Ugrás a tartalomhoz

Heves és Külső-Szolnok vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Külső-Szolnok vármegye szócikkből átirányítva)
Heves és Külső-Szolnok vármegye
Fennállás1569–1876
OrszágMagyar Királyság
Népesség
Népességismeretlen
Népsűrűség50,4
Földrajzi adatok
Terület6595 (1873) km²

Heves és Külső-Szolnok vármegye egyike az 1876-os megyerendezés során megszűnt történelmi vármegyéknek.

Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor

Fekvése

[szerkesztés]

A vármegye nagyjából a mai Heves és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területét foglalta el, rendkívül nagy észak-déli kiterjedéssel, nem tartozott hozzá viszont a Jászkun kerület részét képező Jászság és Nagykunság.

Bél Mátyás 1730 és 1735 között keletkezett leírása alapján a kettős megye hatalmas területet foglalt el, mely „Hatvan és Poroszló között hét magyar mérföld (kb. 56 km) szélességet tesz ki, délről észak felé való kiterjedése pedig meghaladja a tizennégy mérföldet (kb. 112 km), és egyfelől az egri forrásoktól Bekölcéig, másfelől a Körös torkolatáig, a Csépa melletti vidékig tart a határ". [1]

Története

[szerkesztés]

Az 1552. évi hadjárattal Szolnok vára török kézre került, Külső-Szolnok vármegye területe török hódoltság alá került, emiatt a nemesi vármegye intézményei nem voltak tovább önállóan fenntarthatók, a hódolt területéről a nemesség északra menekült. Ennek nyomán került sor Heves vármegye és a Tisza középső vidékén elterülő középkori eredetű Külső-Szolnok vármegye egyesítésére az az 1569:52. tc. szerint [2] azzal a céllal, hogy Külső-Szolnok vármegye részére igazságot a még meg nem hódolt Heves megye szolgáltasson. A törvényes egyesítést végül áttételesen az 1765. évi 16. tc. mondta ki ,[3] s ez a helyzet kisebb megszakításokkal egészen 1876-ig fennállt. Érdekes megemlíteni, hogy 1547-ben egy évig Csongrád vármegye egyesült Heves vármegyével. További törvényes megyeösszevonásokra nem került sor. [4]

Mivel később Heves megye is török uralom alá került, Eger várának az eleste (1596) után a megyegyűléseket már a megye területén kívül tartották, 1609-ben Rimaszombaton, majd 1613-tól Füleken [5]. Az egyesített vármegye a felszabadulásig a közgyűléseit általában a szomszédos északabbi megyékben, Gömör vagy Nógrád vármegye területén, vagy kivételesen még távolabb, a Zólyom vármegyei Besztercebányán tartotta.

A XVII-XVIII. században jelentősebb változás a megye területében nem történt. Az 1800-as évek elejétől kezdődően lehet gyakrabban találkozni a magyar törvénytárban különböző területrendezési intézkedésekkel. Az 1802. évi 12. tc. [6] ugyan Zólyom és Hont vármegyék közötti községátcsatolásokról intézkedik, de egy fontos elvi kijelentést is tartalmaz, mégpedig azt, hogy „a jövőben a törvényhatóság területén beálló minden változást törvénybe kell iktatni". [7]

Ábrázolás az első katonai felmérésen

1807-ben a 28. tc.

[8] az ország különféle törvényhatóságai alá rendelt helységek viszonyainak rendezéséről intézkedett oly módon, hogy bizottságokat küldött ki az érintett helységekbe, amelyeknek a következő országgyűlésen jelentést kellett tenniük a községek hovatartozását illetően, amit az országgyűlés törvénybe iktatott. Egy ilyen bizottság Heves megyében is járt, s jelentése alapján született meg az 1812:5. tc. ,[9] mellyel Borsod vármegyétől Heves vármegyéhez csatolták Szőlőske, Cegléd, Tihamér és Álmagyar pusztákat, valamint Bekölce és Felnémet község egy részét, és Hevestől Borsod vármegyéhez került Ivánka, Egerfarmos község, Szőke, vagy más néven „Szív-Halom"-puszta és a Kistálya község alsó részén fekvő káptalani Zugó malom. [10]

