Ray Charles
| Ray Charles | |
| Ray Charles 1969-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Ray Charles Robinson |
| Becenév | Ray |
| Álnév | Ray Charles |
| Született | 1930. szeptember 23. Albany, Georgia |
| Elhunyt | 2004. június 10. (73 évesen) Beverly Hills, Kalifornia |
| Sírhely | Inglewood Park Cemetery |
| Házastársa |
|
| Élettárs | Margie Hendrix |
| Iskolái | Florida School for the Deaf and Blind (1937–1945, 8 év) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | rhythm and blues, soul, blues, jazz, country, pop, gospel, rock and roll, funk |
| Aktív évek | 1947–2004 |
| Híres dal | Georgia On My Mind It Hurts To Be In Love Hit the Road Jack |
| Hangszer | zongora |
| Hang | bariton |
| Díjak |
|
| Tevékenység | ének, zongorista, zeneszerző |
| Kiadók | Atlantic Records ABC Records Warner Bros. Records Swing Time |
| IPI-névazonosító |
|
| Ray Charles aláírása | |
| Ray Charles weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ray Charles témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ray Charles, teljes nevén Ray Charles Robinson (Albany, Georgia, 1930. szeptember 23. – Beverly Hills, Kalifornia, 2004. június 10.) többszörös Grammy-díjas afroamerikai zongorista, énekes. A jellemzően amerikai zenei stílusok gyakorlatilag mindegyikében (dzsessz, soul, rock and roll, gospel, blues, rhythm and blues, pop, country, funk) maradandót alkotott. 2004-ben készült az életéről film Jamie Foxx főszereplésével, Ray címmel.[1]
Életpályája
[szerkesztés]Anyja Aretha Williams, napszámos, apja Bailey Robinson, vasúti munkás.[2] Ray csecsemőkorában a család átköltözött a Florida államban található Greenville község nyugati szélén szegény sorban élő fekete Jellyroll közösségbe. Apjának három másik családja is volt, így anyja gyakorlatilag egyedül nevelte őt és testvérét.
Ray Charles már kisgyermekkorában érdeklődést mutatott a különböző gépek és mechanikai szerkezetek iránt, és előszeretettel figyelte, ahogy a szomszédja szereli a kocsikat és mezőgazdasági gépeket. Zenei érdeklődése akkor kezdődött, amikor meglátta Mr. Wiley Pittet boogie-woogie-t játszani egy álló húrozatú zongorán, a saját tulajdonú Red Wing nevű kávézójában. Pit örökbe szerette volna fogadni George-ot, Ray fiatalabb testvérét, de anyja – vallásos révén – inkább beadta mindkét fiát a New Shiloh baptista templomba.
Ray ötéves korában kezdte elveszíteni látását. Hétéves korára zöld hályog miatt teljesen megvakult. Vaksága mellett lelki vívódások is gyötörték az alig 10 éves fiút, aki még látása elvesztése előtt elveszített valamit, ami még annál is fontosabb volt: az öccsét (ez, hasonlóan vakságához, egész életében elkísérte). Beiratkozott a floridai St. Augustine-ban a vakok és siketek iskolájába. Itt sajátította el a muzsikálást a Braille-írás segítségével. Tízéves korában elveszítette apját, majd rá öt évre az anyját is.
1948-ban Seattle-ben lépett fel régi jó barátjával, Gossie McGee-vel. Első lemeze 1949-ben jelent meg a Swing Time Records jóvoltából. Az 1950-es években vált népszerűvé, miután a Swing Time-tól az Atlantic Recordshoz került. A kokainnal és heroinnal élő zenész zeneileg elismert sikere tökéletes ellentéte a zűrzavaros, néha kellemetlen és boldogtalan pillanatokban teli magánéletével. 1955. április 5-én privát szertartás keretében összeházasodott Della Beatrice Howarddal, Dallasban.
Az 1960-as években szerepet vállalt a polgárjogi harcokban. 1977-ben Georgia állam bocsánatot kért tőle azért, hogy annak idején emiatt területéről kitiltotta. Georgia on my mind[3] című száma ekkor lett az állam hivatalos dala. 2004-ben a Rolling Stone Magazine a 10. helyre rangsorolta[4] a „Minden idők 100 legnagyobb művésze” toplistán, és 2008 novemberében pedig másodikként lett rangsorolva a „Minden idők 100 legnagyobb énekese” között.[5][6] Sikere haláláig töretlen volt a slágerlistákon. Életében 12 Grammy-díjat kapott, majd halála után, 2005-ben még nyolcat.
Híres dalai
[szerkesztés]- Unchain My Heart
- I Can't Stop Loving You
- What'd I Say
- Mess Around
- Confession The Blues
- Baby Let Me Hold Your Hand
- Leave My Woman Alone
- Drown In My Own Tears
- Hit The Road Jack
- I Believe To My Soul
- Let Go Get Stoned
- Come Rain Or Come Shine
- Georgia on My Mind
- Hallelujah, I Love Her So
- I Got Woman
Diszkográfia
[szerkesztés]
1952–1961 (Az Atlantic-nál)[szerkesztés]
1960–1973 (Az ABC-nél)[szerkesztés]
|
1973–2004[szerkesztés]
Posztumusz kiadás[szerkesztés]
|
- „Ray Charles discography (angolul)”, 2009. szeptember 2.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ray. Port.hu. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
- ↑ Ray Charles Biography. SwingMusic.Net. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 14.)
- ↑ „A dal eredetije 1930-ban született. Nem Georgia államról: egy hasonló keresztnevű hölgyről szólt. Három évtizeddel később Ray Charles az amerikai slágerlista élére énekelte. Majd az ő feldolgozása nyomán 1979-ben hivatalos állami himnusszá nyilvánították Georgiában.” nol
- ↑ Ray Charles. Van Morrison. Rolling Stone Issue 946. Rolling Stone. [2010. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
- ↑ The Immortals: The First Fifty. Rolling Stone Issue 946. Rolling Stone. [2008. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
- ↑ The 100 Greatest Singers of All Time. rollingstone.com. [2009. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
- ↑ Tangerine album discography Accessed 2009 March 3.
- ↑ history-of-rock.com Accessed 2009 March 1.