Jump to content

hezitál

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Latin haesitare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɛzitaːl]
  • Hyphenation: he‧zi‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

hezitál

  1. (intransitive) to hesitate
    Synonyms: habozik, tétovázik, bizonytalankodik, ingadozik, vacillál

Conjugation

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • hezitál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN