Jump to content

küldetés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

küld (to send) +‎ -et(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkyldɛteːʃ]
  • Hyphenation: kül‧de‧tés

Noun

[edit]

küldetés (plural küldetések)

  1. mission (duty that involves fulfilling a request)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative küldetés küldetések
accusative küldetést küldetéseket
dative küldetésnek küldetéseknek
instrumental küldetéssel küldetésekkel
causal-final küldetésért küldetésekért
translative küldetéssé küldetésekké
terminative küldetésig küldetésekig
essive-formal küldetésként küldetésekként
essive-modal
inessive küldetésben küldetésekben
superessive küldetésen küldetéseken
adessive küldetésnél küldetéseknél
illative küldetésbe küldetésekbe
sublative küldetésre küldetésekre
allative küldetéshez küldetésekhez
elative küldetésből küldetésekből
delative küldetésről küldetésekről
ablative küldetéstől küldetésektől
non-attributive
possessive - singular
küldetésé küldetéseké
non-attributive
possessive - plural
küldetéséi küldetésekéi
Possessive forms of küldetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. küldetésem küldetéseim
2nd person sing. küldetésed küldetéseid
3rd person sing. küldetése küldetései
1st person plural küldetésünk küldetéseink
2nd person plural küldetésetek küldetéseitek
3rd person plural küldetésük küldetéseik

Further reading

[edit]