Reichenaui kolostor

Ez a kolostor a világörökség része

Reichenau kolostor
Gesta Witigowonis, Purchard von Reichenau kézirata, 1000 körül
Település	Reichenau
Ország	Németország
Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Konstanzi egyházmegye
Építési adatok
Típus	Kulturális helyszín
Stílus	román építészet
Építés befejezése	724
Világörökségi adatok
Típus	Kulturális világörökségi helyszínek
Kritériumok	III, IV, VI
Felvétel éve	2000
Elhelyezkedése
Reichenau kolostor Pozíció Németország térképén
é. sz. 47° 42′, k. h. 9° 04′47.7, 9.0666666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Reichenau kolostor témájú médiaállományokat.

A reichenaui kolostor a boden-tavi Reichenau szigeten található benedekrendi kolostor volt, amely Sankt Gallen és Fulda mellett jelentős szerepet játszott a Karoling-kor művelődésében.

Története

A kolostort 724-ben alapította Pirminius püspök az akkor még igencsak pogány alemann vidéken. Waldo von Reichenau apát idején apátsággá lett és élvezte a frank majordomusok és uralkodók támogatását. Az alemannok kereszténnyé válásában fontos szerepet játszó szerzetesi közösség első virágkora a 8-9. századra tehető. Waldo apát (786–806) alapította a reichenaui iskolát, I. Hatto apát (806–823) építtette Mittelzellben a Mária-katedrálist. 888-ban ennek a templomnak a kórusában helyezték nyugalomra III. (Kövér) Károlyt. A 9. században itt készült a Sankt Galleni alaprajz néven ismert dokumentum. A század végén III. Hatto apát és mainzi érsek (888–913) építtette az oberzelli Szent György-templomot.

Az I. Henrik, I. Ottó és II. Henrik által adományozott privilégiumok és javak nyomán a kolostor a Szász-ház uralkodása alatt második kulturális fénykorát élte. Ezt a korszakot Witigowo apát (985–997) és a reformokat végrehajtó Immo (1006–1008) és Berno (1008–1048) apátok neve fémjelzi. Ebben a korszakban működött a híres reichenaui festőiskola, ekkor keletkeztek a Szent György-templom falfestményei és ekkor alkottak Hermann von Reichenau és Berthold von Reichenau.

A kolostorsziget Diethelm von Krenkingen apát idején (1169–1206) még a hírnév fényében játszott, utána kezdődött a szerzetesi közösség szellemi és anyagi hanyatlása a késő középkor végi változó társadalmi és gazdasági környezetben. A reformkísérletek sorra csődöt mondtak, így a 14. század második felére a kolostor teljes vagyonát el kellett zálogosítani, míg végül 1367-ben Eberhard von Brandis apát eladta a kolostor összes jószágát és jövedelmét rokonságának. 1402-ben az apát mellett már csak két nemesúr maradt „szerzetesként“.

A középkor végén a benedekrendi szerzetesi eszmény ismét erőre kapott, a mittelzelli székesegyházat kibővítették a késő gótikus kórussal, és a radolfzelli krónikaíró Gallus Öhem megírta a kolostor történetét. 1540-ben Markus von Knöringen apát átadta a kolostor vezetését a konstanzi püspöknek. A következő időkben a reichenaui perjelség tizenkét szerzetesével inkább csak a püspökség igazgatási feladatait látta el. A szigeten élő szellemi közösség önállósági törekvései 1757-ben a kolostor feloszlatásával értek véget. 1803-ban a kolostort szekularizálták. 2001 óta ismét egy kis benedekrendi közösség él a szigeten.

Művelődéstörténet

Reichenau a középkor egyik fontos szellemi központja volt, amely a szomszédos Sankt Gallennel élénk kéziratcsere-viszonyban állt, és Murbachot is gazdagon ellátta könyvekkel. Alapítása óta apátjai buzgó könyvgyűjtők voltak. A reichenaui könyvtár fénykora is Nagy Károly uralkodásának idejére esett, itt működött 846-ig Reginbert, korának legkiválóbb könyvtárosa. Sajátkezűleg a legnagyobb gonddal írta le az egyházi és világi szerzők műveit, felügyelt a szorgalmas tanítványok munkájára, közelről és távolról, Itáliából és a nyugati frank királyságból kódexeket szerzett be, katalógusaiban pedig pontos kimutatást készített az így összehordott kincsekről A könyvtár akkor több mint 400 kötetből állott. Nem véletlen, hogy tartalma megfelelt a már fent említett kolostori könyvtárakénak: ugyanis ezeket a gyűjteményeket a császári palotakönyvtár mintájára és támogatásával rendezték be. Így mindegyikük Alcuinnak és tanítványának szellemét és tudományosságát tükrözte vissza.

Többek között a kolostorban tevékenykedett Walahfrid Strabo apát, aki itt írta 824-ben a Visio Wettini, illetve 827-ben a Liber de cultura hortorum című műveit. Reichenau legjelentősebb apátja 888 és 913 között III. Hatto volt, aki a mainzi érseki címet is viselte 891–913 között és a birodalom kancellárja is volt. Karintiai Arnulf kíséretében Hatto 895-ben Rómában járt, ahonnan Formosus pápától a György-ereklyét hozta. Valószínűleg ez volt az indíttatás a Szent György-templom építéséhez. Arnulf 899-ben bekövetkezett halála után Hatto a hatéves trónörökös, IV. (Gyermek) Lajos befolyásos tanácsadója volt. 911-ben ő koronázta I. Konrádot Keleti Frank Királyság királyává. A kolostor különösen a 10. és 11. századi kéziratok folytán vált világhírűvé, mivel ezek egyedülálló módon képviselik az Ottó-kori német kódexfestészetet. A reichenaui miniatúraművészek azonban nemcsak fejedelmektől és püspököktől, hanem még a császári udvartól és a római pápától is kaptak megbízásokat.

A szekularizáció következtében 1805-ben a teljes megmaradt kéziratállomány a karlsruhei udvari könyvtárba került, majd innen később a badeni tartományi könyvtárba. Ide tartozik 267 kézírásos pergamen, 162 papírkézirat, 212 töredék, valamint számos ősnyomtatvány.

A reichenaui kolostor régi festett kódexeit 2003-ban felvették az UNESCO A világ emlékezete programjába.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kloster Reichenau című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Hessel, Alfred: A könyvtárak története (magyar nyelven), 1959. (Hozzáférés: 2008. július 20.)

További információk

• A reichenaui kolostor kéziratai a tartományi könyvtárban (német)