Vizsgáljuk először az egydimenziós esetet, legyen a közeghez rögzített koordináta-rendszerben , , , , , rendre a fénysebesség, a hullámsebesség, a forrás helye, sebessége, a megfigyelő helye és sebessége. Legyen továbbá =1, ha a hullámok balról (negatív irányból) érik a megfigyelőt, és =-1, ha jobbról (pozitív irányból).
Ha a forrás mozog és a megfigyelő áll, a tapasztalt frekvencia:
Ha a megfigyelő mozog és a forrás áll, a képlet a következő:
Az általános esetben (a forrás és a megfigyelő is mozog):
Abban a speciális esetben ha , a képletek a következőképpen egyszerűsödnek (az előbbivel azonos sorrendben felírva):
Legyen a megfigyelő forráshoz viszonyított sebessége (a relativisztikus sebesség-összeadás szabályai szerint):
Ekkor a képletek a felhasználásával a következő alakban foglalhatók össze:
Ebből a formából látható, hogy fénysebességű hullámok esetében a közeghez viszonyított sebességnek nincs jelentősége, csak a forrás és a megfigyelő egymáshoz viszonyt sebessége befolyásolja a mérhető frekvenciát.
A többdimenziós eset vizsgálatánál vektorok lesznek, és továbbra is skalár. (Továbbra is feltesszük hogy a forrás és a megfigyelő egyenesvonalú egyenletes mozgást végez, és hogy a forrás frekvenciája állandó.)
Először oldjuk meg τ-re az alábbi egyenletet:
Ha található egy (esetleg két) megfelelő τ érték, akkor jelölje (pontosabban ) a képletben szereplő vektor irányába mutató egységvektort:
Ezen egységvektor felhasználásával az egydimenziós esetből kapott képleteket az alábbi formában írhatjuk fel (azonos sorrendben: mozgó forrás, mozgó megfigyelő, mindkettő mozog):
Az egydimenziós esethez hasonlóan itt is egyszerűsödnek a képletek abban a speciális esetben, ha w=c, azaz a fénysebességgel terjedő hullámokról van szó:
Figyelem, ezen a ponton nem ismételhetjük meg mechanikusan az egydimenziós eset utolsó képletét,
mivel az vektort a közeghez rögzített rendszerben számoltuk ki. Ha a megfigyelő sebessége a forráshoz képest, és -t a forráshoz rögzített rendszerben számoltuk ki, akkor használhatjuk ezt a formát:
Jelölések: a fénysebesség, a megfigyelő a jel forráshoz való közeledésének a sebessége, a jel kibocsátások időkülönbsége, a megfigyelő által észlelt időkülönbség, pedig egy segédváltozó.
A forráshoz képest mozgó tárgyról visszaverődő fény (elektromágneses hullám), kétszeres Doppler-transzformációt szenved el, tehát a visszavert jel frekvenciája:
Ez a képlet felhasználható a vr sebesség kiszámítására:
Látható, hogy a frekvencia csökkenése (f < f0) távolodó mozgást () jelent, a frekvencia növekedése (f > f0) pedig közeledő mozgást ().