Ugrás a tartalomhoz

Galjorkin-módszer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Galjorkin-módszer a matematikában, a numerikus analízis területén, olyan módszerek csoportja, amely egy folytonos feladatot diszkrét feladattá alakítja át (például egy differenciálegyenlet esetén). Elméletileg egyenértékű egy függvénytéren belül a paraméterek variálási módjának alkalmazásával. Tipikusan az egyik akkor alkalmaz bizonyos korlátokat a függvénytéren belül, ha a tér véges. A Galjorkin-módszer hatékony numerikus megoldást nyújt a differenciálegyenletek megoldásánál és a modális elemzés során.

A megközelítés Borisz Grigorjevics Galjorkin nevéhez fűződik, de a módszert Walther Ritz fedezte fel.

Példák Galjorkin-módszerre:

  • a Galjorkin-módszer súlyozott maradéka a leggyakoribb számítási módszere a globális merevségi mátrixnak[1] és véges elem módszernek
  • a határelem-módszer az integrált egyenletek esetén
  • Krilov-féle iteratív módszerek[2]

Bevezetés absztrakt problémával

[szerkesztés]

A feladat gyenge alakja

[szerkesztés]

Bemutatjuk a Galjorkin-módszert egy absztrakt feladaton, amely gyenge feladatként jelenik meg egy -vel jelölt Hilbert-téren, azaz és .

Itt az egy bilineáris forma (pontos követelmények szerint az később kerül meghatározásra) és az egy korlátos lineáris funkcionál a téren.

Dimenziócsökkentés

[szerkesztés]

Választunk egy alrendszert, ami az dimenziós térből van, mely megoldja a feladatot: keresünk egy -et, amire teljesül, hogy .

Ezt Galjorkin-egyenletnek nevezzük. Vegyük észre, hogy az egyenlet maga változatlan marad, csak a terek változtak meg. Ez a véges dimenziós altérbe való redukció lehetővé teszi az -nek a altér bázisvektorainak véges lineáris kombinációként való numerikus kiszámítását.

Galjorkin-ortogonalitás

[szerkesztés]

A Galjorkin-féle megközelítés kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy a hiba ortogonális a kiválasztott alterekre. Mivel , használni tudjuk -t mint tesztvektort az eredeti egyenletben. A két egyenlet egymásból való kivonásával megkapjuk a Galjorkin-féle ortogonalitási relációt az , ahol az eredeti feladat, míg az a Galjorkin-egyenlet megoldása:

Mátrix formátum

[szerkesztés]

Mivel a Galjorkin-módszer célja a lineáris egyenletrendszerek megoldása, így a mátrix formáját építjük fel, melynek segítségével a megoldást a számítógépes program határozza meg.

Veszünk egy bázist a vektortérből. Ezután elegendő ezeket a Galjorkin-egyenletek teszteléséhez használni, oly módon hogy

Ennek alapján bővítjük -t, úgy hogy , melyet felhasználva a fenti egyenlet:

lesz.

Ez egy lineáris egyenletrendszer, mely a következőképpen írható: , ahol

A mátrix szimmetriája

[szerkesztés]

A mátrix tulajdonságai alapján a Galjorkin-egyenlet mátrixa is szimmetrikus, akkor és csak is akkor ha a billineáris forma ( ) is szimmentrikus.

Galjorkin módszerek elemzése

[szerkesztés]

Itt használjuk a bilineáris formát, vagyis Ez valójában nem korlátozza a Galjorkin-módszereket, de a standard elmélet alkalmazása egyszerűbbé válik. Ezen kívül a nemszimmetrikus esetekben a Petrov-Galjorkin módszerre lehet szükség.

A módszerek elemzése két lépésben történik:

  1. Meg kell mutassuk hogy a Galjorkin-egyenlet Hadamard értelemben egy jól körülhatárolt feladat, ezért egyedülálló megoldást jelent
  2. Tanulmányozzuk a Galjorkin-megoldás közelítését

Az elemzés többnyire a billineáris forma két tulajdonságára korlátozódik:

  • Határozottság: minden tart az -hoz, a C állandón keresztül (C>0)
  • Ellipticitás: minden tart az -hoz a c állandón keresztül (c>0)

A Lax-Milgram-tétel szerint ez a két feltétel az eredeti feladat jó helyzetét fogalmazza meg. A fent megjelent normákat gyakran energia-normáknak is nevezik.

A Galjorkin-egyenlet pozitivitása

[szerkesztés]

A a bilineáris forma hatására az ellipticitása . Ezért a Galjorkin-probléma tulajdonképpen az eredeti probléma jól megfogalmazott öröksége.

Legnagyobb közelítés (Céa-Lemma)

[szerkesztés]

Az eredeti hiba és a Galjorkin-megoldás között felírható a következő összefüggés:

Ez azt jelenti hogy a állandó, és a Galjorkin-megoldás () olyan közel áll az eredeti megoldáshoz (), hogy mindkettő a belül helyezkedik el.

Próba

[szerkesztés]

Mivel a bizonyítás nagyon egyszerű, az alapelv a Galjorkin-módszerek mögött a bilineáris forma ellipticitásával határolható, vagyis :

Elosztva a értékkel, a lehető legkevesebb hozza létre a lemmát.

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (2017. október 26.) „Stiffness matrix” (angol nyelven). Wikipedia. 
  2. (2018. január 16.) „Iterative method” (angol nyelven). Wikipedia. 
  3. Végeselem számítási módszerek|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. február 11.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]