Octavian Goga
| Octavian Goga | |
| Született | 1881. április 1. Resinár |
| Elhunyt | 1938. május 7. (57 évesen) Csucsa |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | román |
| Házastársa | Veturia Goga |
| Foglalkozása | költő, drámaíró, politikus |
| Tisztsége | a Román Akadémia tagja |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Csucsa község |
| a Román Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1937. december 28. – 1938. február 11. | |
| Előd | Gheorghe Tătărescu |
| Utód | Miron Cristea |
| a Román Királyság belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1926. március 30. – 1927. június 4. | |
| Előd | Ion I. C. Brătianu |
| Utód | Barbu Știrbey |
| Politikai pályafutása | |
| Párt | Nemzeti Agrárpárt Keresztény Nemzeti Párt |
| Octavian Goga aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Octavian Goga témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Octavian Goga (Resinár (románul Rășinari), 1881. április 1. – Csucsa (románul Ciucea), 1938. május 7.) román költő, drámaíró, antiszemita politikus, miniszter (1919–1920, 1926), a Román Királyság miniszterelnöke (1937–1938).
Élete
[szerkesztés]1881-ben született a Nagyszebenhez közeli Resináron, az irodalom iránt fogékony Aurelia és Iosif Goga tiszteletes gyermekeként. A resinári elemi iskola elvégzése után Nagyszebenben került egy magyar középiskolába, ahonnan az utolsó évében távozott, és átiratkozott egy brassói román tannyelvű gimnáziumba. 1900 és 1904 között egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán, majd – 1905-től, mint az ASTRA erdélyi román kulturális és irodalmi egyesület ösztöndíjasa – Berlinben végezte. Németországi tanulmányait félbeszakítva visszatér Nagyszebenbe, mivel kinevezték az ASTRA titkárává (1906–1909).[1] Mindemellett 1907-től hét évig ő volt a Țara Noastrǎ című hetilap szerkesztője. Cikkei miatt rövid börtönbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött le.
1914-ben Bukarestbe költözött, és élénk tevékenységet fejtett ki Romániának az Antant melletti hadbalépése érdekében.
1918-ban a Román Nemzeti Tanács tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon.
Fontosabb tisztségei:
- művelődésügyi miniszter (1919),
- államminiszter (1920),
- belügyminiszter (1926),
- miniszterelnök (1937. december 27. – 1938. február 11.).
1920-ban a Román Akadémia tagjává választották, 1924-ben a Nemzeti Könyvdíjjal tüntették ki, 1932-ben a kolozsvári egyetem díszdoktora lett.
Egy ideig Ady Endre barátja volt; Ady halála után megvásárolta a csucsai kastélyt.
1937 decemberében II. Károly király felkérte kormányalakításra,[2] s az általa vezetett új román kormány meghozta az első zsidótörvényt. Az 1938. január 21-én – a király, Goga és Vasile Rădulescu-Mehedinți igazságügyi miniszter kézjegyével ellátott és – életbe léptetett 169-es törvényerejű rendelettel – mely kimondja, hogy minden zsidónak, aki az első világháború után Nagy-Romániában lett román állampolgár, hiteles iratokkal kellett személyazonosságát igazolnia, s így – több százezer (225 222) zsidó származású romániai lakostól vonták meg a román állampolgárságot. Kormánya a nemzetközi tiltakozások hatására 1938. február 10-én lemondott,[3] s másnap már Miron Cristea pátriárka megalakította kormányát.[4]
1938. május 7-én Csucsán hunyt el, temetését Bukarestben tartották, koporsóján horogkereszttel. Két hónap után újratemették csucsai birtokán, majd 1958-ban kihantolták maradványait, és a felesége által építtetett mauzóleumban helyezték el.
Irodalmi munkássága
[szerkesztés]1902-ben részt vett a Luceafărul szépirodalmi folyóirat alapításában. Első verseskötete 1905-ben, Budapesten jelent meg Poezii (Költemények) címmel. Költészetére erőteljesen hatott a magyar népköltészet és a kortárs líra, a leginkább Mihai Eminescu munkássága. Számos szimbolista verset is írt. Két színdarabja közül a Domnul notar társadalmi kérdésekkel foglalkozik, a Manole mester (Meșterul Manole) az ismert román népballadának (a 'Kőműves Kelemen' román változata) ad modern értelmezést.
Számos, változatos műfajú művet fordított románra, egyebek között:
- Madách Imre: Az ember tragédiája című színművét,
- Petőfi Sándor több költeményét.[5]
Magyarul
[szerkesztés]- Költemények; ford. Kibédi Sándor; Lyceum Ny., Cluj-Kolozsvár, 1938
- Messziről. Versek; ford. Fodor András et al.; Irodalmi, Bukarest, 1968
- Költemények; ford. Majtényi Erik et al., bev. Ion Dodu Bălan; Minerva, Bukarest, 1972
- Hív a földünk. Versek; összeáll. Németi Rudolf, ford. Fodor András et al.; Kriterion, Bukarest, 1988 (Román költők)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Omul săptămânii – Octavian Goga. In.: Foaia românească. LXX. évfolyam, 2020/13. szám, 2. oldal, ISSN 1418-8341
- ↑ Száz éve égettek magyar zászlót Dubrovnikban (magyar nyelven). Origo, 2012. március 3. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ Okos Márton: Államilag csúcsra járatott antiszemitizmus (magyar nyelven). erdelyinaplo.ro, 2018. február 23. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ Șerban, Alexandra: Guvernul Patriarhului Miron Cristea a deschis calea spre autoritarism (román nyelven). historia.ro. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ „... az Isten csak egyet teremtett a magyarság javára, a zsidót” (magyar nyelven). Nyelv és Tudomány, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2023. április 19.)
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 678. o. ISBN 963-85773-9-8
- Könyvkolónia
- Ady Endre: Goga Oktávián vádjai Archiválva 2011. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Dicționar de literatură română. Szerk. Dim. Păcurariu. București: Univers. 1979. 180–182. o.