Théophile Delcassé

Théophile Delcassé
Született	1852. március 1. Pamiers
Elhunyt	1923. február 22. (70 évesen) Nizza
Állampolgársága	francia
Élettársa	Rose Caron
Foglalkozása	politikus diplomata újságíró
Tisztsége	general councillor of Ariège (1888–1919) a francia nemzetgyűlés tagja (1893. október 15. – 1898. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1898. június 1. – 1902. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1902. június 1. – 1906. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1906. június 1. – 1910. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1910. június 1. – 1914. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1914. június 1. – 1919. december 7.)
Iskolái	Toulouse-i Egyetem
Kitüntetései	Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order Szent András-rend
Sírhelye	Montmartre-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Théophile Delcassé témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Théophile Delcassé (Pamiers, 1852. március 1. – Nizza, 1923. február 22.) Franciaország külügyminisztere volt 1898 és 1905, valamint 1914 és 1915 között. Ő volt az új európai szövetségi rendszer egyik megalkotója az első világháborút megelőző években.

Élete

Théophile Delcassé 1852. március 1-jén született a franciaországi Pamiers-ben. Újságíróként helyezkedett el és erélyesen támogatta Léon Gambetta mersékelt köztársasági programját, valamint Jules Ferry gyarmati terjeszkedést támogató törekvéseit. 1885-ben a képviselőház tagjává választották, 1893-ban pedig Alexandre Ribot kormányának tagja lett kereskedelmi, iparügyi és gyarmatügyi államtitkárként. 1894-ben és 1895-ben gyarmatügyi miniszterként tevékenykedett. 1898-ban Henri Brisson kormányának külügyminisztere lett és ezt a pozíciót hat egymást követő kormányban, összesen hét éven keresztül töltötte be.

A Német Birodalom, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségétől tartva, úgy érezte, hogy Franciaország érdekén áll az Orosz Birodalommal és a Brit Birodalommal való szoros együttműködés. 1904-ben sok kérdést illetően sikerült egyetértésre jutniuk a britekkel és április 8-án megalakították az antantot, amely 1940-ig létezett. Emellett 1907-ben sikerült megkötnie az angol–orosz egyezményt, amellyel a szövetség három főre bővült.

1905-ben Maurice Rouvier miniszterelnök, aki ellenezte Delcassé elképzeléseit, lemondásra kényszerítette. Mivel bukását a németek befolyásnak tulajdonították, azt a németellenesség erősödése követte az egész országban. Ez egyben megerősítette az általa kovácsolt szövetséget. 1909-ben sikerült visszatérnie a francia haditengerészet gyengeségének okát vizsgáló bizottság elnökeként. 1911 és 1913 között tengerészeti miniszterként megegyezést kötött a brit hadiflottával háború esetén való kölcsönös segítségnyújtást illetően. Ez az egyezmény alapvető fontossággal bírt abban, hogy az első világháború kitörésekor a britek Franciaország védelmében hadat üzentek a Német Birodalomnak. 1915-ben bekövetkező visszavonulásáig René Viviani kormányában szolgált külügyminiszterként. 1923. február 22-én hunyt el Nizzában.

Források

• Encyclopedia Britannica: Théophile Delcassé(angolul)