Hangulatok a ház körül

ablakpárkány - amotae módra :) polcként használom, mert nincs elég (nekem sose elég...) szabad felület. Oda költözött a robot-óra, két fontos jegyzettel, a gombostűim, pár fonal, meg a határidőnaplók is...

ha kinézek a két gép között az ablakon, akkor nagyjából ezt látom. szeretem az üvegeket (és úgy tűnik, ők is engem, sok szép üveget találtam már a parton, még üveggolyót is!), és gyakran használok boros üveget váza helyett. elég gyakran van vágott virág az asztalon - ez a kardvirágszerű egy hortenziát váltott fel épp...

az előszoba, ami rendszeresen tele van a ház előtt nyíló, vörös virágú bokor mindenféle részegységeivel, bár legtöbbször szirmokkal - bokáig járunk bennük...

a legemlékezetesebb dísz, amit idén beszereztünk: Esztertől kaptuk, aki barátaink hölgy tagjának barátjának a barátja :) most ő is itt van nz-n, és úgy néz ki, hogy kapott egy állásajánlatot... tehát ő is marad :D

a mi mikulásvirágunk - amiről fogalmam sincs, egyébként micsoda... a ház előtt nő ez a bokor, tele ilyen piros, levélszerű virágokkal.

az udvaron több, ehhez hasonló biztonsági kerítészár van - pl. a medencéhez vezető kerítésnél. magasan van, a gyerekek nem érik el, és másképp működik, mint a gyerekek megszokhatták, ráadásul nem tud nyitva maradni, ahogy becsukódik az ajtó, úgy is marad...

Amigo - mostanában a körtefán lakik. Nem tudom, mi lehet vele, de vagy rohanva hazajön (azaz hozzánk jön) enni, kiköveteli a kaját, vagy a körtefán van... egész nap. odafele is rohanva teszi meg az utat. valamiért utálja a két helyen túli részét a világnak...

Furcsa fények tegnap estéről - ilyen sárgásat még nem láttam, mióta itt vagyunk. Tetszik :)

Karácsony, 2010

És megcsináltuk :) Tényleg a tavalyi volt az utsó karácsony otthon. Bár... még nem vagyunk itthon, csak Új Zélandon...

A fa utáni rohangászás nem volt olyan izgalmas, mint otthon, mert itt az emberek november végén már fel is díszítik a sajátjukat, esetleg december elején. Így, egy héttel karácsony előtt: már senki se tolongott a fák körül.
Sokáig berzengettünk a műfenyőtől - és bár még mindig nem vagyok rajongója - de idén mi is azt vettünk. Ez egy 120 cm-eres fa, ami meglepően olcsó volt (70%-os akcióval, mert karácsony előtt egy héttel már senki se vesz karácsonyfát :D), és ugyan mesélhetném, hogy ezzel védem a környezetet, mert többször is felhasználom, de most nem ez motivált. Voltunk igazi fás háznál is, csodásak voltak a hosszú levelű fenyők, de fenyőillat nem volt. Így kicsit megnyugodtam. Jövőre veszek fenyős illóolajat :D :D


Voltak ajándékok is, sikerült meglepetést szereznem a párocskámnak is, szóval jól telt a karácsony, még akkor is, ha nem sok karácsony feeling szorult ebbe a pár napba.
Másnap elmentünk piknikezni, bár borús volt és szeles az idő, de nagyon szép volt a Blockhouse Bay, épp totális dagály lehetett, a meder tele volt hömpölygő vízzel :) A karácsonyi pikniket pedig ki kellet próbálni :)
Akadtak bámulók is, vagy egy tucat kacsa, egy sirály, pár galamb és egy veréb képében :) Az ennél apróbbakat nem említeném meg :D Az ennél nagyobbak, akik szemmel láthatólag nem keresztények voltak (ez már rasszizusnak számít, vagy ténymegállapítás?), épp sütögették a partszakaszhoz tartozó grillen a húsikákat (ők biztos nem buddhista indiaiak voltak), vagy épp sétálgattak fel-alá a parton (ázsiaiak, akik állig be vannak takarózva, nehogy barnák legyenek, és oda legyen a szép, fehér bőr...)

És persze, mi: mindig napszemüvegben, mert állatira erős fények vannak, még akkor is, ha felhős az ég... Azért kellett a kapucnis felhő, a parton mindig hűvösebb szél fúj, és szombaton nem sültünk pecsenyére. Csak azon bőrfelület, ami kint volt a ruha alól ;) (ne vegyétek komolyan, nem égtünk le, de tény, hogy meglátszott az arcomon az a kevés fényecske, újabb szeplők köszöntöttek régi barátként :D)

***

Aznap estefele átmentünk BBQ-zni (értsd: barbizni ;) barátaink nagynénijéhez, akik roskadó asztallal vártak - mivel a szél nem tette alkalmassá a kinti időtöltést. Másnap pedig barátainkhoz mentünk át, mindenki vitt valamit a közös ebédhez, és nagy lakomát csaptunk :)

***

A két ünnep közt: folytatom pár megrendelésem, és várom haza párocskámat, aki úgy döntött, pihent eleget a munkába állás előtt, nem kíván szabadságot kivenni a két ünnep közt.

