Csalánkiütés
| Csalánkiütés | |
| Csalánkiütés a karon | |
| BNO-10 | L50 |
| DiseasesDB | 13606 |
| MedlinePlus | 000845 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csalánkiütés témájú médiaállományokat. | |
|
|
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
A csalánkiütés (latinul urticaria) emlősökben illetőleg az emberben kialakuló vérsavógyülem (ödéma). Az egyike az allergiát kísérő bőrjelenségeknek. Viszkető, égető, fehér- vagy rózsaszínű, kölesnyi-ujjpercnyi, feszes és lapos felszínű kiemelkedések (csalángöbök), melyeket piros, bővérű udvar vesz körül. Hirtelen keletkeznek és gyorsan, percek alatt vagy legfeljebb 1—2 óra alatt eltűnnek. Külső behatások után, például a csalán érintése, szúnyog, poloska csípése után normális bőrön rendszerint csupán kevés csalángöb képződik. Nagy a gócok száma, ha a csalánkiütés túlérzékeny bőrön jelentkezik. Ebben az esetben gyakori az újrajelentkezés, valahányszor a bőr annak az anyagnak (gyógyszernek, tápszernek, anyagcsereterméknek) vagy külső fizikai behatásnak (melegnek, hidegnek, erőművi ingerlésnek) hatása alá kerül, amellyel szemben túlérzékeny. A csalánkiütés bőrelváltozása tulajdonképpen gyorsan múló gyulladás; utóbbinak székhelye a közönséges csalánkiütésnél az irha. Az ú. n. óriás csalánkiütésnél a bőr alatti kötőszövet is meglobosodik, savós izzadmánnyal ivódik át és ettől tyúktojásnyi és még nagyobb dudorok keletkeznek. A csalánkiütést a nyálkahártyák hasonló természetű elváltozásai kísérhetik; leggyakoribb a száj, az orr és a torok csalánkiütése. A hangrés csalánfoltszerű megduzzadása fulladást okozhat.[1]
A háziállatok közül a lovaknál illetve a kutyáknál fordul elő. Kutyáknál a fejen vizenyős duzzanatok jöhetnek létre (ú.n. vízilófej). lovaknál az okozója általában allergén anyagok beszippantása.
Embereknél az allergiás tünetek többféle okból jöhetnek létre, így pl. bizonyos tápanyagok illetve gyógyszerek iránti érzékenység.[2]
Gyógyítása
[szerkesztés]A gyógyítás fő célja a kórokozó behatások kirekesztése és a bőr érzékenységének csökkentése.
Források
[szerkesztés]- Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937) 1426. old.
- Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 715. o. ISBN 963-85773-0-4
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Élet és Tudomány, 1998. (53. évfolyam), 15. szám