Quintus Pontius Pilatus
Quintus Pontius Pilatus | |
Született | i. e. 12. december[1] Abruzzo |
Elhunyt | 38 után nem ismert |
Állampolgársága | római |
Házastársa | Claudia Procula (a keresztény hagyományban) |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | római helytartó (26–36, Júdea) |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Quintus Pontius Pilatus témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Quintus Pontius Pilatus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Quintus Pontius Pilatus, magyarosan gyakran Poncius Pilátus 26–36 között Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Pilátus praefectus személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. A történettudomány mai állása szerint halálra ítélte (latinul „Ibis ad crucem” azaz „Keresztre mégy!”[2]) Jézust, de az Újszövetség szerint e tettében politikai érdekek motiválták és jobb meggyőződése ellenére cselekedett. „Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Mt. 27,24, Károlyi-biblia, 1589)
Élete
[szerkesztés]Quintus Pontius Pilatus Júdea ötödik helytartója volt, akit Tiberius római császár küldött 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a szíriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a júdeai tengerparton fekvő városban volt. Mielőtt Júdeába került, életéről nem sokat tudunk. Az valószínű, hogy a „Gens Pontia” leszármazottja lehetett, és a lovagrendből (ordo equester) került ki. Hivatali kinevezését Lucius Aelius Seianusnak köszönhette, aki a császári gárda praefectusa volt, és nem nagyon szerette a zsidóságot. Pilatus hivatali éveinek elején ugyanezt az irányvonalat követte, talán Seianus hatására. A szamaritánusok között rendezett vérfürdő után a zsidók felelősségre vonták őt a szíriai legatus előtt, aki 36-ban számadásra Rómába rendelte őt a császár elé. Galliába száműzték, és ott is halt meg valamikor a 30-as évek végén. A keresztény legendárium szerint élete végére keresztény lett, de ez eléggé valószínűtlen.
Nevének utólagos etimologizálása már a történelmi (vallási) szerepén alapul, két jelentést tulajdonítanak neki. Egyrészt a „pileus” szóra utal, melynek jelentése: „vászonsipka”, mégpedig olyan, amilyet a szabadon engedett rabszolgák kapnak. Átvitt értelemben tehát „semmirekellőt” jelent. Ugyanakkor a „pilum” szóval is kapcsolódhat, amelynek jelentése: „hajítódárda”, vagyis egy erős lelkületű, kegyetlen emberre utal.
Ókori történetírók
[szerkesztés]Az ókori feljegyzések Pilatust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.
- Iosephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilatusról:
- Mikor Júdeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius-vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilatus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket.[3]
- Pilatus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, amelyet Pilatus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak.[4]
- Hivatalvesztéséről is megemlékezik Iosephus Flavius. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamaritánusok között, akik hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Lucius Vitelliushoz, a szíriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé.[5]
- Alexandriai Philón leírása szerint Pilatus Nagy Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tétetett fel, a császár nevével. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását.[6]
- Cornelius Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilatusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette.[7]
Pilátus az evangéliumokban
[szerkesztés]Az újszövetségi említések részben egybevágnak az ókori történetírók feljegyzéseivel.
Lukács evangéliuma Keresztelő János működése kapcsán beszél Pilátusról: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Iudaea helytartója…” (Lk 3,1)
A szenvedéstörténeten kívül Lukács említi még később is Pilatust. A leírásból arra lehet következtetni, hogy Pilatus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándokcsoportot Jeruzsálemben. Ezt az értesülését azonban semmilyen más forrás nem erősíti meg. „Jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.” (Lk 13,1)
A szenvedéstörténetben az evangélisták az alábbi helyeken elsősorban mint Jézus perében szereplő bírót említik Pilatust:
- Mk 15,1-15 || Mt 27,1-26 || Lk 23,1-25 || Jn 18,28-19:16
- Jn 19,19-22.
- Mk 15,42-45 || Mt 27,57-58 || Lk 23,50-52 || Jn 19,38.
- Mt 27,62-66.
Hasonlóan szerepel az Újszövetség más könyveiben is:
- ApCsel 3,13; 4,27; 13,28.
- 1Tim 6,13.
Régészeti adatok
[szerkesztés]1959-ben (más források szerint 1961-ben) olasz régészek Caesareában egy római színház maradványait ásták ki. A romok közt egy 80×60 cm-es mészkőtábla-darabot találtak, amelyen egy latin felirattöredék olvasható Pilatus nevével.
- (CAESAREANSIBV)S TIBERIVM
- (PO)NTIVS PILATVS
- (PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
- (DEDIT)
A kutatók szerint az eredeti szöveg így szólhatott: „A iudaeai praefectus, Pontius Pilatus ajándékozta ezt a tiberieumot a caesareaiaknak.” A szöveg nem procuratornak, hanem praefectusnak nevezi Pilátust, hasonlóan Tacitus leírásaihoz. De lehetséges, hogy mégsem ez volt a felirat szövege, mert Grüll Tibor magyar ókortörténész Pilatusról szóló monográfiájában a feliratot Alföldi Géza kiegészítéseivel közli:
- (NAVTI)S TIBERIEVM
- (PO)NTIVS PILATVS
- (PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
- (REF)E(CIT)
E változat fordítása: „A tiberieumot a tengerészeknek újjáépítette Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa.”
A régészeti leleteket gazdagítják azok a rézpénzek, amelyeket Pilátus veretett a 29–32 közötti időszakban. Az érméken főpapi bot és merítőkanál látható, mindkét tárgy a római főpap kelléke volt.
Pilátus a művészetekben
[szerkesztés]- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)
- Popper Péter: Pilátus testamentuma, Saxum Kiadó, 2007, ISBN 9789637168987
- Pachmann Péter: Pilátust játszani (2007) (Hivatalos weblap)
-
Hans Multscher: Krisztus Pilátus előtt (1437)
-
Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)
-
Munkácsy Mihály: Ecce Homo (Íme az Ember, 1896)
Pilátus a popkultúrában
[szerkesztés]- Szerepel a Monty Python Brian élete című filmjében Michael Palin alakításában, melyben arisztokratikus raccsolása számos szállóigét adott mind a júdeaiaknak, mind a magyaroknak. A filmbeli alak a főszereplője a Magyarországon népszerű Ponciusz Pilátusz megmondja Facebook-oldalnak.[8][9]
- Alakja a Jézus Krisztus szupersztár című musicalben és az ebből készített filmben, valamint egyéb feldolgozásaiban is megjelenik.
Pilátussal kapcsolatos szólások
[szerkesztés]- Belekerül, mint Pilátus a krédóba.
- Mosom kezeimet.
- Ponciustól Pilátusig (jár)
- Pislog, mint Pilátus macskája (ámulva néz)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://gw.geneanet.org/genitree_w?n=pilato&oc=0&p=poncio+pilato&type=fiche&i=274
- ↑ Magyar katolikus lexikon > K > keresztrefeszítés, lexikon.katolikus.hu
- ↑ Zsidók története XVIII, 3, 1. Zsidó háború II, 9, 2.
- ↑ Zsidók története XVIII, 3, 2.
- ↑ Zsidók története XVIII, 4, 2.
- ↑ Legatio ad Gaium 38
- ↑ Annales XV, 44.
- ↑ Ponciusz Pilátusz megmondja - Lajong és inteljút olvas! vaskarika.hu
- ↑ Magyar politikai paródiaoldalak, amiket érdemes lesz követni 2018-ban
Források
[szerkesztés]- Josephus Flavius: A zsidók története, Gondolat Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963-282-717-1
- Josephus Flavius: A zsidó háború, Gondolat Kiadó, Budapest, 1990 ISBN 963-001-388-6
- Gerhard Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1985 ISBN 963-360-236-X
- Kurt A. Speidel: Das Urteil des Pilatus, KBW Verlag, Stuttgart, 1976 ISBN 3-460-31281-5
További információk
[szerkesztés]- Evansville-i Egyetem
- Grüll Tibor: The legendary fate of P. Pilate[halott link]