Állami lakótelep
| Állami lakótelep | |
| Egy 1930 körüli térképen | |
| Közigazgatás | |
| Település | Budapest XVIII. kerülete |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
Az Állami lakótelep 1924-től 1976-ig létezett az egykori Magyar Lőszergyár Rt. telepe, a mai Havanna-lakótelep helyén.
Története
[szerkesztés]Az 1910-es évek elején Pestszentlőrinc és Kispest határán, a MÁV Lajosmizsei vasút mellett nagy területet vásárolt meg Lipták Pál mérnök (az első magyar harckocsi megépítője), aki 1916-tól átállt a hadfelszerelési cikkek gyártására, miután felépített egy martinacél-gyártó üzemet és hengerdét. Ekkor a gyártelep mellé építettek egy fallal körülvett lőszergyártelepet is, amely a Magyar Lőszergyár Rt. keretén belül. Az első világháború vége felé Lipták gyárai már hitelben szállították a fizetésképtelen államnak a hadianyag-utánpótlást. A világháborús vereség és a trianoni békediktátum azonban felemésztette tekintélyes vagyonát, mivel a háborús szállításait sohasem egyenlítették ki, bányái nagy része pedig az elcsatolt országrészekben maradt. A lőszergyártó telep műhelyei és raktárai azonban már Lipták életében hasznosultak a világháború végén, 1919-ben a Budapestre benyomuló román csapatok leszerelték és elrabolták. Ezzel a hadiipari termelést folytató Lipták-gyár megszűnt.
Trianon után
[szerkesztés]A trianoni „békeszerződés” után megindult a menekültáradat a korábbi magyar területekről. Elhelyezésük különösen Budapesten járt komoly nehézségekkel, ezrek laktak vagonokban, pályaudvarokon. A Népjóléti Minisztérium, amelynek élén Bernolák Nándor állt, az ország több városában, Budapesten és közvetlen környékén is nagyszabású lakásépítési programba kezdett. A legnagyobb kislakásos telep Pestszentlőrinc határában épült ki. Az erdélyieken kívül sokan jöttek a Felvidékről, a Délvidékről, a közös sors összekapcsolta őket, és a lakók szorgalma, összefogása kedves kisvárost varázsolt az egykori gyártelepből.
Lőszergyárból szükséglakótelep
[szerkesztés]1921-ben a magyar állam az I. világháború után, a Trianonban elcsatolt részekről menekültek elhelyezésére az egykori állami lőszertelepi épületek és raktárak átalakításával 130 kataszteri holdon elterülő állami telepet hozott létre. A 252 egy-, és kétszobás lakás építése 1924-ben fejeződött be. Először gyors megoldásként csak a meglévő épületeket alakították át. Később a beépítetlen területeken négy- és hatlakásos földszintes házakat, illetve néhány emeletes lakóházat is felhúztak. Számos kedvező feltétel segítette és gyorsította a munkát. Az önellátásra berendezkedett, kőfallal körülvett telepnek saját gondnoksága, több boltja, elemi iskolája, saját vízműve, szennyvízcsatornája, szennyvíztisztítója, villanyvilágítása, illetve sportegyesülete és kultúregyesülete, sőt kaszinója is volt. A telepet a minisztérium alá rendelt Gondnokság irányította, szedte a lakbért, működtette a közszolgáltatásokat, a szociális intézményeket.A falat megszakító kapukat éjszakára bezárták.
A két világháború között
[szerkesztés]A lakbérek nagyon alacsonyak voltak (a harmincas évek közepén átlagban évi 40 pengő), ezért a menekülteket követve a környező gyárak munkásai, kis fizetésű hivatalnokai is egyre nagyobb számban költöztek az állami telepre.
