Arany Legenda
| Legenda aurea | |
| (Arany legenda) | |
| 1493-as illusztráció a műhöz | |
| Szerző | Jacopo da Voragine |
| Eredeti cím | Legenda aurea |
| Megírásának időpontja | 13. század vége |
| Nyelv | latin |
| Témakör | keresztény szentek élete és csodái |
| Műfaj | legendagyűjtemény |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | nincs teljes kiadása (válogatás: Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (ford. Veszprémi László), Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-2080-57-2, 333 p) |
| Külső hivatkozás | http://legacy.fordham.edu/halsall/basis/goldenlegend/ http://catholicsaints.info/the-golden-legend-by-blessed-jacobus-de-voragine/ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Legenda aurea témájú médiaállományokat. | |
Az Arany Legenda [1] (latin: ’Legenda aurea’ vagy ’Legenda sanctorum’) a 13. században Jacopo da Voragine által összeállított legendagyűjtemény. Körülbelül százötven szent vagy szentcsoport „életéről” mesél. A késő középkorban széles körben olvasták Európában.
A szövegből több mint ezer kézirat maradt fenn.[2] Valószínűleg 1259 és 1266 között állították össze, bár a szöveget az évszázadok során kiegészítették.[3]
Jelentős művelődéstörténeti szerepet töltött be, nagy hatással volt az európai népek középkori tudományosságára, irodalmára. A középkor végére szinte minden fontosabb európai nyelvre lefordították.[4] Hatása kimutatható az egykorú magyar irodalomban is, az Érdy-kódex erre épül, illetve egyes részeinek fordítása megtalálható a Kazinczy-kódexben.
Számos festő feldolgozta ezt a legendát, többek között Tommaso da Modena 1355 körül, valamint Hans Memling flamand festő 1489-ben, híres Szent Orsolya ereklyéje című képén. Hasonlóan Vittore Carpaccio művészetében jelentős szerepe van a mondakincs inspirálta téma feldolgozásában.[forrás?]
Magyar nyelvű válogatások
[szerkesztés]- Arany legenda; vál., ford., előszó W. Petrolay Margit; Officina, Bp., 1942 (Officina könyvtár)
- Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (vál., az előszót, a jegyzeteket és a mutatókat Madas Edit kész., a képeket Wehli Tünde vál., ford. Veszprémy László et al.), Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-2080-57-2, 333 p., online
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Jacobus de Voragine: Arany Legenda. Hozzáférés: 2024. augusztus 13.
- ↑ Hilary Maddocks, "Pictures for aristocrats: the manuscripts of the Légende doréeSablon:-", in Margaret M. Manion, Bernard James Muir, eds. Medieval texts and images: studies of manuscripts from the Middle Ages 1991:2; a study of the systemization of the Latin manuscripts of the Legenda aurea is B. Fleith, "Le classement des quelque 1000 manuscrits de la Legenda aurea latine en vue de l'éstablissement d'une histoire de la tradition" in Brenda Dunn-Lardeau, ed. Legenda Aurea: sept siècles de diffusion, 1986:19–24
- ↑ An introduction to the Legenda, its great popular late medieval success and the collapse of its reputation in the 16th century, is Sherry L. Reames, The Legenda Aurea: a reexamination of its paradoxical history, University of Wisconsin, 1985.
- ↑ Hamer, Richard (1998). "Introduction". The Golden Legend: Selections. Penguin Books. ISBN 0140446486.
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon VII. (Lanf–Marg). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 133. o. ISBN 963-05-2677-8