Te a Hatalom ellen

Fargo

A Coen testvérek klasszikusában, a remek Fargoban időnként feltűnik Paul Bunyan félelemetesre bevilágított szobra. Ő az Észak-Amerikai folklór egyik legendás favágó alakja, társa egy kék ökör.

Loki

Bár a Loki a debreceni focicsapat beceneve, a skandináv mitológia nyomán az amerikai szuperhős-képregényekben is feltűnik egy ugyanilyen nevű karakter. Namost ő a nemrégiben bemutatott Thor és Avengers filmekkel egészen beivódott a köztudatba, így felszínre került képregényes multjának néhány erősen megkérdőjeleheztő momentuma. Például az, hogy egy szép napon büntetésből nővé változtatták, ami azért erősen szűklátókörű gondolkodásra vall az alkotók részéről. Mindenesetre kinézhetett valahogy így is az ominózus beavatkozás után.

Hellboy

Drága egyetlen jóbarátom unszolására lerajzoltam Mike Mignola híres képregéy figuráját, Hellboyt. Volt már róla film is, de igyekeztem inkább az eredetit alapul venni.
Ezt amúgy kivételesen PhotoShopban rajzoltam, mert észrevettem, hogy milyen jó kis ecsetek vannak ebben a CS5-ben.

Jurassic Park

Ejnye, ez a fránya blogspot.com csak pixelesen tudja megjeleníteni ezt a príma kis Jurassic Parkos képet! Nahát! Szegény T-Rex!

Önarckép

Festettem egy önarcképet az egyik felemről. A látvány síkba ültetésével már nem kellett bajlódnom, az már megvolt előre, úgyhogy kicsit jobb lett, mint a legutóbbi hasonló próbálkozásom. Meg midnenképp vidámabb.

Önarckép

A mátyásos képregényemet a többi pályamunkával együtt kiadják valamikor könyvben és ahhoz kértek mindenkitől önarcképet. Fotosopba festettem is egyet, de nézzétek meg teljes méretben is, mert amikor a gép lekicsinyít egy képet, akkor teljesen más lesz belőle, egy ideje már megfigyeltem ezt. Ha kicsiben akarjátok látni, akkor inkább a monitortól távolodjatok.

Csoki

A már megkezdett sorhoz tartozik a csoki is, mert az is a bárányalakú macesztorta egyik hozzávalója. Ebből mutatok ígykészültet is, hogy senki ne értsen félre semmit.

véletlenül pont tejtermékek

Csináltam tovább az ennivalókat, még lesz hátra liszt, cukor, meg csoki. Ezek meg most amúgy a vaj és a tejszínhab.

Étel

A doktor dúm jelmezről is rakok majd fel fotót, ha lesz, de amíg nincs, addíg elmondom, hogy nekem közben van egy három hetes kurzusom, jövő péntekig. Akkor majd részletesebben beszámolok rólla, most meg csak kutyafuttában felrakok 3 képet, amit ide rajzoltam. Érzékien kéne ábrázolni az ételeket és én emellé még próbálgattam kicsit a technikákat is.

Angyali Üdvözlet

Megvan végre az angyaliüdvözletem, két órával a dedlájn előtt. Nem lett annyival jobb annál, amit tudok, mint amennyire szerettem volna, de arra legalább jó, hogy majd kinyomtassam nagyban és szépben és kirakjam aranykeretben az ágyam fölé, hogy legyen végre vallásos festmény az én szobámban is.

RobotArkangyal

A pályázat szabályai szerint kell mutatni a munkákról wíájpít is, azaz wörkinprogressz verziót. Elkövettem azt a hibát, hogy nem párhuzamosan fejlesztgettem a kép minden elemét, türelmetlen voltam, stb. Főleg a robottal dolgoztam eddig, bele is fagyott a fotosopp.

Jakab

Most nem fotóról rajzoltam wacomtáblásat, hanem végre sikerült modellt szerezni. Cseppet sem hasonlít az eredetire, de hát egy gombát elég nehéz is élethűen visszaadni emberként. És pontosan emiatt, mert önmagában nem túl különeges egy kép ez, mellé raktam egy javított verziót, amelyet maga a kép tárgya volt oly kedves eszközölni a jobb összhatás érdekében. Amúgy kábé egy bő órába telt ez a 964 kilobájt.

