diakritikus

Hungarian

Etymology

From scientific Latin diacriticus, from Ancient Greek διακριτικός (diakritikós, “distinguishing, separative”), from διακρίνειν (diakrínein, “to distinguish, separate”), from διά (diá, “between”) + κρίνω (krínō, “I separate, distinguish”). With -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdijɒkritikuʃ]
• Hyphenation: di‧a‧kri‧ti‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

diakritikus (not comparable)

1. diacritical (capable of distinguishing or of making a distinction)

   Synonym: megkülönböztető

2. diacritical (written above or below letters)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	diakritikus	diakritikusak
accusative	diakritikusat	diakritikusakat
dative	diakritikusnak	diakritikusaknak
instrumental	diakritikussal	diakritikusakkal
causal-final	diakritikusért	diakritikusakért
translative	diakritikussá	diakritikusakká
terminative	diakritikusig	diakritikusakig
essive-formal	diakritikusként	diakritikusakként
essive-modal	—	—
inessive	diakritikusban	diakritikusakban
superessive	diakritikuson	diakritikusakon
adessive	diakritikusnál	diakritikusaknál
illative	diakritikusba	diakritikusakba
sublative	diakritikusra	diakritikusakra
allative	diakritikushoz	diakritikusakhoz
elative	diakritikusból	diakritikusakból
delative	diakritikusról	diakritikusakról
ablative	diakritikustól	diakritikusaktól
non-attributive possessive - singular	diakritikusé	diakritikusaké
non-attributive possessive - plural	diakritikuséi	diakritikusakéi

Derived terms

Expressions

• diakritikus jel

 

Further reading

• diakritikus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).