Egyházi gyűrű
Az egyházi gyűrű a nyugati kereszténységben a klérus és az apácák által viselt gyűrű. A püspök által viselt gyűrűt püspökgyűrűnek (latin: anulus pontificalis) is nevezik. A pápa által viselt gyűrűt halászgyűrűnek nevezik.
A püspökgyűrűt korábban drágakövekkel rakták ki, ma a II. vatikáni zsinat szellemében általában egyszerű fémgyűrűt viselnek a püspökök (a liturgián kívül is).[1]
A szentmise bemutatásánál gyűrűt viselhetnek a bíborosok, püspökök, benedikált apátok, nullius apátok és prelátusok; engedmény alapján a valódi protonotáriusok magánmisében is, a számfeletti és az „ad instar“ protonotáriusok főpapi funkcióknál, s a magyarországi címzetes apátok és prépostok.[2] Csak a funkciókon kívül viselhetnek gyűrűt (drágakővel is díszítve) a katolikus egyetemeken vagy fakultásokon kellően promoveált doktorok.[2]
Történet
[szerkesztés]Az ókor és a korai középkor határán a püspökök szabályszerű pecsétgyűrűt viseltek, mint általában az előkelőségek.[3] Csak a 7. századi Spanyolországban vált az egyházi gyűrű a püspöki méltóságot jelentő jelképpé, amelyet a beiktatáskor ujjára húztak és esetleges degradálás esetén visszavettek tőle.[3] A 633-i toledói zsinaton említik először ezt a fajta gyűrűt.[2]
A spanyolországi gyakorlat a középkor folyamán elterjedt Nyugat-Európában is. A 7-10 században a püspöki gyűrű mintegy „jegygyűrű”- ként szerepelt, annak a lelki „házasságnak” volt a szimbóluma, amely a püspököt az egyházhoz kötötte.[3]
Hatalmi jelvénnyé főleg a 11. században vált, amikor is a hivatali beiktatásnak — az ún. „invesztitúrának” — a pásztorbottal mintegy egyenrangú jelképe lett.[3] De a pápák és császárok között kitört „invesztitúraharc” elültével a püspökgyűrű többnyire elvesztette hatalmi-jelvény jellegét, és továbbra mint a püspöki lelki méltóság szimbólumaként szerepel.[3]
A hívek tiszteletük jeléül megcsókolták a püspök gyűrűjét.[1]
Apácagyűrű
[szerkesztés]Az apácák viselik az Istennek szentelt „szüzek gyűrűjét”, mint a Krisztussal való eljegyzettségük jelét.[1]
A püspök áldja meg és nyújtja át nekik, hogy szüntelenül emlékeztesse őket e szent jegyességre.[1]
Hivatkozások
[szerkesztés]