Pihe

aki nem más, mint egy pihe-puha hópihécske. Vagy legalábbis arra emlékeztet a puhaságával. Imádja a havat. Imád a hóban sétálni. Bár még soha sem tett ilyet, de a fotók alapján azt mondja, hogy ő szereti az olyat. Sőt, imádja!
Pihe szerint a hó hozta össze őt a legjobb barátjával. Épp egy havas tájas képet nézegetett, amikor előbukkant Hóteki, a fehér teknős. Egész pontosan a hóember mögül, aki a kép szélén nézelődött unottan. Pihe először jól meglepődött, sőt, halkan sikkantott is egyet, de mivel Hóteki elmulasztotta a csuklását, ezért nagy örömmel vette a teknős hipersebességgel közeledő buksiját.
Mivel Hóteki éhes volt, Pihe pedig mindig kész, ha valaki társaságra vágyik az étkezésnél: ígyhát elfogyasztották Pihe által legyártott töménytelen mennyiségű mogyoróvajkrémes szendvicset. Pihe azt mondja, hogy meséljem el, hogy kell készíteni. Fogsz egy szelet fehér kenyeret. Megkened vékonyan finom margarinnal. Aztán jöhet rá egy réteg mogyorókrém, az a finoman őrölt fajta (nem a darabos, és főleg nem a kakós csokiszerű, amit mogyorókrémként emlegetnek...). Erre pedig vékonyan mézet kell csorgatni, és egy késsel elkenegetni az egész felületén. Ünnepnapokon még kókuszreszelék is kerül rá.
Az ominózus közös desszertezés óta Hótekinek is kedvence lett a mogyorókrémes-vajas-mézes maciszendvics.

Mindketten odavannak a csokiért, de Pihe a fehércsokit szereti, Teki meg a salátakrémmel töltöttet. Méghozzá a kéksalátakrémeset, ami csakis április elsején terem.
Pihe allergiás a gombákra, de az illatukat nagyon szereti. Amint a kezébe kerül egy toll, azonnal kis gombácskákat firkant az összes felületre, amit csak talál. Itthon el kellett dugnom a tollakat, mert már a falak is kezdtek meggombásodni...
Pihe imádja, ha valaki simogatja a buksiját, meg a pocakját. De ez a gazdinak is jó ám, mert Pihe olyan puha, mint egy pihe. Bizony!

Pihének van egy nagy szenvedélye: imádja a karácsonyi dalokat. De nem ám csak karácsonykor! Évente többször is rájön a karácsonyi zene hallagási mánia, és olyankor hallgat egy kis Josh Groban tolmácsolta karácsonyi dalt. De imádja azt is, mikor Diana Krall énekelget neki.



Pihe kicsit szomorú: alig várja, hogy előkerüljön az igazi gazdija! Vajon ki lesz az?
Minden esetre figyelmeztetnem kell gazdit, hogy Pihére nagyon kell figyelni karácsony környékén, mert kibontogatja a szaloncukrokat és össze-vissza csámcsogja a szélüket, hátha fehércsokiból vannak... Én is fülön csíptem, mert már szaladt a doboz felé, ami még kis sincs bontva...

***
Pihe egyedüálló mackó, nincs még egy belőle a földkerekségen, csak egy készül belőle. Pihét annak a gazdinak szeretném ajánlani, aki nagyon tudna szeretni egy egyedi mackót, és tudná értékelni különlegességét... ráadásul tudna vigyázni rá, nehogy összekoszolja hófehér bundáját...
Hóteki is egyedi teknőske :) Kék szeme csak úgy ragyog, épp meséltem, hogy ő is költözik Pihével!

dec. 15

A mai nap több szempontból is emlékezésre van ítélve:
- ma kezdett el dolgozni DH, bizony!*
- ma porrba hullt hajam (-nak alsó 15 cm-ere...). Ez azért is emlékezetes nap, mert hagytam, hogy egyenesre süsse Leslie szomszédasszony a vasával... ritka, hogy én kibírjam az ilyen izélgetést a fejemen...
- ma születésnapja volt Keininek, a tulaj feleségének, aki egyre inkább bonyolítja a dolgokat, és lassan egy szappanopera kijöhetne a feléből...

*Már napok óta készültünk a korai kelésre, mert gondoltuk, 8-ra menjen be. De ez egy hasraütésszerű időpont volt, ugyanis nem tudtuk, mikor is kell mennie, a főnöke nem méltóztatott e-mailt írni végre. Végül, miután többször kérte a hr-es fickót, akivel kapcsolatban van, hogy ugyan már, árulja el, mikorra menjen: írt a főnöke. At last! Ma csak 10:30-ra kellett beérjen, mert ez az első napja (odabent meg akkora káosz van, hogy jajj, ugyanis a cég most költözött át új épületbe). Hiába gyakoroltunk korai kelést.
De majd holnap. Úgyis 8:30ra kell beérnie, ami azt jelenti, hogy fél nyolckor már kint kell lenni a hév állomáson...
Elfáradt a drága... egész nap angolul szakszövegezni, meg még valagnyi új információval is tömték a fejét és még a kávégép is huncutkodott, alig akart adni neki löttyöt... Szóval hosszú nap volt. Mire hazajött, totál kész volt - úgy kellett egyesével mondani neki, hogy mit akart csinálni még 2 perce. Majdnem otthagyta az utolsó falat lasagne-t, mert elfelejtette, hogy még van a tányérján :D