A színfalak mögött – Orchidea kiállítás

Vannak, akik szerint túl sok ennyi virág ekkora helyen. Vannak, akik szerint kevés. Most például én is úgy éreztem, hogy kevesebb a növény mint általában lenni szokott. Tény, hogy sok minden ismétlődik, hiszen a kiállítás többnyire az Orchidea Társaság tagjainak a saját gyűjteményéből áll össze. Ennek ellenére mégis mindig találok újakat. 

Vannak aztán még az úgynevezett "tölteléknövények", amelyekből a korlátokon, sarkokban, stb. készülnek kompozíciók. Ezeket az Orchidea Társaság megveszi a kiállítás előtt, utána pedig a tagok átvehetik nagyker. áron, ami gyakran a negyede annak, amennyiért mondjuk virágüzletben lehetne megvásárolni. Vagy kisorsoljuk őket a karácsonyi összejövetelen, ami nincs túl messze a novemberi kiállítástól.

Idén kb. 200 darab (többféle fajta) Cattleya érkezett Taiwanból. Így csomagolják őket a hosszú útra, hogy a virágok ne sérüljenek:

Volt, aki már nem bírt magával, mikor lehet megnézni, mikor, mikor? A gyűjtő, az sosem bír magával.

Akkor hát néhány kép az építésről. Van egy művészeti vezető néhány virágkötővel, meg az "építésvezető" (alább kék pólóban), de a többit a tagok maguk csinálják. 

A saját standját többnyire mindenki maga dekorálja.

Miből lesz a cserebogár...

Amikor ezt látom csütörtök délután, nehezen tudom elképzelni, hogy ebből péntek reggelre kiállítás lesz:

Pedig lesz.

A kapu már nyitva, de még nem a látogatóknak.

Most nem mutatok kész kiállítást, aki nem hiszi járjon utána. Csak néhány orchideát, ami nekem ezúttal különösen tetszett.

AERANGIS BILOBA

VANDA LAMELLATA

NEM TUDOM A NEVÉT

CATTLEYA ALAGOENSIS
NEKEM IS VAN, DE EGYELŐRE CSAK NÉGY VIRÁGOCSKÁVAL.

HABENARIA MEDUSAE
HIHETETLEN, HOGY EZ IS ORCHIDEA, NEM? NEKEM IS KELL!!!

Fagyosszentek és orchideák

Volt két meglehetősen száraz tavaszi hónapunk, már-már kezdtem aggódni, aztán most a fagyosszentek jól megöntözik a frissen beültetett kertünket.

De erről majd később. Előbb néhány orchideát szeretnék még mutatni. Ezek egy része is már csak emlék, mert, bár sokáig virágoztak, végül mégiscsak befejezték.

A tiszta fajok mindig rövidebb ideig nyílnak, sőt, némelyik épp csak pár napig. Ilyen például ez a kis sárga is, de hát mit tehetünk? Attól még gyönyörű, és nekünk nyílt ki, ami külön öröm.

DENDROBIUM JENKINSII

Ez egy miniatűr fánlakó orchidea, hazája Kína, Assam, Burma, Laos. Nagyon fényigényes, különösen télen sok napfényt igényel(ne). Tél végén pedig néhány hét száraz hideg kell neki a virágzáshoz. Én ezt úgy oldottam meg, hogy a déli ablakban kifele fordítottam, itt elég hűvös van, éjszaka pedig csak 14-15 fok. Így sikerült ezt a két virágot kihozni belőle, nem túl sok, de kezdetnek ez is jó. Nyáron pedig napos helyen tartom, és naponta kétszer spriccelem, vagy egyszer beáztatom (egy parafa kéregre van már szépen rágyökeresedve).

Ez a gyönyörű papucs másfél hónapon át díszítette az ablakpárkányt, pedig elvileg ő is tiszta faj (bár ebben nem vagyok teljesen biztos):

PAPHIOPEDILUM SPICERIANUM

Szintén kelet-ázsiai faj, és hivatalosan hidegházi, ami azt jelenti, hogy nappal is megelégedne 16 fokkal. De nálunk a szobahőmérsékleten is jól megvan télen, igaz, éjszaka, ahogy már mondtam, csak 14-15 van.

Talán érdekes, ha megmutatom a virágot nyílás közben.

És végül pedig a Zygopetalum, már akkor is mutattam, amikor vettem, és talán azt is mondtam, hogy isteni illata van. Ez most nálunk nyílt ki, és szintén másfél hónapig virágzott. De ő már egy fajta, vagyis valószínűleg ember alkotta, több fajból:

ZYGOPETALUM 'LOUISENDORF'

Nyáron kint tartom, mint mindegyiket, télen pedig a hűvös, de napos (haha!) ablakpárkányon.

Még nincs vége, ezt a kettőt most vettem az orchidea kiállításon:

BRASSADA 'ORANGE DELIGHT' – KISSÉ MÁR ELNYÍLÓBAN

TOLUMNIA HIBRID

Egy másik Tolumnia-t sikerült meghalasztani, úgyhogy szeretném bebizonyítani, hogy rájuk is tudok vigyázni. Sok-sok kis virág egy hosszú száron, szép, kardszerű levelek és valami finom, szegfűhöz hasonló illat, bár ezt csak egészen közelről érezni.

Tibetiorchidea idény következik!

Ma átültettem a tibetiorchidea bulbákat. 8 darab nagyobb, és 4 vagy 5 kisebb volt.

Tavaly írtam róla hosszabban itt.

Akinek még nincs, mostantól már érdemes keresni a bulbákat kertészboltokban. Sajnos nálunk többnyire csak holland importból származó Pleione formosana bulbákat lehet venni, de nekem azzal sincs rossz tapasztalatom eddig. Külföldről lehet rendelni más fajokat/fajtákat is.

