intuíció

See also: intuicio and intuïció

Hungarian

Borrowed from New Latin intuitio.^[1] With -ció ending.

intuíció (plural intuíciók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	intuíció	intuíciók
accusative	intuíciót	intuíciókat
dative	intuíciónak	intuícióknak
instrumental	intuícióval	intuíciókkal
causal-final	intuícióért	intuíciókért
translative	intuícióvá	intuíciókká
terminative	intuícióig	intuíciókig
essive-formal	intuícióként	intuíciókként
essive-modal	—	—
inessive	intuícióban	intuíciókban
superessive	intuíción	intuíciókon
adessive	intuíciónál	intuícióknál
illative	intuícióba	intuíciókba
sublative	intuícióra	intuíciókra
allative	intuícióhoz	intuíciókhoz
elative	intuícióból	intuíciókból
delative	intuícióról	intuíciókról
ablative	intuíciótól	intuícióktól
non-attributive possessive - singular	intuícióé	intuícióké
non-attributive possessive - plural	intuícióéi	intuíciókéi

Possessive forms of intuíció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	intuícióm	intuícióim
2nd person sing.	intuíciód	intuícióid
3rd person sing.	intuíciója	intuíciói
1st person plural	intuíciónk	intuícióink
2nd person plural	intuíciótok	intuícióitok
3rd person plural	intuíciójuk	intuícióik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN