Ugrás a tartalomhoz

Padulai karthauzi kolostor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a padulai karthauzi kolostor
világörökségi helyszín része
Padulai karthauzi kolostor
TelepülésPadula
Ország Olaszország
Valláskatolicizmus
Építési adatok
Stílusbarokk építészet
Építés befejezése1306
ÉpíttetőTommaso II Sanseverino
Világörökségi adatok
TípusKulturális világörökségi helyszínekKulturális helyszín
KritériumokIII, IV
Felvétel éve1998
Elhelyezkedése
Padulai karthauzi kolostor (Olaszország)
Padulai karthauzi kolostor
Padulai karthauzi kolostor
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 20′ 14″, k. h. 15° 39′ 07″40.337222°N 15.651944°EKoordináták: é. sz. 40° 20′ 14″, k. h. 15° 39′ 07″40.337222°N 15.651944°E
Térkép
A Padulai karthauzi kolostor hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Padulai karthauzi kolostor témájú médiaállományokat.

A padulai San Lorenzo Olaszország második legnagyobb kolostora a parmai után. Campaniában, Salerno megyében, Padulától kissé délnyugatra helyezkedik el. Belső területét 1998-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.

Története

[szerkesztés]

A kolostort a 14. század elején, pontosabban 1306. május 27-én alapította majd a spanyolországi Escorial kolostora mintájára építtette Tommaso Sanseverino, a padulai Marsico grófja. Maguk az építkezési munkálatok 450 évig tartottak és a 19. századig nyúltak. Az óriási épület (51 500 m² terület, ebből 30 000 van beépítve, 320 szobával és csarnokkal) körvonala azt a hússütőrácsot idézi fel, amelyen Szent Lőrincet elevenen megégették.

A belső homlokzat

A szigorú karthauzi szabályok szerint a kolostor elmélkedéseknek és munkának adott helyet. Ezen gyakorlatoknak külön helyiségek voltak kinevezve: egyrészt a békés klastromok, a finom Vietri sul Mare-i kerámiával padlózott könyvtár, a berakásos márvány munkával ellátott kápolnák, a kolostor gyümölcsöskertjei, másrészt a nagy konyha, ahol a legendás, 1000 tojásból készült omlettet szolgálták fel V. Károlynak, a pincék nagy boroshordókkal, a mosókonyha, és az óriási kertek, ahol emberek dolgoztak az istállókban, a kemencéknél, és az olajbogyóprésnél. A kertek hasznot hajtó tevékenységeknek adtak helyet, valamint a szerzeteseknek itt nyílt lehetőségük a külvilággal folytatott cserekereskedelemre.

A 17. századi, sokáig jelentős könyvtár feljárataként egy különleges építmény szolgált, amely a legkiválóbb márványból készült, kétoldalt csigalépcsővel.

A belső udvar 60 000 látogatónak szolgálhat hellyel. A keresztfolyosót, amely mintegy 12 000 m² területű, 84 csarnok veszi körbe. A kolostor minden szerzetese rendelkezett két magánszobával és egy előszobával, saját bejárattal a kolostor kertjébe. Ez utóbbi kutak és virágágyak révén a barokk ízlést közvetíti. Napóleon katonái a 19. században számos műtárgyat elraboltak innen, amelyeket ma már csak a Louvre-ban lehet látni. Viszont a padulai könyvtárban maradtak fenn megtekintésre érdemes darabok.

Az első világháború idején, 1915-től hadifogolytábor létesült a kolostor területén, amelyet osztrák–magyar foglyokkal építtettek fel, és 3000 fő befogadására volt alkalmas. A tábor életéről 43 fénykép maradt fenn.

További információk

[szerkesztés]