Bustyaháza
| Bustyaháza (Буштино) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Bustyaháza község (2020–) | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Alapítás éve | 1405 | ||
| Polgármester | Ivan Pash | ||
| Irányítószám | 90556 | ||
| Körzethívószám | +380 3134 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 8562 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 713,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 200 m | ||
| Terület | 12 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
Bustyaháza
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
| Bustyaháza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bustyaháza témájú médiaállományokat. | |||
Bustyaháza (1899-ig Falu-Bustyaháza, ukránul: Буштино [Bustino], oroszul: Буштинa [Bustyina], szlovákul: Buštín, románul: Bustea) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.
Földrajz
[szerkesztés]A Técsői járás nyugati szélén, a járásközpont Técsőtől 8 km-re északnyugatra,[2] Ungvártól 130 km-re délkeletre található. A Tisza jobb partján fekszik, a Talabor tiszai torkolatánál. Handelbustyaháza tartozik hozzá.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a román Bustea személynévből ered.[2]
Történelem
[szerkesztés]Első írásos említése 1373-ból származik, ekkor a Balk nemzetség birtoka volt.[2] 1389-ben Bustohaza néven említik, már a Drágh grófok tulajdonában.[2]
Lakosainak jelentős része évszázadokon át a máramarosi bányákban kitermelt só szállításával foglalkozott; a 18. század elejétől sóhivatal is működött a településen. A Rákóczi-szabadságharc leverése után több hullámban német betelepülők érkeztek. A 19. század elején indult meg az intenzív erdőgazdálkodás, több fűrésztelep és fafeldolgozó létesült. Magyarok a 18. századtól települtek be, nagyobb számban pedig az 1900-as évek elején, mint a fafeldolgozó iparban dolgozó mérnökök és szakmunkások.[2]
Görögkatolikus és római katolikus temploma a 18. és 19. században épült. 1910-ben 2056, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Técsői járásához tartozott.
1957-től városi jellegű település. 1958-ban a katolikus templomot államosították, s csak 1989-ben szolgáltatták vissza. A plébániaépület 1995-re épült fel. 1989-ben megalakult a KMKSZ helyi szervezete. Az 1990-es években magyar énekkar is működött, utánpótlás hiányában azonban 2002-ben feloszlott. Érdeklődés hiányában szűnt meg a 2005-ben indult fakultatív magyarnyelv-oktatás is.[2]
Határában a Tisza partján 1300 férőhelyes, parkerdővel övezett gyermekváros működik.
Önkormányzat és közigazgatás
[szerkesztés]A KMKSZ helyi szervezete 2011-ben 250 tagot számlált. A 2010-es helyhatósági választásokon négy KMKSZ–UMP-s képviselő szerzett mandátumot a nagyközségi tanácsban.[2]
Népesség
[szerkesztés]Ma 8500 lakosából 400 fő magyar. A németség az évtizedek folyamán beolvadt.[2]
A Bustyaházai Római Katolikus Egyházközség 350 tagot számlál.[2]
Gazdaság
[szerkesztés]A fő foglalkoztatók korábban a műszergyár és a fafeldolgozó kombinát voltak, azonban előbbi ma lényegesen alacsonyabb létszámmal működik, utóbbi pedig 2000-ben bezárt. Sokan azóta magánvállalkozóként, ácsként, vagy moszkvai, szentpétervári építkezéseken dolgoznak.[2]
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Az Ungvár–Rahó főúton sűrű autóbusz-forgalom bonyolódik.[2]
Kultúra
[szerkesztés]2001 óta működik a Munkácsi római katolikus egyházmegye által megvásárolt épületben működő, Técsői Szent István Karitász által fenntartott Bustyaházai Szent Erzsébet Katolikus Óvoda. 2011-ben 42 gyermek járt az óvodába, közülük 6 magyar, 25 vegyes házasságból származó és 11 ruszin.[2]
Turizmus
[szerkesztés]A Talabor alsó szakaszán szabadstrand működik, mely a nyári időszakban a szomszédos településekről is vonz fürdőzőket.[2]
- Néprajzi múzeum
Személyek
[szerkesztés]- Itt született 1881. január 7-én Hénel Gusztáv festőművész.
- Itt született 1993-ban Alina Pash énekesnő, aki eredetileg képviselte volt Ukrajnát a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Lajos Mihály: Magyarok Bustyaházán (magyar nyelven). Kárpátalja, 2011. május 6. (Hozzáférés: 2017. február 12.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára: 1914. Tud. szerk. Zentai László ; kész. ELTE Térképtudományi Tanszék ; Lazarus Bt. ; az adattárat szerk. Kósa Pál. Pécs: Talma. 2001. ISBN 963-85683-3-X