A húszas évek közepén már hatezer ember lakott az Állami lakótelepi házakban, sőt a második világháború kitörésekor már 8–9 ezren. Általában sokkal jobb körülmények között éltek, mint a többi szükséglakótelepen (például a Mária Valéria-lakótelepen vagy az Auguszta-telepen), vagy akár a belső pesti kerületek bérlakásainak többségében élők. Az Állami lakótelepet sajátos kettősség jellemezte: az itt élők 70–80%-a állandó fizetéssel rendelkezett, önálló lakást bérlő állami alkalmazott, munkás, kistisztviselő volt, akik lakbért fizettek, komoly jövedelemhez juttatva ezzel előbb a Népjóléti, később a Belügyminisztériumot. Ebből a jövedelemből támogatták részben a legszegényebbeket, állították fel az ingyenkonyhát, támogatták a többi szükséglakótelepet. A telepen lakók kb. 30%-a a nyomorgók köréből került ki, akik gyakran minden jövedelem nélkül, sok-sok gyerekkel tengették életüket a kiutalt egy-egy szobában vagy konyhában. A 30-as években a tartósan nem fizetők egy részét még az ilyen szociális „szükséglakásokból” is kilakoltatták.
Érdekesség, hogy a telepen sokáig nem neveztek el utcákat, az épületek számot kaptak, s ez a számozás megmaradt egészen a bontásukig. Viszonylag hamar létrehozták a polgári iskolát (ilyen intézmény korábban nem működött Pestszentlőrincen). Majd miután az a település más részére költözött, a telepi elemi iskolát a 20-as és a 21-es számú épületben helyeztek el. Már a két háború között az ingyenkonyha mellett csecsemővédő egyesület, az óvodáskorúaknak napi háromszori étkezést biztosító napközik, munkaiskola, sőt tisztasági fürdő is működött itt. A szikvízüzem, a szőnyegszövő műhely és a telep karban- és tisztántartása munkalehetőséggel is szolgált a rászorulóknak.
A hívek adakozásából és közmunkájával 1934–35-ben felépült a (mai) Szent László római katolikus templom, 1935–36-ban pedig az unitárius templom. (A hetvenes években mindkettőt bontásra ítélték, de megmenekültek, és felújítva ma is állnak.)
A második világháború után
[szerkesztés]A II. világháborúban csupán néhány épületet ért bombatalálat. Az Állami-lakótelepet 1945-ben Pestszentlőrinchez csatolták. A háború után is voltak problémás, nehezen élő családok, de a többség számára az alapvető létfeltételek – még ha szűkösen is – biztosítva voltak. A telepiek nem tudták jó karban tartani az egyre inkább leromlott épületeket, és erre a kerületi tanácsnak sem volt lehetősége. Aztán az ötvenes évek végén a lakók – tanácsi segítséggel – elkezdték korszerűsíteni a lakásokat, a kamrákból fürdőszobákat alakítottak ki, egyre több szobában állt cserépkályha. Összetartó közösség jött létre. Sőt 1956 után két üresen álló grundon még három új házat is felhúztak, immár komfortos lakásokkal.
A kertvárosias telep, a közös élmények és néhány meghatározó személyiség – köztük „Laci bácsi”, azaz Somogyi László, a legendás katolikus plébános – összetartó közösséggé tette az itt lakókat.
Megszűnése
[szerkesztés]- A telepet 1976-ban lebontották. Helyén épült fel a Havanna-lakótelep.
A Budapest XVIII. kerület Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény évente megrendezi a telep lakóinak baráti találkozóját.
Ismert lakói
[szerkesztés]- Bajor Nagy Ernő újságíró
- Balogh Géza tanár
- Báró Barkóczy Ilona tanítónő
- Bihari József színművész
- Dr. Domsitz Béla orvos
- Deák Ferenc (Bamba) labdarúgó
- Détári Lajos labdarúgó
- Dr. Finszter Géza kriminológus
- Kapuvári Béla író, műfordító
- Kertész Ede tanár, iskolaigazgató
- Klados Gusztáv metróguru
- Komlós Juci, a A Nemzet Színésze
- Komlós Vilmos színművész
- Dr. Mester László országgyűlési képviselő
- Szécsi Margit költőnő
- Pethes Ferenc színművész
- Somogyi László plébános
Források
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]