Rahonavis
| Evolúciós időszak: késő kréta, 70 Ma | ||||||||||||||||||
A Rahonavis rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rahonavis témájú kategóriát. |
A Rahonavis (jelentése 'felhőmadár' a malagaszi rahona 'felhő' vagy 'fenyegetés' és a latin avis 'madár' szavak összetételéből; a faj neve a R. ostromi John Ostromra utal) a theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban (a maastrichti korszakban, mintegy 70 millió évvel ezelőtt) élt a mai Madagaszkár területén. Egy részleges csontváz (az UA 8656 azonosítójú lelet) által vált ismertté, amire a Maevarano-formációban, a Mahajanga tartománybeli Berivotra közelében találtak rá.
Anatómia
[szerkesztés]A Rahonavis egy kicsi, körülbelül Archaeopteryxméretű, a hátsó lábain a Velociraptoréhoz hasonló sarló alakú karmot viselő ragadozó volt.
Osztályozás
[szerkesztés]A Rahonavis a pontos taxonómiai helyzete miatt vita tárgyát képezi, kérdéses ugyanis, hogy az Aves klád vagy inkább a közeli rokonságába tartozó Dromaeosauridae család tagja-e. A tollszár csomók jelenléte a singcsonton kezdetben azt jelezte, hogy a madarakhoz tartozik; azonban a csontváz többi része jellegzetesen a dromaeosauridákra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. A kezdetleges madarak és dromaeosaurida unokatestvéreik rendkívüli közelsége, valamint a repülés képességének e csoportokban történő többszöri kifejlődésének és elvesztésének lehetősége miatt nehéz pontosan elhelyezni a Rahonavist a madarak, illetve a dromaeosauridák között. A Rahonavis az Archaeopteryx közeli rokona és az Aves klád tagja lehet, ahogy azt a leírást készítő szerzők felvetették, de miközben a csípőjén az Archaeopteryxéhez hasonló, repülésre utaló jellemzők találhatók, úgy tűnik, hogy egy másik vonalon fejlődött.[1] Peter J. Makovicky és kollégái úgy ítélték meg, hogy a Rahonavis közeli rokonságban áll az olyan dél-amerikai dromaeosauridákkal, mint az Unenlagia és a Buitreraptor, így szerintük az Unenlagiinae alcsaládba tartozik.[2] Mark A. Norell és szerzőtársai (2006-ban) szintén úgy találták, hogy a Rahonavis az Unenlagia testvértaxonjaként az Unenlagiinae alcsalád részét képezi.[3] Egy Alan H. Turner és kollégái által 2007-ben készített tanulmány szintén az Unenlagia közeli rokonságába tartozó unenlagiina dromaeosauridaként sorolta be ezt az állatot.[4]
A felfedezők a Rahonavisnak eredetileg a Rahona nevet szánták, de végül az előbbi mellett döntöttek, mivel kiderült, hogy a Rahonát már lefoglalták egy gyapjaslepkeféle molylepke számára.[5][6]
Felfedezés és fajok
[szerkesztés]A Rahonavis fosszilizálódott maradványait elsőként 1995-ben fedezték fel a SUNY és a University of Antananarivo közös expedíciójának tagjai egy Berivotra nevű falu közelében. Ezen a területen a legtöbb geológiai formációt dús fű borítja, ami megnehezíti a fosszíliák felkutatását. A domboldal egy részén azonban egy tűz után láthatóvá váltak egy óriás titanosaurus maradványai. Ennek kiásása közben az őslénykutatók rábukkantak a Rahonavis csontjaira is. A Rahonavis egyetlen példány alapján ismert, amely a hátsó lábak, a törzs, a farok (egybefüggő) részei, valamint a szárny és a váll darabjai alapján ismert. Az állat nagysága, ami nagyjából egy ma élő hollóénak felelt meg, egyötödével haladta meg a közeli rokonságába tartozó Archaeopteryx méretét.[7]
A rokonságába tartozó jól dokumentált fajok mellett egy, a R. ostromiéhoz hasonló különálló hátcsigolya (az NMC 50852 azonosítójú lelet) is ismertté vált, melyre a marokkói Kem Kem régió középső kréta kori (albai–cenomani korszakbeli, 100–99 millió éves) üledékes kőzeteiben találtak rá. A Rahonavisnál talált kisebb bemélyedések (pleurocoelek) hiánya és a nagyobb idegi csatorna miatt úgy tűnik, hogy a testrész egy másik nemhez tartozik. Bár a korábbi tulajdonság változhat egyetlen nem különböző fajainak csigolyái esetében és ontogenetikus módon is, a leletek távolsága és korbeli különbsége arra enged következtetni, hogy a második példány akármi legyen is, nem tartozik a Rahonavis nembe.[8]
Ősbiológia
