Ugrás a tartalomhoz

Az 1956-os forradalom 16 pontja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1956-os emlékmű Szegeden, A szabadság pillangóját 19 fiatal megformázott alakja hordozza. Melocco Miklós (továbbá Balogh Miklós, Benke Zoltán, Guth Viktor, Király Lőrinc és Párkányi Ráab Péter) alkotása (1997)

Az 1956-os forradalom 16 pontja az a követeléslista, amelynek első változatát a Szegedi Tudományegyetemen megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) fogalmazta meg 1956. október 20-án, majd a Műegyetemen az ország egyetemeinek küldötteiből alakult diákgyűlés résztvevői öntötték végleges formába október 22-én.[1]

A budapesti egyetemisták és főiskolások október 23-i tüntetésének első állomása a belvárosi Petőfi-szobor volt. Itt olvasták fel a 16 pontot, miután Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt.

Király Béla, Budapest 1956-os katonai főparancsnoka, történész a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában a forradalom voltaképpeni programjának nevezte a 16 pontot, amely mint mondta: „futótűzként terjedt el az országban”. Lényeges pont, mondta a történész, hogy a 16 pont nem követelte a kommunista párt betiltását és a szocializmus eltörlését, de követelte a titkos szavazással végrehajtandó általános választásokat, ami azt jelenti, hogy már ekkor lehetségesnek tartották a szocializmus eltörlését.

A pontok

[szerkesztés]
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Már október 21-én a szegedi programgyűlésén kezdték megfogalmazni az egyetemisták 16 pontját. A Hétfői Hírlap 22-én közölte ezek tartalmát. Az első tíz pont az egyetemisták követeléseit tartalmazza, majd hat politikai pont következett. Az első pont követeli, hogy az egyetemi ifjúság káderezését a párt augusztusban hozott értelmiségi határozatának szellemében végezzék. A második pont az egyetem lapjának, a Szegedi Egyetemnek átszervezését követeli, valamint hogy az újság valóban a hallgatók és oktatók véleményét tükrözze. A további pontokban a diákjóléti bizottság munkájáról, a nyelvoktatás fakultatívvá tételéről, a nők honvédelmi oktatásának eltörléséről, keleti és nyugati külföldi utak szervezéséről, utazási kedvezmények megteremtéséről nyilvánítják ki akaratukat. A hat politikai pont a tájékoztatás szabadságát, a fizetések rendezését, a politikai bűncselekményekben a halálbüntetés eltörlését, szabad és demokratikus választásokat tartalmazott. Már aznap kiegészültek ezek az egyetemisták nagyobb politikai szerepének követelésével, hogy március 15. ismét nemzeti ünnep legyen, valamint az egyetemi autonómia kérdéseivel. Ezek közül október 23. estére egyedül a választási pont maradt meg, de jelentősen radikalizálva, miközben az összes többi kicserélődött.[2]

Több szövegváltozat is elterjedt, a pontok sorrendje is változó, valamint ismertek 10, 11, 14, 16 és 17 pontos változatok is. Ennek oka az volt, hogy a késő esti végleges formába öntés után már nem volt olyan kiadó, amelyik a másnapi megjelenést biztosítani tudta volna. Ezért diktálva, kézírással sokszorosítoták, stencilezve terjesztették.

A 16 pont a következő volt:

A kinyomtatott 16 pont
  1. Vonják ki a szovjet csapatokat ! (Ezt kiáltozták hozzá: „Ruszkik haza!”)
  2. Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben! Válasszanak új KV-t (Központi Vezetőséget), hívják össze a pártkongresszust!
  3. Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
  4. Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelősségre Rákosit!
  5. Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
  6. Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
  7. Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!
  8. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket (a magyar közvélemény nem tud semmiről), a jóvátétel tényleges adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról! (az 1947. április 10-ei párizsi békében foglalt jóvátétel tízszeresét rabolták el!)
  9. Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
  10. Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel egyenrangú támogatást!
  11. Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák haza a SZU-ba (Szovjetunió) hurcolt foglyokat!
  12. Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot! Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!
  13. Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848–49-es emlékmű kerüljön!
  14. Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!
  15. Szolidaritást a lengyel néppel!
  16. Október 27-én üljön össze egy országos diákkonferencia, ahol megvitatják a követeléseket!

A pontok alapvetően ellentmondásosak. A gyűlés először a diákság helyzetén változtató követeléseket fogalmazott meg, majd az egyetemi autonómiát. Az idő haladtával egyre radikálisabb és egyre politikusabb pontok kerültek be, mint a beszolgáltatás rendszerének megszüntetése, MDP-kongresszus összehívása és Nagy elvtárs által alapítandó kormány. Végül a szovjet csapatok kivonása és a többpárti parlamentarizmus is belekerült. E pontok ezért teljesen alkalmatlanok programnak, feloldhatatlan belső ellentmondásokat tartalmaznak.

A szovjet csapatok kivonásának követelése Magyarország függetlenségét célozza. Ennek teljesülése esetén a hatodik pontra nincs szükség, önmagától is teljesül, egy független állam önállóan szabja meg kapcsolatait. Az ötödik pont a többpártrendszerről és titkos szavazásokról szól. Ennek teljesülése esetén Nagy Imrének nem kell kormányt alakítania, legfeljebb ha megválasztják. Többpártrendszer esetén már nem érdekes, hogy az MDP összehív-e kongresszust vagy sem, hiszen ez az egyik parlamenti párt magánügyévé válik minden szervezeti kérdésével együtt. Ugyanakkor a sztálinista jellemzők is maguktól megszűnnek a parlamentarizmussal, vagyis nem kell külön rendelkezni a beszolgáltatásról, a szólásszabadságról és államcímerről sem, ahogy a külkereskedelemről és a magyar uránról sem.

E 16 pontban a demokratikus szocializmustól a szociáldemokrácián át a nyugati típusú polgári demokráciáig minden benne van, egyesek redundánsak, mások éles ellentétben vannak egymással. Egyszerre szerepelnek az antisztálinista kommunista pártellenzék és a rendszert ellenzők kívánságai.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_1956-os_forradalom_16_pontja&oldid=25384061”