Royal Opera House

Royal Opera House
Ország	Egyesült Királyság
Település	City of Westminster London
Hely	Covent Garden
Építés éve	1732
Megnyitás	1858. május 15.
Típus	operaház színházépület performing arts center
Építész(ek)	Edward Middleton Barry
Elhelyezkedése
Royal Opera House Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 47″, ny. h. 0° 07′ 22″51.513055555556, -0.12277777777778
Royal Opera House weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Royal Opera House témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Royal Opera House (Királyi Operaház) vagy Covent Garden operaház London legjelentősebb operaháza, a Királyi Balett (Royal Ballet), Királyi Opera (Royal Opera) társulatának és a Királyi Operaház Zenekarának (Orchestra of the Royal Opera House) otthona. A jelenlegi épület a harmadik ezen a helyen. A főhomlokzat, az előcsarnok és a nézőtér 1858-ban épült, de az összes többi épületrész az 1990-es években elvégzett újjáépítési munkálatok eredménye. Az operaház kapacitása 2268 néző. A nézőtér műemléképületnek számít.

Története

Az első operaház

A színház nézőtere 1808-ban

Az első operaházat John Rich építette, a Lincoln’Inn Fields Theatreben működő Duke’s Company színtársulat igazgatója, miután az általa John Gaytől rendelt Koldusopera bevételéből sikerült megvásárolnia az itt álló kolostor kertjét (convent garden) A Theatre Royalt, ahogyan Rich nevezte, Edward Shepherd tervezte. A bemutató előadás William Congreve The Way of the World (A világ útja) című műve volt. Működésének első száz évében színházként működött, de Rich műsorra tűzött néhány pantomim-játékot is. 1719-ben Händelt nevezték ki a társulat vezetőjévé, de első operaévadot csak később 1735-ben nyitotta meg. Számos operájának és oratóriumának itt volt a bemutatója. 1734-ben került sor az első balettelőadásra (Pygmalion). A színház történetének egy 1808-ban kitört tűz vetett véget.

A második operaház

A színház 1828-ban

Az újjáépítés Robert Smirke tervei alapján már 1808 decemberében elkezdték és az új színházat 1809. szeptember 18-án nyitották meg Shakespeare Macbeth című drámájával. A színház igazgatója felemelte a helyek árait, hogy minél hamarabb térüljön meg az új színház megépítésébe fektetett összeg, de ez általános nemtetszést váltott ki a látogatók körében, akik az előadásokat füttykoncertel, sziszegéssel, lehurrogással akadályozták. Ez (Old Price Riots = Régi Ár Zavargások) két hónapig tartott és arra kényszerítette az igazgatót, hogy engedjen a nézőközönség követeléseinek. A színház műsorán ebben az időszakban a színdarapok mellett rendszeresen mutattak be operákat és baletteket. 1817-ben a ház világítását felújították és a gyertyákat gázlámpákra cserélték. 1837-ben vezették be reflektormegvilágítást. Valódi operaházzá 1846-ban vált, amikor Michael Costa karmester átigazolt, magával hozva az Őfelsége Színháza társulatát, mely addig London vezető operatársulatának számított. A nézőteret átalakították az új társulat céljainak. 1847. április 6-án nyitotta meg kapuit Royal Italian Opera (Királyi Olasz Opera) néven Rossini Semiramide című operájával.

A harmadik operaház

1856. március 5-én ismét tűz áldozata lett az épület. A harmadik ház Edward Middleton Barry tervei alapján épült meg. A megnyitó előadásra, Meyerbeer Hugenották című operájának bemutatójára 1858. május 15-én került sor. 1892-ben változott meg neve Royal Opera House-ra, amikor a repertoáron levő művek sorában az olasz mellett egyre nagyobb hányadot jelentettek a francia és német darabok. Az első világháború idején bútorraktárnak használták. A második világháborúban táncteremmé alakították. A háború után a Boosey & Hawkes kiadóvállalat bérelte ki és megalapította az új társulatot. A megnyitóra 1946-ban került sor.

Felújítási munkálatok az 1990-es években

Az épülethez kapcsolódó Virágcsarnok

Noha az épületet az 1960-as években kibővítették, mégis szükség volt egy teljes átalakításra, hiszen műszakilag idejétmúltnak bizonyult. 1975-ben a brit kormány a rendelkezésére bocsátotta a szomszédos telket is bővítés céljából, de az építkezés elkezdéséhez szükséges pénzösszeg csak 1995-re gyűlt össze. A munkálatokat 1996-2000 között végezték Jeremy Dixon és Edward Jones építészek tervei alapján. Ekkor csatolták hozzá a szomszédos piac virágcsarnokát (Floral Hall), melyet étteremnek és előcsarnoknak használnak, megépült a stúdióterem (Linbury Studio) és kibővítették a nézőteret is.

Irodalom

• Allen, Mary, A House Divided, Simon & Schuster, 1998.
• Beauvert, Thierry, Opera Houses of the World, The Vendome Press, New York, 1995.
• Donaldson, Frances, The Royal Opera House in the Twentieth Century, Weidenfeld & Nicolson, London, 1988.
• Earl, John and Sell, Michael Guide to British Theatres 1750–1950, pp. 136–8 (Theatres Trust, 2000) ISBN 0-7136-5688-3.
• Haltrecht, Montague, The Quiet Showman: Sir David Webster and the Royal Opera House, Collins, London, 1975.
• Isaacs, Jeremy, Never Mind the Moon, Bantam Press, 1999.
• Lebrecht, Norman, Covent Garden: The Untold Story: Dispatches from the English Culture War, 1945–2000, Northeastern University Press, 2001.
• Lord Drogheda, et al., The Covent Garden Album, Routledge & Kegan Paul, London, 1981.
• Mosse, Kate, The House: Inside the Royal Opera House Covent Garden, BBC Books, London, 1995.
• Tooley, John, In House: Covent Garden, Fifty Years of Opera and Ballet, Faber and Faber, London, 1999.
• Thubron, Colin (text) and Boursnell, Clive (photos), The Royal Opera House Covent Garden, Hamish Hamilton, London, 1982.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Royal Opera House témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap
• Royal Opera House Collections Online (Archive Collections Catalogue and Performance Database) Archiválva 2014. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Royal Opera House elevation
• Select Committee on Culture, Media and Sport's 1998 Report on funding and management issues at the Royal Opera House
• Theatre History Articles, Images, and Archive Material