Luna–10

Luna–10
Luna 10
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjetunió
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	Keringés a Hold körül
NSSDC ID	1966-027A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1966. március 31. 10:44 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Molnyija–M
Megérkezés	1966. április 3.
Küldetés vége	1966. május 30.
Időtartam	60 nap
Az űrszonda
Tömeg	245 kg
Pálya	Hold körüli
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–10 témájú médiaállományokat.

A Luna–10 (E-6S-206) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része. A Hold első mesterséges holdja lett.

Küldetés

Tervezett feladat: a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1966. március 31-én a bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,52 perces, 51,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai: perigeuma 195 kilométer, apogeuma 212 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Április 1-jén 240 000 kilométeres földtávolságban pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével.

Felépítése: szállító-, valamint fékezőegység, vezérlőegység, csillagérzékelő (tájolás), orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, kormányhajtóművek, fékezőegység, üzemanyagtartályok és fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében rádiórendszer (adó-vevő), áramforrások, hőszabályzó, antennák; felületén plazmadetektor, radiométer, szcintillációs gamma-spektrométer, magnetométer. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Az április 3-án végrehajtott fékezést követően 20 másodperccel levált az önálló holdszputnyik, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 58 perc volt. A Hold körüli pályára állásával két új fogalom került meghatározásra: periszelénium – a Holdhoz legközelebb eső pontja, az első keringésnél: 350 kilométer, és az aposzelénium – a Holdtól legtávolabb eső pontja, az első keringésnél 1017 kilométer.

Az alapkutatáson túli feladata segíteni a Hold alakjának és tömegének pontosabb meghatározását. Működése során kilenc, a holdfelszín tanulmányozására szolgáló gamma-sugárzási spektrumot, a Hold körüli térség 10 mágneses metszetét, 74 pályamérési adatrendszert és 17 sugárzási, röntgen-fluoreszcenciás mérési sorozatot szolgáltatott. Két hónapon keresztül működött, 460 Hold körüli keringés alatt 219 rádiókapcsolatot létesített. 56 napos élettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat május 30-án volt.

Tudományos eredményei

• a Hold (vagy más égitest) első mesterséges műholdja
• a holdi medencék talaja a bazaltra hasonlít
• a pályamérések meghatározták, hogy a Hold szabálytalan körte alakú
• mágneses tere gyakorlatilag nincs
• a Hold közelében a mikrometeorok sűrűsége 100-szor akkora, mint a bolygóközi térségben

Források

• (1966) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1966. XIX. évfolyam 6. szám. 
• Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5
• NSSDC: NSSDC (angol nyelven)

Külső hivatkozások

• Luna–10. zarya.info. [2012. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna–10. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-10. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-10. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje: Koszmosz–111

Luna-program 1963–1968

Utódja: Luna–11