Boromisza Zsolt

Boromisza Zsolt
Született	1928. május 18. Szeghalom
Elhunyt	2011. július 13. (83 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	illusztrátor festőművész
Sablon • Wikidata • Segítség

Boromisza Zsolt (Szeghalom, 1928. május 18. – Budapest, 2011. július 13.) festőművész, grafikus, Szeghalom város díszpolgára.

Életpályája

Már gyermekkorától az orvosi egyetemre készült, dr. Koczogh Ákos művészettörténész tanácsára azonban Budapestre ment, és a Képzőművészeti Főiskolán a grafikai osztályra felvételizett, ahol Hincz Gyula, Koffán Károly, Barcsay Jenő voltak a mesterei. 1952-ben fejezte be tanulmányait, diplomamunkája Veres Péter egy novellájának illusztrációja volt. Rögtön a főiskola befejezése után a Képzőművészeti Alap tagja lett, és 1953-ban szerepelt először csoportos kiállításon a Műcsarnokban.

1954-ben felvették a Képzőművészek Szövetségébe, ahonnan az 1956-os forradalom után kizárták. 1964-ben a MOM kultúrházában rendezték első egyéni kiállítását. Tizenkét éven át a Magyar Tankönyvkiadó munkatársa volt. Visszavételét a szövetségbe 1976-ban kérte, de indoklás nélkül elutasították. 1989-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagja lett. 1994-től a Magyar Kalobiotikai Társaság főtitkára, ugyanebben az évben a Giacomo Puccini Társaság alapító tagja. 1995-től a Magyar Esztétikai Társaság elnöke. 2000-ben az Országos Széchenyi Kör Képzőművész Csoportjának művészeti vezetője lett. 2008-ig 52 kollektív kiállításon szerepelt és 44 önálló kiállítása volt, 152 könyvet illusztrált.

Gyermekkora és ifjúsága emlékeit a 2009-ben megjelent, Álmom Szeghalom című könyvében elevenítette fel, ugyanebben az évben Szeghalom város Önkormányzata „Szeghalom város díszpolgára” címmel tüntette ki.

A művész képei megtalálhatók az ország magán- és múzeumi gyűjteményein kívül Ausztria, Lengyelország, Egyesült Államok, Hollandia, Németország, Kanada, Svájc köz- és magángyűjteményeiben.

Felesége, Judit Budapesten él, gyermekei, Péter, Piroska, Dávid, János és István Magyarországon, illetve az Egyesült Államokban.

„Ceruzával dolgozom én is, akár a grafikusok.

A grafikus szintén ír.

Megrendít viszontlátnom betűimet

A vonalak nyelvén.

Megrendít és el is némít.

Mit mondjak saját magamról?

A teljes igazság mégis az, hogy ezek a vonalak,

"billentések" a falon, megerősítik bennem

azt a nagyon fontos,

talán legfontosabb érzést és reményt,

hogy mindannyian, kivétel nélkül egyek vagyunk.

Nagyon köszönöm Zsolt,

János”

(Köszönet, Pilinszky János, 1977)

Ars poeticája

Ereszd le jogarod (1987, olaj, tábla)

"Az emberi energia legfőképpen abban a teremtő munkában nyilvánul meg, amely átalakítja a képlékeny természeti környezetet emberi formájú és embernek értelmes világgá. A képzőművész ebben az átalakító munkában önmagán keresztül az adott művet mintegy magáévá teszi, vagyis a természetet magán áteresztve, önmagává téve nyújtja át a nézőknek, akik aztán szintén egyfajta közreműködő alkotómunkában „élvezik”, teszik magukévá a művet és „egyesülnek” a művészettel, az alkotással, a világgal. Ez az alkotás szimbiózisa, az alkotó együttélés. Ebben hiszek.

Világképem az evilági és a transzcendens egészséges ötvözetéből álló stabil elkötelezettség. Hívő ember vagyok, gyakorló római katolikus. Hiszek az emberek szeretetreméltóságában, a kölcsönös szeretetben és egymásrautaltságunkban, a rászorulók megsegítésében. Hiszek az erkölcsi világrendben. Hiszem, hogy a törvények nem korlátok és nem kalodák, amelyek megbénítanak, hanem segítenek, mankók, amelyek támaszok problémáink megoldásában. Szeretem a hívő embereket.

Hiszek az esztétika szakrális voltában. Erő az, amely a transzcendens irányába terelgeti földhöz ragadt képzeletünket, természetünket. Hiszek az alkotás teremtő erejében, emberi mivoltunkhoz tartozónak érzem ősember voltunk óta, ahogyan elkezdtük testünket és a barlang falát festeni.

