A tegnapi önmagunk sem vagyunk már, láthatatlannyit mélyült a tekintetünk, kopott a kabátunk....
Lemondtunk és fel nem adtuk.
Bezártunk és kapukat nyitogattunk.
Vénültünk és újak lettünk.
Fakultunk és színt váltottunk.
Ott voltunk és ide érkeztünk.
Kimondtuk és elhallgattuk.
És észrevétlenül
- bennünk -
vénültek-újultak a lépcsők.