Ugrás a tartalomhoz

Révai Sámuel

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Révai Sámuel
SzületettRosenberg Sámuel
1833. április 13.
Sebeskellemes
Elhunyt1908. november 13. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiRévay Mór János
Foglalkozásakönyvkereskedő, könyvkiadó, nyomdász, író, könyvkötő
SírhelyeSalgótarjáni utcai zsidó temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Révai Sámuel, születési és 1881-ig használt nevén Rosenberg Sámuel[1] (Sebeskellemes, 1833. április 13. – Budapest, 1908. november 13.) zsidó származású magyar könyvkereskedő és könyvkiadó, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság megalapítója.

„A világgal való megelégedettség és a derült világfelfogás a tisztességes exisztenciához elengedhetetlen, és ha némi elnézés párosul vele mások hibái és gyöngéi iránt, egész bizonyosan el is érhető.”

Életútja

[szerkesztés]

Révai Sámuel szegény családba született, az elemi iskolai tanulmányai után, 1846-ban könyvkötő műhelyben dolgozott tanulóként. Pesten, Nagyszombatban és Bécsben folytatta szakmai tanulmányait, melynek során szerteágazó műveltségre, gazdag ismeretekre és tapasztalatokra tett szert – elsősorban a tudományos antikváriátus terén. Már gyerekkorában – autodidakta módon – több idegen nyelvet is elsajátított, a könyvek iránti elkötelezettsége és szeretete igen korán megmutatkozott. Vándorlegényként járta be az országot, de tanulmányai végeztével visszatért szülővárosába, és 1856-ban Eperjesen telepedett le. Könyvkötő műhelyt nyitott, 1859-ben pedig a legnagyobb helyi könyvkereskedést vásárolta meg, melyet Benczúr József alapított 1834-ben. Családot alapított, és magához vette árván maradt öccsét, Révai Leót, akinek hazai és külföldi könyvkereskedelmi oktatását finanszírozta. 1878-ban megalapította a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyletét, melynek előbb alelnöke, az üzleti élettől való visszavonulásakor pedig tiszteletbeli tagja lett. Nevéhez fűződik a magyar könyvkereskedelem szakszerű kialakítása is. Rosenberg családi nevét 1881-ben Révaira változtatta.

Révai Sámuel 1908-ban hunyt el váratlanul 75 éves korában.[2] A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben helyezték nyugalomra (középső út, 3. szakasz, III. parcella).[3] Temetésén számos közéleti személyiség (beleértve Berzeviczy Albertet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét) vett részt, a búcsúbeszédet Hevesi Simon főrabbi tartotta.[4]

A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság alapításának története

[szerkesztés]
„A művelődés és tudomány emelésére és terjesztésére vezető minden tényezőnek nagyfontosságu hordereje megfejthetővé teszi, hogy Üzletünk iránt becses figyelmét kikérni bátorkodunk. A jelenkor kivánalmait és a hazánkban növekedő szellemi szükségletet helyesen felfogván, feladatunkká tüztük, valóban tudományos és népszerű irodalom buzgó terjesztése által a társadalom legmagasabb érdekeit istápolni, ezáltal pedig az értelmiség és közvetve a népjólét emeléséhez járulni. Ezek folytán a legszentebb hazafiúi kötelességünket teljesitvén, a lefolyt évtizedek mulasztásainak helyrehozásához a legméltóbb eszközökkel járulni törekedünk, jeligénkké tevén nagy Széchenyink emlékezetes mondását: „Magyarország nem volt, hanem lesz!”

Kitüzött célunkat: hazánk emelését és felvirágoztatását azonban csak azzal érjük el, ha az ismereteket és művelődést egyaránt népszerüsitő irodalmat legtágabb körben terjeszteni iparkodunk.”

(A körlevél, amelyben Révai Sámuel az újonnan alapított könyvkereskedés megnyitását bejelentette)

Az eperjesi kereskedés mellett, 1869-ben Pesten, az Egyetem utcában is üzletet nyitott, mely mint bel- és külföldi könyvkereskedés és nemzeti antikvárium kezdte meg működését - szinte egyedülállóan az országban - , öccsének, Révai Leónak vezetésével. Már a kezdetektől különös figyelmet fordítottak az antikvár-részleg fejlesztésére, könyvjegyzékeiket Révai Leó szerkesztette „Havi Közlemények” címen. Révai Sámuel rendkívül jó hírnevet szerzett magának mind a magyarországi, mind a németországi kiadók körében még eperjesi üzletének vezetése alatt, szakismerete és tájékozottsága pedig vonzotta a kor könyvgyűjtőit, a könyvszerető arisztokráciát. Ez alapja lehetett volna a komoly üzleti sikereknek is, az öccsével való ellentétes üzletvezetési filozófiájuk miatt azonban 1875-ben a testvérek a cég valamennyi tevékenységét felszámolták és értékesítették, az antikvárium kivételével, melyet Révai Leó üzemeltetett tovább. A kereskedés 1877-ben Dobrowsky és Franke tulajdonába ment át. 1879-ben Révai Leó – erősen romló látása miatt – Sámuel bátyjának fiát, Révay Mór Jánost kérte fel az antikvárium ügyeinek intézésére, ennek okán Révai Sámuel újratársult öccsével. 1880-ban Révay Mór János könyvkiadóval is bővítette a kereskedést, és megalapította a Regényvilág c. folyóiratot, melyben a kor legkiválóbb szépírói publikáltak. Végül, 1885-ben Révai Leó lépett ki a családi vállalkozásból, innentől Révay Mór János, majd 1887-től Révai Ödön (Révai Sámuel kisebbik fia) lettek a Révai Testvérek cég tagjai. 1895. július 1-jén a Révai Sámuel által alapított Révai Testvérek cég Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársasággá alakult át. Révai Sámuel rövidesen visszavonult az üzlettől, a cég irányítását fiai, Révay Mór János és Révai Ödön vették át, akik országos hírnevet szereztek a vállalatnak. Számos népszerű regényt adtak ki, Jókai és Mikszáth műveinek kizárólagos kiadási joga is a Révai Testvérek Irodalmi Intézet tulajdonában volt. 1911-ben kezdődtek – a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.-től vett jogok alapján – a Révai nagy lexikona kiadásának munkálatai. A Pallas nagy lexikonának korábban csak terjesztői voltak a Révai Testvérek, de 1899-ben a jogok teljes egészében a Révai Testvérek Irodalmi Intézet tulajdonába mentek át. 1917-ben a cég nyomdát alapított, mely a Vadász utcában működött. Az államosítás után a Révai Testvérek Irodalmi Intézet kiadói ága a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz került, a nyomda pedig Nyomdaipari Szolgáltató Vállalatként működött tovább.

Munkái

[szerkesztés]
  • Az ódondászat rendezése. Corvina, 1887. (cikk)
  • Nemzeti irodalmunkról és a magyar könyvkereskedelemről. Budapest, 1887.
  • A társadalmi jólét feltételei. Budapest, 1901. REAL-EOD archive.org
  • Németül: Grundbedingungen der gesellschaftlichen Wohlfahrt. Lipcse, 1902. Online

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Szinnyei, i. m., [1]
  2. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Nepszava_1908_11/?query=%22R%C3%A9vai+S%C3%A1muel%22&pg=192&layout=s
  3. ↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, ISBN 978-615-80441-6-5, 364. o.
  4. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Corvina_1908/?query=%22R%C3%A9vai+S%C3%A1muel%22&pg=214&layout=s

Források

[szerkesztés]

Nyomtatott források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Révai_Sámuel&oldid=27317228”