Hiszem a szakmailag megalapozott, jól képzett, kiművelt, megalapozott, jó képzőművészet létjogosultságát, nem kötve magam semmiféle irányzathoz. De nem hiszek a „polgárpukkasztásban”, a gesztusfestészetnek nevezett pacákban, sem a duchampi pissoire-okban, mint művészetben. A kiegyensúlyozott realizmus-expresszionizmus-impresszionizmus ötvözete áll közel hozzám. Magam végigpróbáltam sokféle kifejezésmódot, stílusirányzatot, kezdetben festettem sok-sok realista tanulmányt, tájképet, majd expresszionizmus fiatalos dühével dolgoztam. Megpróbálkoztam a tassizmussal és néhány talált tárggyal összeeszkábáltam „műveket”. Az absztrakció, a kockológia is foglalkoztatott egy ideig, de mindezek soha nem a véglegesség célzatával, hanem a megismerés egyfajta kíváncsiságával. Végül is megállapodásomat a realizmusban találtam meg, amely nem nélkülöz sem bizonyos expresszivitást, sem absztrakciót, sem ikonos elemeket, voltaképpen valójában boromiszává lettem."

Egyéni kiállítások

• 1964 • Magyar Optikai Művek Művelődési Ház, Budapest
• 1968 • Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest
• 1986 • Sárréti Múzeum, Szeghalom
• 1990 • Adalbertinum
• 1991 • Keresztút, Duna-parti piarista kápolna, Budapest
• 1993 • Vasadi Péter műveihez készült grafikái, Budapesti Piarista Rendház
• 1994 • Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk
• 1995 • Hommage a Gerencsér Ferenc, RBC Klub
• 1997 • Grafikák Pilinszky-, Vasadi-, Szedő-versekre, Osiris Könyvesház, Budapest
• 1997 • Álmom Szeghalom, Sárréti Múzeum, Szeghalom
• 1998 • Gerencsér-emlékkiállítás, Szentkozmadombja
• 1999 • Duna-parti piarista kápolna, Budapest
• 1999 • Terényi képek, művelődési ház, Terény
• 1999 • Jézus élete – montázssorozat, Duna-parti piarista kápolna, Budapest
• 2001 • Hűség kiállítás, Máriaremete, Pesthidegkúti Ökumenikus Általános Iskola
• 2004 • Kastl, Németország
• 2006 • Kultúrház, Decs

Állandó kiállítás

2011 • Wenckheim–D’Orsay-kastély

Nagyobb falképek, üvegablakok

• 1965 • Gyógyszerészet, Leányfalu
• 1970 • Temetési ravatalozó, Szeghalom
• 1972 • „Megégett Krisztus”, Mária-székesegyház, Gdansk, Lengyelország
• 1979 • „Ábrahám három angyallal”, Magánház, Visegrád
• 1994 • „Golgota”, Erzsébet Kórház – Geriátria, Budapest
• 1995 • Református Bethesda Gyermekklinika Imaterme, Budapest
• 1996 • „Engedjétek hozzám a gyermekeket” falkép, Református Bethesda Gyermekklinika, Budapest
• 1998 • Falkép, Gádor Patika, Budafok
• 2002 • „Magyar Szentek” (2 falkép), Szondi utcai Szent Család Plébániatemplom, Budapest
• 2004 • „Magyar Szentek” (3 üvegablak), Szondi utcai Szent Család Plébániatemplom, Budapest
• 2006 • „Krisztus Király”, szentélyfal, katolikus templom, Decs
• 2008 • Üvegablak, Szent Márton-plébániatemplom, Vizafogó, Budapest
• 2008 • Két mellékoltár falképe, katolikus templom, Decs

Művei közgyűjteményekben

• Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs
• Szeghalmi Polgármesteri Hivatal

Díjai, elismerései

• Centenáriumi Emlékplakett – Pest-Buda-Óbuda Egyesülése (1973)
• Szép Magyar Könyv verseny díj, illusztrációért (1975)
• Szép Magyar Könyv verseny díj, illusztrációért (1976)
• Szép Magyar Könyv verseny díj, illusztrációért (1983)
• Nemzeti Tankönyvkiadó Emlékérem (1999)
• Pro Vita Aesthetica Emlékérem (2000)

Kapcsolat

A Boromisza Zsolt Alapítvány Facebook-oldala: https://www.facebook.com/Boromisza-Zsolt-Alap%C3%ADtv%C3%A1ny-454311417959651/

boromiszazsoltalapitvany@gmail.com

Források

• Boromisza Zsolt. artportal.hu. [2021. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 25.)