Sztanovoj-hegylánc

Sztanovoj-hegylánc
A Sztanovoj-hegylánc elhelyezkedése
Magasság	2482 m
Hely	Oroszország ázsiai része
Hegység	Szibéria déli hegyvidékei
Legmagasabb pont	2412 m
Hosszúság	720 km
Elhelyezkedése
Sztanovoj-hegylánc Pozíció a Távol-keleti szövetségi körzet térképén
é. sz. 56° 20′, k. h. 126° 00′56.333333333333, 126
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztanovoj-hegylánc témájú médiaállományokat.

A Sztanovoj-hegylánc (avagy Sztanovoj-hegység; oroszul Станово́й хребе́т [Sztanavoj hrebet], kínai írással 外兴安岭, pinjin átírással Wài Xīng'ān Lǐng) hegység Oroszországban, Szibéria déli részén. Nagyobb része a Bajkál-Sztanovoj-hegyvidék (vagy Észak-Bajkálontúl), kisebbik keleti része az orosz Távol-Kelet hegyvidékéhez tartozik.

Nevének jelentése

A 20. század elejéig a Jeges-tenger és a Csendes-óceán vízválasztóját hordozó hegységek egész rendszerét nevezték Sztanovoj-hegységnek. Ez a mai Dzsugdzsur-hegységet, a Kolima-felföldet és az északkeleti Csukcs-félszigetet is magába foglalta, és mintegy 4000 km hosszú hegységrendszert jelentett. Ezért is nevezték a 17. század óta oroszul Sztanovojnak, melynek kb. jelentése: 'fő-, alap(vető)'.

Elhelyezkedése, jellemzői

Nyugaton az Oljokma völgyétől kelet felé a Zeja, illetve a Maja forrásvidékéig terjed. Északabbra az Aldan-felföld terül el, északkeleten folytatása a Dzsugdzsur-hegység. Közigazgatási szempontból zömmel Jakutföld és az Amuri terület határán helyezkedik el, keleten a Habarovszki határterületre is átnyúlik.

Két (helyenként három) párhuzamosan futó, nyugat–keleti irányú hegylánc alkotja. Egyes részei vízválasztóul szolgálnak a Jeges-tenger és a Csendes-óceán között. Hossza kb. 700 km, szélessége 100-180 km. Csúcsai nyugaton 1500-1800 m-re, keleten 2000-2100 m-ig is emelkednek; legmagasabb pontja 2412 m.

Legfőképpen a földtörténeti őskorból származó magmás és metamorf kőzetekből épül fel. Domborzata erősen tagolt, a hegyvonulatokat széles völgyek választják el, de a keleti részeket meredek, sziklás hegyoldalak és keskeny folyóvölgyek jellemzik. A lejtőket általában hegyi tajga, 1200 m-nél följebb egyre inkább csak bozót vagy hegyi tundra növényzet fedi. A magasabbra nyúló, lapos vagy lekerekített tetőket kőtengerek borítják.

Éghajlata mérsékelt övi zord és szélsőségesen kontinentális.

Források

• Általános kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 702. o. ISBN 963-9257-25-7
• Székely András. Szovjetunió (I. kötet) – Bajkálontúli-hegyvidék. Budapest: Gondolat Kiadó, 477. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978) 
• Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977) 
• N. A. Gvozgyeckij, N. I. Mihajlov. Fizicseszkaja geografija SZSZSZR (Aziatszkaja csaszty) – Bajkalszko-Sztanovaja oblaszty (orosz nyelven) (1978). Hozzáférés ideje: 2017. július 9. 
• А. В. Мельников: Топонимический словарь Амурской области (2009)