[szerkesztés]Noha több művész is repülő helyzetben ábrázolta a Rahonavist, nem világos, hogy képes volt-e repülni, ugyanis van némi kétség azzal kapcsolatban, hogy a tollszár csomókat tartalmazó mellső láb a csontváz többi részéhez tartozik-e. Néhány kutató kijelentette, hogy a Rahonavis egy kiméra, amely egy madár mellső lábából és egy ezzel egyesített dromaeosaurida csontvázból áll, így nomen nudumnak tekintendő.[1] A közelében felfedezett kezdetleges madár, a Vorona berivotrensis felveti a keveredés lehetőségét, ami nem zárható ki teljesen. Azonban több tudós, köztük azok, akik a Rahonavis leírását készítették, a szárnycsontok és a csontváz többi részének közelsége alapján azon az állásponton maradtak, hogy a maradványok egyetlen állathoz tartoznak. A leírás elkészítésében közreműködő Luis M. Chiappe 2007-es, Glorified Dinosaurs (Megdicsőült dinoszauruszok) című könyve szerint minden a Rahonavishoz tartozó csont egy „levélpapírnál kisebb méretű” helyen temetődött el. Emellett Chiappe kijelentette, hogy Larry Martin paleornitológus kimérára való következtetése azon alapult, hogy Martin tévedésből jóval fejlettebbnek ítélte a szárny és a váll csontjait, mint amilyenek azok valójában voltak.[7] Chiappe fenntartotta azt az állítást, hogy a Rahonavis valószínűleg repült, mivel az Archaeopteryxéhez mérten nagy és robusztus singcsonttal és feltűnő tollszár csomókkal rendelkezett, így a korai madárénál erősebb szárnyai voltak. Emellett a Rahonavis vállcsontjai bizonyítékkal szolgálnak az evezőszárnyú repüléshez szükséges izomtapadási pontokra vonatkozóan. Chiappe arra következtetett, hogy a Rahonavis képes volt repülni, bár jóval „ügyetlenebb volt a levegőben a modern madaraknál”.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Geist, Nicholas R., Alan Feduccia (2000). „Gravity-defying Behaviors: Identifying Models for Protoaves” (PDF). American Zoologist 40 (40), 664–675. o. DOI:[0664:GDBIMF2.0.CO;2 10.1668/0003-1569(2000)040[0664:GDBIMF]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
- ↑ Makovicky, Peter J., Apesteguía, Sebastián & Agnolín, Federico L.. The earliest dromaeosaurid theropod from South America, 1007–1011. o.. DOI: 10.1038/nature03996 (2005). Hozzáférés ideje: 2010. február 16.
- ↑ Norell, M.A., Clark, J.M.; Turner, A.H.; Makovicky, P.J.; Barsbold, R. and Rowe, T. (2006). „A new dromaeosaurid theropod from Ukhaa Tolgod (Omnogov, Mongolia)”. American Museum Novitates 3545 (3545), 1–51. o. DOI:[1:ANDTFU2.0.CO;2 10.1206/0003-0082(2006)3545[1:ANDTFU]2.0.CO;2].
- ↑ Turner, Alan H., Pol, Diego; Clarke, Julia A.; Erickson, Gregory M.; and Norell, Mark (2007). „A basal dromaeosaurid and size evolution preceding avian flight” (pdf). Science 317, 1378–1381. o. DOI:10.1126/science.1144066. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
- ↑ Forster, Catherine A., Sampson, Scott D.; Chiappe, Luis M. & Krause, David W. (1998a). „The Theropod Ancestry of Birds: New Evidence from the Late Cretaceous of Madagascar”. Science (5358), 1915–1919. o. DOI:10.1126/science.279.5358.1915.
- ↑ Forster, Catherine A., Sampson, Scott D.; Chiappe, Luis M. & Krause, David W. (1998b). „Genus Correction.”. Science (5361), 179. o.
- ↑ a b c Chiappe, L.M.. Glorified Dinosaurs: The Origin and Early Evolution of Birds. Sydney: UNSW Press
- ↑ Riff, Douglas, Kellner, Alexander W. A.; Mader, Bryn & Russell, Dale (2002). „On the occurrence of an avian vertebra in Cretaceous strata of Morocco, Africa” (pdf). Anais da Academia Brasileira de Ciências 2 (74), pp. 367–368. o. DOI:10.1590/S0001-37652002000200023. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rahonavis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Forster, Catherine A., O'Conner (2000). „The avifauna of the Upper Cretaceous Maevarano Formation, Madagascar”. Journal of Vertebrate Paleontology 20 (3), pp. 41A–42A. o.
- Schweitzer, Mary H., Watt, John A.; Avci, Recep; Forster, Catherine A.; Krause, David W.; Knapp, Loren; Rogers, Raymond R.; Beech, Iwona & Marshall, Mark (1999). „Keratin immunoreactivity in the Late Cretaceous bird Rahonavis ostromi”. Journal of Vertebrate Paleontology 19 (4), 712–722. o.