Szeretettel várunk mindenkit!
2011. március 30., szerda
Ángádzsáborlevest főzünk Gyulán
2011. március 19., szombat
Köszönöm a díjakat
2011. március 16., szerda
Olajbogyósaláta a fiamtól
Csuda érdekes dolgokat főz a fiam, mint például ezt az olajbogyó salátát is. És igaz, hogy szabad "garázdálkodási engedélyt" adtam neki a blogomon, mégsem akar élni a lehetőséggel, mert aszongya, hogy mégiscsak az én blogom... Aztán ez az olajbogyósaláta annyira megtetszett nekem csak a mesélésre is, hogy mondtam neki, akkor e-mailban küldje el a recit, blogoljam be, hogy alkalomadtán majd elkészíthessem.
Hozzávalók: gránátalmaszósz, kardamon, színes bors, fokhagyma, többféle olajbogyó, kivéve a feketét, dió, vagy hántolt napraforgómag, extraszűz olívaolaj.
Elkészítése: Egy kb. két decis bögrét kétharmadáig töltünk gránátalmaszósszal, főszerezzük két csipetnyi kardamonnal és ízlés szerint színes borssal. Belezúzunk két cikk fokhagymát, majd feltöltjük egyharmad rész extraszűz olívaolajjal és jól összekavarjuk. Közben megpörköljük az apróra tört diót vagy a hántolt napraforgómagot és belekavarjuk a szószba. Egy tányérra elrendezzük az olajbogyót, ráöntjük a szószt és már fogyasztható is. Önmagában vagy pitával fogyasszuk.
Dió és hántolt napraforgó helyett készíthetjük mogyoróval vagy kesudióval is.
Jó fakanálforgatást! - üzeni a fiam.
2011. március 15., kedd
Őztokány
Annak örömére, hogy a hét végén itthon voltak a gyermekeim, megfőztem azt az őzhúst, amit még Ivóban vettem a januári erdélyi konyhás találkozón. Igaz, szomorú esemény hozta haza a fiam és a menyem - a lányom jön minden hét végén -, talán emiatt is igyekeztem kitenni magamért ezalkalommal. Mivel azonban még soha életemben nem főztem őzet, gondoltam, felhívom Ilonka nénit, anyai nagynénémet útbaigazításért, hiszen nála ettem sok finom vadhúst, még azokban az időkben amikor sógorbácsim az erdőket járta és bőségesen ellátta Ilonka néni konyháját vadhússal. Aztán ebből nem lett semmi, mert nagyon késő lett, mire sikerült annyira megtisztítani az őznyesedéket, hogy hozzáláthattam főzni és abban az időpontban már nem zavartam idős nénikémet. Így hát keresgéltem az interneten keringő receptek között és ezt találtam. Nem pontosan a leírás szerint készítettem el, de mesés lett így is. Ráadásul kapóra jött a pompás lakoma annak megünneplésére is, hogy újságírói munkámért kitüntetett a MÚRE és Hargita megye önkormányzata. S most akkor lássuk, hogyan is készült az én változatom, mielőtt végérvényesen a feledés homályába merülne.
Hozzávalók: 1 kg őznyesedék, maréknyi mélyfagyasztott vargánya, 2 evőkanál vaj, 1 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 2 fej vöröshagyma, 2 evőkanál finom konyak, 2 dl finom vörösbor, 3 dl tejföl, 1 evőkanál áfonyabefőtt, só, bors, Macalik-fűszerkeverék, ízlés szerint, 3-4 szem durvára tört borókabogyó.
Elkészítése: Az őzhúst megmossuk, megtisztítjuk a hártyáitól és apró falatkákra vágjuk. Ezután a vajat megolvasztjuk, hirtelen megpirítjuk benne az őzhúst, majd rálocsoljuk a konyakot és addig forraljuk, míg zsírjára sül. Ekkor kiszedjük a húsdarabkákat és a pecsenyezsíron megdinszteljük a kockára vágott hagymát és a karikára aprított gyökérzöldségeket. Visszarakjuk a húst, és a bort aláöntve csendes tűzön puhára pároljuk. Ha közben elfőné a levét és még mindig nem lenne eléggé puha, kevés vízzel tovább párolhatjuk. Közben sózzuk, borsozzuk, megszórjuk Macalik-fűszerkeverékkel, a durvára tört borókabogyót pedig egy teatojásban adjuk hozzá. Amikor a hús már puha, hozzáadjuk a gombát, majd a tejfölben elkeverjük az áfonyabefőttet és a tokányt ezzel a keverékkel sűrítjük. Natúrkrumplival és savanyúsággal tálaljuk. Mi körtés céklasalsával ettük.
Aki az eMpszi táplálkozási ajánlata szerint étkezik, fogyassza egyszerűen céklával, vagy bármilyen semleges zöldséggel.
2011. március 5., szombat
Tárkonyos lencseleves
A minap GasztroRékánál láttam egy igen jó tárkonyos lencsegulyást és épp akkor készültem lencselevest főzni. Érdekes módon -noha nagyon szeretem a tárkonyt - mostanig meg sem fordult a fejemben, hogy a lencsét tárkonnyal is fűszerezhetném. Nosza, gondoltam magamban itt az alkalom, hogy a lencsét egy jó kis levesben "összeházasítsam" a tárkonnyal. Csakhogy közben meghívtam ebédre az állatvédő barátnékat, Vicus pedig vegetariánus. Így döntöttem el, hogy a levesem húsnélküli tárkonyos lencseleves lesz. Hát ez lett belőle. Lényeg, a lányoknak nagyon ízlett, Vicus pedig megállapította, ezt még a párja is szívesen megette volna, noha meglehetősen válogatós.
Hozzávalók: csészényi lencse, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 fej vöröshagyma, csipetnyi tárkony, 1 cikk fokhagyma mokkáskanálnyi szemesbors, mokkáskanálnyi köménymag, só; a rántáshoz: 1 evőkanál liszt, pici olaj, pirospaprika.
Elkészítése: A lencsét megpucoljuk, megmossuk és kb. 1-2 órát áztatjuk. Ezután hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt ízlés szerint sózzuk, közben megpucoljuk a zöldségeket, apró kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Amikor a lencse félig megpuhult, hozzáadjuk a dinsztelt zöldséget és egy teatojásba téve a borsot és a köménymagot. Ha a lencse és a zöldség puha, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és a finomra vágott tárkonyt, majd berántjuk a levest az evőkanálnyi lisztből készített rántással.
Jó fakanálforgatást!
Címkék:
kezdő,
könnyű,
leves,
tésztanapra,
zöldségnapra
2011. március 1., kedd
Ángádzsáborleves
Hozzávalók: 3-4 liter jó erős marhahúsleves, egytojásos levestésztából készült ángádzsábor, 1 churut, 3 dl tejföl.
Elkészítése: A leves felében kifőzzük az ángádzsábort, majd hozzátöltjük az időközben felforrósított többi levest is. Ha szárított churutot használunk, előbb lereszeljük, ha meg nem, akkor simán elkeverjük a tejföllel és legírozzuk vele a levest. Aki savanykásabban szereti, több churutot is tehet bele.
Jó fakanálforgatást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)