Korona

A kép legfontosabb eleme a fehér színű műanyag korona. Sorban utána következik a hajcsat.

Magyarázat

Szeretem azt a pózt, ahogy átlendül a test a léc fölött. Szeretek nagy fodrokat rajzolni a drapériára, de sosem sikerül jól. Szeretem ezt a szörny szerű orr-nélküliséget. Szeretek mindíg mindent újra alakítani és mégsem jutni ötről a hatra.

Szeretném majd befejezni is.

Nem túlzok

Nem túlzok, ha azt mondom, sok dolgom van mostanában, naponta rajzolok annyi fázist, amennyiből végig lehetne egy nyarat fűteni az Északi-sarkon. Ennek azonban a blogon mégsincs nyoma és bár ez talán hamarosan változik, vannak azér okai jócskán, első sorban például az, hogy nem tekintem saját alkotásaimnak azokat a munkákat, de ezt hosszú volna kifejteni. Mindenestre csöppnyi szabadidőmben most a "kelj fel és járj" kép ikerpárját készítettem el:

Ilyenkor pedig felmerül ugye a kérdés, hogy vajon ki a hátam lehet a rajzon. Merül fel válasz is, ugye, mégpedig hogy egy annak idején még Icsijúken néven futó figura, az eredetileg a konyhán dolgozó agresszív gyilkológép, akiből a ravasz Takanobu nagyúr farag könyörtelen katonát. Időközben viszont a sztori magyarrá vált, meg folyt le egy szerényebb mennyiségű víz a Dunán, úgyhogy a figura is átformálódott, túzok fejet kapott példul. Mert ugye a Belga is megmondta volt, hogy Európában a túzok madár már csak itt költ.

A legmagasabb ugrás

Asszem készen vagyok, bár van még egy kis hiányérzetem, mégsem tudnám megmondani, mi hiányzik rólla. (Hát nem a szeplő, az biztos.) Meg hátteret sem akartam rá kezdettől fogva. Aztán lehet hogy mégis csak kéne rá valami. Nem tudom. Ha valakinek van ötlete, kommenteljen.

Magasabbugrás

Megtetszett most ez a folyamat-ábrázolósdi, meg ugye minél több bejegyzés, annál jobb. Szóval megmutatom megint, hogy hol tartok ott, ahol még nincs kész a rajz:

Egyedül a bal csizma nem változott, pedig egyáltalán nem lett az jó, épp ellenkezőleg, csak sajnos még nem jöttem rá, hogy mit kéne vele csinálni. A legvázlatosabb még a ruha mell része és a bal felkar, meg még a haja olyan, hogy sokat fog változni, amíg kész nem lesz.

Magasugrás

Kicsit megint más technika, ezúttal az, amelyikkel nemrég 3 autót rajzoltam, öregebbek talán még emlékeznek is rájuk. Nem vagyok még kész amúgy, posztolok ezért wíájpít:

Anime foci

Vannak emberek, akik azt mondják, hogy rossz ránézni a Wacomos képeimre, mert airbrush-szerű a stílusuk, az pedig nem jó. Az ő kedvükért most animésebbre színeztem egy rúgást, meg így aztán majd mondhatok olyan orcapirító poénokat, minthogy 'Let's kick it animestyle', vagy hasonlók. Amúgy nekem nem tetszik.

Furcsa, hogy mindíg az indít el, amikor leülök rajzolni, hogy megfelejek egy korábbi kritikának. Rajzolás közben mégis folyamatosan megyek arrafelé, ami nekem tetszik, és bár tudom, hogy másnak nem fog, mégis csinálom tovább úgy. Aztán a végére kész lesz valami, amivel én elégedett vagyok, de tudom, hogy ocsmánynak fogják találni. Ez jó érzés.
Néha meg van úgy, hogy leülök rajzolni és végig azon a vékony határon mozgok, ahol még tetszhet majd az embereknek. Hosszú szüneteket tartok rajzolás közben, csinálok belőlle ezer verziót, aztán mégis a legelső mellett döntök és így a végére kész lesz valami, amiben nincsen semmi érdekes, de talán majd "az embereknek" tetszik. Ilyenkor érzem magam rosszul és ilyenkor nem kezdek új képbe napokig.