sikeres
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Originally from sikér + -es; but today it is used as if it were siker + -es, siker (“success”) being itself back-formed from sikeres.
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]sikeres (comparative sikeresebb, superlative legsikeresebb)
Declension
[edit]Inflection of sikeres | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | sikeres | sikeresek |
accusative | sikereset sikerest |
sikereseket |
dative | sikeresnek | sikereseknek |
instrumental | sikeressel | sikeresekkel |
causal-final | sikeresért | sikeresekért |
translative | sikeressé | sikeresekké |
terminative | sikeresig | sikeresekig |
essive-formal | sikeresként | sikeresekként |
essive-modal | — | — |
inessive | sikeresben | sikeresekben |
superessive | sikeresen | sikereseken |
adessive | sikeresnél | sikereseknél |
illative | sikeresbe | sikeresekbe |
sublative | sikeresre | sikeresekre |
allative | sikereshez | sikeresekhez |
elative | sikeresből | sikeresekből |
delative | sikeresről | sikeresekről |
ablative | sikerestől | sikeresektől |
non-attributive possessive - singular |
sikeresé | sikereseké |
non-attributive possessive - plural |
sikereséi | sikeresekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- (successful): sikeres in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- (rich in gluten; sticky): sikeres in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN