Élelmiszeripar

Az élelmiszeripar elsősorban a feldolgozóipar alága, mely a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere alapján – figyelembe véve a hagyományokat és az újabb követelményeket – az emberi vagy állati felhasználású élelmiszerek és italok, illetve dohánytermékek és számos, élelmiszernek közvetlenül nem minősülő köztes termék üzemi előállításával foglalkozik.

Jellemzői

Alapanyagai főként a mezőgazdaság és a halgazdálkodás termékei. Tizenegy alágazata van. 2014-ben a nemzetgazdaság második legjelentősebb feldolgozói alága volt. Az Európai Unióban az iparágak kapcsolati rendszere a Magyarországon kialakult gyakorlattól némiképp eltérő, így már a csatlakozás előtt, 1994-től megindult egy átalakulási folyamat.

Az Uniós rendszert 2007 után a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozása (CPA: Classification of Products by Activity, magyarul TESZOR: termékek tevékenység szerinti osztályozása) foglalja magába. Magyarországi megfelelője a TEÁOR. E szerint – 2009. óta – az „élelmiszeripar” a hazai nemzetgazdasági ágakon belül a „CA” (feldolgozóipari, illetve mezőgazdaság-, erdőgazdálkodás-, halászati aggregátumok) ágazatcsoportban, elsősorban az Élelmiszergyártás (benne feldolgozás, tartósítás, gyártás), Italgyártás és Dohánytermék gyártása alatt jelenik meg.

Az egyik legősibb ipar az emberiség történetében, a legrégebbi élelmiszeri iparág a malomipar. Az élelmiszeripar sokáig háziipar-jellegű volt, majd kisipari jelleget öltött. A tömeggyártás bevezetésével az élelmiszeripar is rohamos fejlődésnek indult, nagyipari jelleget kapott. A technológia és az egészségtudatosság előrehaladtával megjelentek a különböző szervezetek által felállított szabványok is mind az elkészült élelmiszerekre, mind a gyártási folyamatban használt eszközökre és berendezésekre vonatkozóan. Ilyen szabvány például az európai EN szabványrendszer is.

Története

A mezőgazdasági forradalom

A mezőgazdasági forradalomnak azokat a változásokat szokás nevezni, amelyek a 18. században az agrárgazdaság termésmennyiségeinek jelentős növekedését eredményezték. Azonban ez a forradalom inkább sok apró változtatás (technikai, technológiai újítás) együttes hatásának tudható be, mint a mezőgazdálkodási technikák gyökeres megváltozásának. Az elnevezés tehát inkább e változások népességszámra való kihatását tükrözi, a forradalmi változások ugyanis ezen a téren következtek inkább be. A preindusztriális korszak népességnövekedését ugyanis a legtöbb esetben az élelmiszertermelés korlátozott lehetőségei határolták be, ez a korlát szűnt meg, vagy legalábbis emelkedett meg jelentősen a korábbiakhoz képest. Mivel a korszakban az élelmiszertermelés drasztikusan megnövekedett, lehetővé vált az európai népességszám, és ezen keresztül a városodás mértékének növekedése is, amely végső soron megteremtette azt a népességfelesleget, amelyre aztán az ipari forradalom támaszkodhatott a nyugati társadalmakban.

Az ipari forradalom

A bekerítések és a brit mezőgazdasági forradalom hatékonyabbá és kevésbé munkaerő-igényessé tették az élelemtermelést, és a népességnek az a része, amely már nem tudott munkát találni a mezőgazdaságban, a városokba kényszerült, hogy az újonnan épült gyárakban keressen munkát. A tömeges városba költözés alacsony életszínvonallal járt: hosszú munkanapok a hagyományos mezőgazdasági szünetek nélkül (nyári aszály vagy télvíz idején).

A második ipari forradalom

A mezőgazdaságban piacorientált termelés alakult ki. A farmergazdálkodás (USA), a tőkés bérleti rendszer, a szabad paraszti gazdálkodás alakult ki Európa nyugati részén, míg keleten a poroszutas agrárfejlődés jellemző (nagybirtok túlsúlya). A gépek megjelentek a földeken is. A század közepén már kitűnő cséplőgépek álltak rendelkezésre. A 20. század eleje pedig meghozta az univerzális erőgépet, a hernyótalpas, robbanómotoros traktort. A vegyipar sikerei lehetővé tették a műtrágya felhasználását. A mezőgazdasági technika változásai éppen az ipari országokat, elsősorban az Egyesült Államokat jellemezték.

Ágazatok

Malomipar

A malomipar főként különböző gabonafélék lisztté őrlésével foglalkozik.

Sütő- és tésztaipar

A sütő- és tésztaipar főként pékáruk, illetve tészta készítésével és sütésével foglalkozik.

Cukoripar

A növényi alapanyagokból cukrot állít elő.

Előállítása: először a cukorrépát megtisztítják és feldarabolják. Ebből forró vízzel oldják ki a cukrot. A nyers cukorlevet tisztítják, majd tisztított oldatból bepárlással nyerik ki a kristályos cukrot.

Növényolajipar

Az élelmiszeripar azon része, mely az étolajnak szánt növények feldolgozásával foglalkozik.

Húsipar

Az állattenyésztésre épülő élelmiszer-feldolgozás gyártási folyamata.

Baromfiipar

Kifejezetten a szárnyas állatokra specializálódott élelmiszeripar.

Tejipar

A tejipar tejből készült termékek készítésével és feldolgozásával foglalkozik.

Konzervipar

Az élelmiszeripar azon része, mely a már iparilag emberi fogyasztásra alkalmas és kereskedelmi célokra szánt ételt, italt és egyéb fűszereket szállításra alkalmassá teszi, tehát becsomagolja.

Hűtőipar

Mirelit élelmiszernek szánt ételek elkészítésével foglalkozik.

Szeszipar

Alkoholos termékek elkészítésével, becsomagolásával és elszállítására való alkalmassá tételével foglalkozik.

A szeszes italok előállítása élesztőgombák erjesztő tevékenysége révén lejátszódó kémiai reakció. Az alkoholos erjedés során az élesztőgombák a szőlőcukrot oxigénmentes körülmények között etil-alkohollá és szén-dioxiddá alakítják.

Boripar

Kifejezetten a bor palackozására specializálódott szeszipari részleg.

A bort jellemzően szőlőből készítik.

Söripar

Sörkészítéssel foglalkozik.

A sört árpából és komlóból állítják elő.

Források

• Dióspatonyi, Ildikó: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig (magyar nyelven). MTA KFKI. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)

További információk

• A magyar élelmiszeripar története; szerk. Síki Jenő, Tóth-Zsiga István; 3. bőv. kiad.; Mezőgazda, Budapest, 1998
• Érdekképviseletek az élelmiszeriparban a kezdettől – napjainkig, 1905–2005; Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Budapest, 2008