országot is. «Nekem is van országom, koronám –
mondja a fiu – csak feleségem nincs.»
Ezzel veszi a lányt, az öreg asszony házából a másik hármat és
viszi valamennyijét haza. A legnagyobbik lányt az idősebb
testvérének, a legfiatalabbikat a legkisebbik fiunak adja. Ő maga a
szultán-kisasszonyt tartja meg, húgának meg a vezér fia, ugy
lakodalmaznak mind egyszerre, negyven nap és negyven éjjel.
 A kigyó-peri és a varázs-tükör.

V olt egyszer egy szegény favágó meg egy legény fia.

Megbetegedik egy nap a szegény ember és így szól a fiához: «Ha
meg találok halni, folytasd a mesterségem és menj ki mindennap az
erdőre. Vághatod a melyik fát akarod, csak egy cziprusfa van az erdő
szélén, azt az egyet kiméld meg.» Egy pár nap mulva meghal,
eltemetik.
Megy a fiu mindennap az erdőre, vágja a fákat, eladja, csak az
egy cziprusfát kimélte meg. Közelébe jut egy nap ennek a fának és
gondolkozik, hogy mi lehet ezzel a fával, hogy nem szabad hozzá
nyulnia. Addig nézi, addig vizsgálja, mig veszi a fejszéjét és neki vele
a fának. De mintha csak lába kelne a cziprusnak, távolodik a fiu elől.
Felül a favágó a szamarára, utána a fának, de nem tudja utólérni,
pedig az idő is ráesteledett e közben. Fogja, oda köti a szamarát egy
fához, ő meg felmászik, és ott várja be a reggelt.
Másnap amint felvirrad a fán, leszáll, hát csak a csontja maradt
meg a szamarának. «Nem bánom, ha gyalog is,» mondja a favágó
és azzal megint utána a cziprusnak; a fa előre, ő meg utána. Egész
nap üzi, de nem birja utólérni. Harmadnap is veszi a fejszéjét, és
amint megy a fa után, előtte egy kígyó meg egy elefánt, úgy
viaskodnak egymással. Igazat hogy szóljak nektek, úgy se igaz, igy
se való, elefántot nyeli kígyó. Lenyelte az igaz, de ott rekedt a nagy
foga a kígyó torkán és amint meglátja a két állat a fiut, kérik, hogy
segítsen rajtuk.
Mi mindent nem igér neki az elefánt, ha a kigyót megöli. «Csak a
fogát törd le, – mondja a kigyó – a munka is könnyebb, a jutalom is
nagyobb.» Rááll a fiu erre a beszédre és lecsapja fejszéjével az
elefánt fogát. Hálálkodik neki a kigyó és mondja, hogy tartson vele,
hadd adja meg az igért jutalmat.
Útközben megáll a kigyó egy forrásnál és azt mondja a fiunak:
«Várj meg, mig egyet fürdök a vizben, és akármi történik is, meg ne
ijedj.» Erre, alighogy becsuszszan a kígyó a vizbe, olyan rémítő
fergeteg, olyan orkán, olyan zivatar támad, hogy villám a villámra,
menykő a mennykőre, akár az utolsó itélet. Ismét elcsendesedik
minden, és ime ember támad a kígyóból, úgy indulnak ismét utra.
Keveset meg sokat járnak, kávéznak meg csibukoznak, vetnek
földbe violákat és amint közel érnek a házukhoz, azt mondja a kígyó-
peri a fiunak: «Nemsokára haza érünk az anyám házába. Ha majd
kinyilik a kapu, testvérnek szólítalak és behivlak a házba. Kávét
adnak, ne fogadd el, ételt adnak, ne fogadd el, egy kis tükördarab
van a kapu zugában, azt kérd el anyámtól.»
Ezzel elérnek a házhoz és amint zörgeti a peri az ajtót, jön az
anyja és az nyitja ki. «Gyere testvér», szólítja maga után a fiut. «Ki a
te testvéred?» kérdi tőle az anyja. «Az, a ki az életem
megmentette,» mondja a fiu és azzal beszéli az anyjának a dolgot.
Bemennek a házba, hoz az asszony a fiunak kávét meg csibukot, de
nem akarja elfogadni. «Sietős az utam – mondja a fiu – nem
maradhatok sokáig.»
«Pihenj meg legalább – mondja az asszony – vendéget nem
bocsáthatunk ki semmi nélkül.»
«Nem kell nekem semmi, a kapu zugában ott egy tükördarab, ha
azt adod, elfogadom,» mondja a fiu. Nem adta volna az asszony, de
ráförmed a fia, hogy az ő élete tán csak felér egy tükördarabkával.
Nem szivesen ugyan, de mégis odaadta aztán az asszony.
 Utra kél a fiu a kis tükördarabkával és nézegeti mindenfelől, hogy
mi hasznát vehetné ennek. Amint forgatja és vizsgálgatja, egyszerre
csak előtte az arab szellem, egyik ajka az égen, másik ajka a földön.
Ugy megijedt a szegény fiu, hogy ha azt nem mondja az arab: «Mit
parancsolsz én szultánom?» talán el is fut onnan örökre. Alighogy ki
merte mondani, hogy ennivalót hozzon neki. Pedig azon nyomban,
annyi előtte a drága szép étel, hogy soh’se látott olyat favágó
apjánál.
Kiváncsi lett a fiu a tükörre és amint megint belenéz, ismét előtte
az arab. «Mit parancsolsz én szultánom?» Eszébe se jutott
hamarjában valami, palotát talált kimondani. Olyan egy szép palota
állott előtte, hogy a pádisáé se lehetett különb. «Vidd el innen,»
parancsolja a fiu, hát eltünik előle a palota.
Örül a fiu a tükörnek és egyéb gondja sincs, minthogy mit
kivánjon magának. Eszébe jut a szép szultán-kisasszony, a pádisája
lánya és a másik pillanatban már ott a szeme a tükrön. Egy szép
palotát kiván a nagyajku arabtól, benne legyen a pádisá világszép
lánya, ő pedig mellette. Egyet néz a fiu, hát ott ül a szép palotában,
szultán-lány az oldalánál. Ölelkeznek, csókolóznak, úgy élik a
világukat.
Megtudja e közben a pádisá, hogy eltünt a lánya a palotából.
Tűvé teszik érte az egész országot, hírvivőket küld mindenfelé, de
hiábavaló volt minden fáradságuk, nem került meg a lány. Jön egy
öreg asszony a pádisához és mondja neki, hogy csináltasson egy
nagy szekrényt, czinkeztesse ki belülről, tegyék bele és dobják a
tengerbe. Megtalálja ő a szultán-kisasszonyt, ha itt nem, hát a
tengeren túl. Elkészíttetik a nagy szekrényt, beleteszik a vén
asszonyt, nehány napra való ételt is adnak mellé és bedobják a
tengerbe. Hullámról hullámra addig vetődik a szekrény, mig elér
ahhoz a városhoz, a hol a szultán-kisasszony élt a fiuval.
A halászok ép ott állottak a parton, meglátták a szekrényt a
tengerben. Horoggal meg kötéllel addig próbálgatják, mig kihúzzák a
partra, és amint felnyitják, egy öreg anyó mászik ki belőle. Kérdik
tőle, hogy hogyan került belé.
«Óh hogy a szemecskéje vakuljon meg az én ellenségemnek,»
kezdi az anyó a sopánkodást. «Nem ezt érdemeltem én meg tőle,»
és emellett úgy elsiránkozik, hogy minden szavát igaznak hitték az
emberek. «Hol a városotok beje, hátha megszánakozik rajtam, és
befogad a házába», kérdi az emberektől. Megmutatják neki a
palotát, és biztatják, hogy menjen oda, talán bejuthatna valahogy.
Megy az öreg a palotához, és amint kopogtat a kapuján, leszól a
szultán-lány, hogy mi járatban van itt náluk. Azonnal megismerte az
öreg a lányt, de mintha nem is tudná, azon könyörög neki, hogy
fogadja a szolgálatába. «Este haza jön az uram, megkérdem tőle –
mondja a lány – addig húzódj meg itt a sarokban.» Megengedte neki
az ura, hogy befogadja az asszonyt a házba, és másnap már ott
cselédeskedett mellette.
Ott az asszony egy nap, két nap, egy hét, két hét, hát se
szakács, a ki főzne, se szolga, a ki tisztogatna, és mégis mindennap
ott a szép étel, mindenütt csak a nagy tisztaság. Felmegy az öreg a
lányhoz és kérdi tőle, hogy nem unatkozik-e egész nap egyedül. «Ha
megengednéd, én is veled tölteném az időt, talán úgy jobb lenne.»
«Megkérdem elébb az uramtól,» mondja a lány. Nem bánta a fiu,
ha az öreg asszony is segít neki időt tölteni, és igy feljutott a lány
szobájába, hogy együtt töltsék a nappalokat. Kérdi tőle egy nap az
öreg, hogy honnan veszik az ételt és ki szolgálja ki a házat. Nem
ismerte a lány a tükördarabkát és nem tudott az asszonynak mit
mondani. «Tudd ki az uradból» beszéli rá az öreg, és alighogy otthon
van a fiu, addig édeskedik, addig hizeleg az urának, hogy
megmutatja neki a tükröt.
Csak ez kellett az öreg asszonynak. Egy-két nap úgy telt el, de a
harmadikon meg a negyediken mondja a lánynak, hogy kérje el az
urától a tükördarabot, mulat is vele, idejét is könnyebben tölti. Az
urától csak kérnie kellett, hamisságra ki gondolt volna, odaadta neki.
Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.

More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge

connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.

Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and

personal growth every day!

testbankfan.com