Kapituláció
A kapituláció (latin) szó jelentése: feltétel nélküli megadás, fegyverletétel. A legyőzött hadviselő fél megadására vonatkozó megállapodás.
Definíció
[szerkesztés]Kapitulációra akkor kerül sor, ha a harcban álló felek közül az egyik fél egyértelműen felülkerekedett a másikon, és a vesztésre álló oldalnak nincs esélye a helyzeten belátható időn belül változtatni, ezért a meglévő emberi és egyéb erőforrások megóvása érdekében választja a megadást. Elfogadásához mindkét oldal döntése szükséges. Kapituláció esetén a vesztes oldal feltételeket nem támaszthat.
Fontos megjegyezni, hogy habár a megadás a vesztes szempontjából feltétel nélküli, de az önkéntes megadásért cserében a győztes fél többnyire felkínál észszerű engedményeket. Többek között az első világháború egyik fontos tapasztalata volt, hogy a túl kemény kapitulációs feltételek lappangó feszültséget teremtenek.
Történelmi példák
[szerkesztés]1848–49-es szabadságharc
[szerkesztés]Magyar vonatkozású kapituláció a világosi fegyverletétel, amely az 1848–49-es szabadságharcot zárta le. A magyar szabadságharc sorsát az orosz cári csapatok betörése pecsételte meg. A kétfrontos, császári és cári erők elleni harcot a magyar csapatok sem gazdaságilag, sem taktikailag nem bírták. A magyarok egyfajta gesztusként a cári csapatok előtt tették le a fegyvert, ezzel is jelezve, hogy nem a császári erők kényszerítették őket a megadásra.
Második világháború
[szerkesztés]Németország
[szerkesztés]A jaltai konferencián a szövetségesek megállapodnak abban, hogy egyikük sem kezd külön tárgyalásokba a náci Németországgal, valamint csak a feltétel nélküli megadást fogadják el.
1945. április 24-én Himmler megpróbálta kihasználni az amerikai és az angol politikában jelentkező szovjetellenességet, és külön békejavaslatot tett nekik. Ajánlatát – Jalta szellemében – az amerikaiak és a britek is elutasították.
Dönitz később azon fáradozott, hogy a német hadsereg ne a szovjetek előtt tegye le a fegyvert. Eisenhower közölte, hogy a német kapituláció csak egyidejűleg, valamennyi fronton történhet meg.
1945. május 7. A reimsi főhadiszálláson Alfred Jodl vezérezredes, Hitler vezető katonai tanácsadója, Hans-Georg Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy aláírt egy fegyverletételi dokumentumot. Eisenhower és angol légimarsall helyettese távol maradt a fegyverletétel reimsi aláírásától.
A német erők keleten még folytatták hadműveleteiket, de a nyugati szövetségesek tevékenységi sávjában minden német erő letette a fegyvert. Ezért a szovjetek ezt a dokumentumot nem fogadták el kapitulációnak.
Egy nappal később, 1945. május 8-án Berlinben éjfél után pár perccel írták alá a végleges fegyverletételi okmányt. Az aláírás helyszíne a karlshorsti katonai műszaki iskola nagyterme volt.
A győztes nagyhatalmakat Dwight Eisenhower tábornok helyettese, Carl Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légi erejének parancsnoka, Arthur Tedder, a brit légierő marsallja, Jean de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnokának helyettese írta alá.[1]
A tényleges fegyverletétel viszont pár nappal később történt meg. Hiszen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-én Csehországban, míg Jugoszláviában május 14-én tették le a fegyvert a német csapatok.
Japán
[szerkesztés]Miután a szövetségesek ledobták a két atombombát és a szovjetek is támadásba lendültek, Japánnak nem maradt más lehetősége, mint a megadás. A szövetségesek az atombomba ledobása után a korábban ultimátumban adott potsdami nyilatkozat elfogadását követelték a japán kormánytól, de a japán vezetés olyan feltételeket kívánt szabni, amellyel hatalmát át tudja menteni. Később a tárgyalásokat az döntötte el, hogy a szovjet csapatok is megindultak. Ekkor a japán császár minden feltételt elfogadott, amit a szövetségesek támasztottak.[2]
A nemzetközi jogban
[szerkesztés]A hadviselésnek a megadással és a fegyverletétellel kapcsolatos szabályait rögzítő nemzetközi egyezmények:
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Politikai kisszótár, Kossuth kiadó, 1980
- John Keegan: A második világháború. Európa Könyvkiadó, 2003, 2008. ISBN 9789630784573
További információk
[szerkesztés]- A háború utolsó napjai
- Potsdami nyilatkozat
- Németország kapitulációja 1945 (Indavideó, hozzáférés: 2015. szeptember 6.)