szirén

Hungarian

Etymology

From German Sirene, from Medieval Latin sirena, from Ancient Greek Σειρήν (Seirḗn).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsireːn]
• Hyphenation: szi‧rén
• Rhymes: -eːn

Noun

szirén (plural szirének)

1. (Greek mythology) siren (Greek mythology)
2. (rare, literary) siren (a dangerously seductive woman)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szirén	szirének
accusative	szirént	sziréneket
dative	szirénnek	sziréneknek
instrumental	szirénnel	szirénekkel
causal-final	szirénért	szirénekért
translative	szirénné	szirénekké
terminative	szirénig	szirénekig
essive-formal	szirénként	szirénekként
essive-modal	—	—
inessive	szirénben	szirénekben
superessive	szirénen	sziréneken
adessive	szirénnél	sziréneknél
illative	szirénbe	szirénekbe
sublative	szirénre	szirénekre
allative	szirénhez	szirénekhez
elative	szirénből	szirénekből
delative	szirénről	szirénekről
ablative	sziréntől	szirénektől
non-attributive possessive - singular	sziréné	sziréneké
non-attributive possessive - plural	szirénéi	szirénekéi

Possessive forms of szirén
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szirénem	szirénjeim
2nd person sing.	sziréned	szirénjeid
3rd person sing.	szirénje	szirénjei
1st person plural	szirénünk	szirénjeink
2nd person plural	szirénetek	szirénjeitek
3rd person plural	szirénjük	szirénjeik

Further reading

• szirén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN