Tadeusz Mazowiecki
Tadeusz Mazowiecki | |
80. születésnapján | |
A Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke | |
Hivatali idő 1989. augusztus 29. – 1991. január 12. | |
Előd | Czesław Kiszczak |
Utód | Jan Krzysztof Bielecki |
Született | 1927. április 18. Płock |
Elhunyt | 2013. október 28. (86 évesen) Varsó |
Párt | PAX Association (1949–55)
Znak (1961–72) Solidaritás (1980–91) Demokratikus Unió (1991–94) Szabadság Unió (1994–2005) Lengyel Demokrata Párt (2005–2006) |
Házastársa | Krystyna Ewa |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | Író, újságíró, politikus |
Iskolái |
|
Halál oka | tüdőgyulladás |
Vallás | Római katolikus |
Díjak |
|
Tadeusz Mazowiecki aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tadeusz Mazowiecki témájú médiaállományokat. |
Tadeusz Mazowiecki (Płock, 1927. április 18. – Varsó, 2013. október 28.) lengyel író, újságíró, kereszténydemokrata politikus, „a Lengyel Népköztársaság utolsó és a szabad Lengyelország első miniszterelnöke…”[1]
Jogi egyetemet végzett. Az 1950-es évek közepén katolikus klubot alapított és katolikus folyóiratot indított. 1980-ban, a gdański hajógyári sztrájkok idején Lech Wałęsa egyik közeli tanácsadója volt. Részt vett a Szolidaritás szakszervezet létrehozásában, főszerkesztője volt a Szolidaritás hetilapjának. A Jaruzelski-féle szükségállapot (1981) idején internálták.
Az 1989 nyári parlamenti választáson a pártállam látványos vereséget szenvedett, ekkor lényegében a Szolidaritás jelöltjeként Mazowiecki lett a kormányfő. Miniszterelnöksége alatt zajlottak le a rendszerváltás első legfontosabb lépései, köztük az államforma megváltoztatása. Miután Wojciech Jaruzelski államelnök lemondott, az új elnökválasztáson Mazowiecki is indult, de Lech Wałęsával szemben alulmaradt. Ekkor lemondott miniszterelnöki címéről. Az 1990-es években többek között a Szabadság Unió elnöke és három cikluson át képviselő volt. A balkáni háború idején az ENSZ emberjogi különmegbízottjaként működött.
Források
[szerkesztés]- Pályi András: A lengyel demokrácia atyja Élet és Irodalom, 2013. október 31. (44. szám), 10. oldal.
- ↑ Pályi András, in. Élet és Irodalom (44. szám)