A török alóli felszabadulást követően a vármegye egyesítve működött tovább, ez azonban a déli részeken, a megyeszékhely Egertől nagy távolságra fekvő egykori közép-szolnoki területeken súlyos nehézséget okozott a közigazgatásban és sértette az ottani nemes földbirtokosok érdekeit is, ezért körükben egyre erősödött a különválás gondolata. Erre végül a kiegyezést követő közigazgatási rendezés, az 1876-os megyerendezés részeként került sor. Az 1876. XXXIII. törvénycikk [11] a vármegyét megszüntette, területét ketté osztotta. Az északi rész lett Heves vármegye, a déli rész pedig az egyidejűleg megszűnő Jászkun kerülethez tartozott Jászsággal és Nagykunsággal összevonva az új Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét alkotta.

Közigazgatás

[szerkesztés]

Járások

[szerkesztés]

1735-ben a vármegye négy járásra tagolódott: az északi részt a Mátrai járás foglalta el, tőle délnyugatra a Gyöngyösi, keletre a Tarnai, délre pedig a Tiszai járás terült el. A legnagyobb a Tiszai járás volt, majd ezt követte a Gyöngyösi, a Tarnai járás, s legkisebb a Mátrai járás volt. Ebben az időszakban Eger várost általában a Tarnai járáshoz sorolták. [12]

Városok

[szerkesztés]

Eger püspöki város, Szent István alapította és IV. Béla nagyobb adományokkal gyarapította. Hajdan az „Egri Város és Völgy" nevet viselte. [13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bél1735  Ld. 29. oldal
  2. ↑ 1569. évi LII. törvénycikk - Szolnok, Fejér és Solt vármegyék hol nyerjenek itéletet?. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  3. ↑ 1764/65. évi XVI. törvénycikk - az ország határai iránt a szomszéd tartományokkal fönforgó villongások végleges elintézéséről. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  4. ↑ Területváltozás2002  Ld. 11-12. oldal
  5. ↑ Területváltozás2002  Ld. 12. oldal
  6. ↑ 1802. évi XII. törvénycikk - a Hont és Zólyom vármegyék között Dományik, Rákócz és Bozok-Lehotka falukra nézve kötött csere becikkelyeztetik. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  7. ↑ Területváltozás2002  Ld. 12. oldal
  8. ↑ 1807. évi XXVIII. törvénycikk - az ország különféle törvényhatóságai alá rendelt helységek viszonyainak rendezéséről. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  9. ↑ 1812. évi V. törvénycikk - a Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesitett vármegyék és Borsod vármegye között Eger város folyóntuli részét illetőleg, valamint Szőllőske, Czegléd, Tihamér és Al-Magyar pusztákat, nemkülönben Bekölcze és Fel-Német községek egy részét, és az egész Ivánka és Eger-Farmos községeket, ugyszintén az egész Szőke, más néven Sziv-Halom pusztát, és a Kis-Tálya község alsó részén fekvő Zugó nevü káptalani vitás malmot illetőleg kötött csere becikkelyeztetik. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  10. ↑ Területváltozás2002  Ld. 12. oldal
  11. ↑ 1876. évi XXXIII. törvénycikk - némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  12. ↑ Bél1735  Ld. 95-97. oldal
  13. ↑ Bél1735  Ld. 97. oldal

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Területváltozás2002: Heves megye közigazgatási és területváltozásai 1876–1990 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 10. (Eger, 2002) [1]
  • ↑ Bél1735: Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001) [2]

További információk

[szerkesztés]
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Ez a magyar közigazgatási egységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heves_és_Külső-Szolnok_vármegye&oldid=26798808”