Papucsvirágzás

2012 novemberében, az orchidea kiállításon vettem ezt a papucsorchideát (akkor mutattam is egy bejegyzésben). Hibrid növény, saját neve sincs neki, nemes egyszerűséggel "mindössze" Paphiopedilum Senne Moor x callosum. Vagyis a Senne Moor fajta és a P. callosum faj keresztezéséből született. 

Nevelésénél a P. callosum igényeit vettem figyelembe, mivel csak erről sikerült információt szerezni.

Ez a faj Kelet-Ázsiában (Thaiföld, Kambodzsa, Malajzia) él, 300-1300 m magasságban, melegigényes és mészkerülő (ami egyébként az ázsiai papucsorchideáknál viszonylag ritka).

A "nagyok" szerint a papucsorchideákat szigorúan minden évben át kell ültetni, különben nem fejlődnek megfelelően. Ennek februárban lenne az ideje. Hát most nem lesz, mert éppen most virágzik. Majd talán utána. Tudni kell, hogy a papucsorchideák talajlakók, de általában az erdők alján, mohában, nyers humuszban tenyésznek, esetleg sziklák, kövek között. Gyökérzetük igen törékeny, kevés vaskos gyökérből áll, úgyhogy minden az átültető ellen van, mert ha a gyökerek sérülnek, márpedig könnyen sérülnek, az nem válik a növény javára. Tavaly szót fogadtam, februárban vettem egy-két mély lélegzetet, és átültettem. Így nézett ki csupaszon szegény:

Egyszer aztán, a nyár folyamán felborítottam véletlenül a cserepet, minden kihullt belőle. Ez arra volt jó, hogy láthattam, hogy az a középső gyökér már nincs meg. Vagy kirohadt, vagy annyira megsérült az átültetéskor, hogy teljesen elhalt. Ennek ellenére a növény fejlődött, ha nem is túl nagy lendülettel. Virágzás után a papucsorchideák hoznak egy vagy több új hajtást (vagy levélrózsának is nevezhetjük), és legközelebb már ezen fog fejlődni az újabb virág. A fenti képen a növény tövénél baloldalt látszik a fiatal hajtás. 

Azt vettem észre, hogy négy levélnek kell többé-kevésbé kifejlődni egy levélrózsán, utána jön a virág. Amíg nincs négy levél, nem virág fog következni, ha viszont már van négy levél, akkor az előbukkanó kis hegyes valami nagy valószínűséggel virág lesz.

Ezt a szép bordó papucsomat nyáron ugyanúgy kint tartom, mint a többi orchideát. Ha elég laza a közeg (fenyőkéreg, sphagnum moha és némi kőzúzalék keveréke), akkor a nyár folyamán lehet két-három naponta bőségesen öntözni és hetente tápoldatozni. A nappalok rövidülésével már csak hetente egyszer öntöztem. Egyszer aztán, valamikor november második felében megjelent a bimbó. És egészen mostanáig fejlődött, úgy, hogy még pótfényt is kap, amióta a sötét évszak beköszöntött!!! Bár érdekes nézni, ahogy fejlődik, na de két és fél hónap mégiscsak próbára teszi még az én türelmemet is. A virág olyan másfél-két hónapig szokott tartani a papucsokon.

Bár utálok karózni, sajnos most sem úsztam meg, mert különben a szár nem bírja tartani a virágot és nagyon lehajlik.

A papucsorchideáknak állítólag szüksége van egy kis hideghatásra a virágzáshoz, ezért ősszel kint hagytam őket, amíg az éjszakai hőmérséklet 10 fok alá nem csökkent.

A foltos levelű papucsok melegigényesebbek és árnyéktűrőbbek, a sima zöld levelűek fényigényesebbek és jobban kedvelik a hűvösebb klímát – mondja a szakirodalom. De a növények nem mindig olvasnak könyveket, vagy legalábbis nem mindegyik. Ezt majd még később, a többi papucsom virágzása idején részletezem. Két másik bimbós most.

Téli örömök

Azt hiszem tavaly (vagy tavalyelőtt?) már volt egy ilyen című bejegyzésem, úgyhogy direkt csinálom.

Remélem, hogy az én jókívánságaim híján is minden kedves olvasómnak kellemesen teltek az ünnepek és boldog az új év. Sűrű lett az életünk mostanában, mert úgy tűnik, hogy végre lesz saját lakásunk, mi több, még némi kert is hozzá. Mindez úgy, hogy még el sem kell költözni. De tenni- és gondolkodni való akad bőven, úgyhogy nem is annyira fizikailag, mint inkább agyilag nem fér mostanában sok blogolás az életembe.

Hanem azért csak muszáj most egy kicsit megint dicsekednem az orchideáimmal. Nagyon jól kitaláltam annak idején, hogy ezek sok örömet fognak nekünk okozni a sötét téli napokon. Bár az idei tél egyelőre sem fagyot sem havat nem hozott, sötét azonban van bőven. De ahogy már említettem ősszel, az orchideák egy része – a fényigényesebbek – kapnak mesterséges fényt.

Ledes lámpákkal oldottam meg, mert azok keveset fogyasztanak, és a spektrumuk egyenletes, nem "csíkos", mint a kompakt vagy egyéb fénycsöveké. Igaz, az áruk olyan, hogy a férjem szerint előre fizeti ki az ember azt az áram mennyiséget, amit egy normál izzó egy év alatt elhasználna, ha így, mint ezek, egész nap ég. Ugyanis a szürke napokon bizony kb. reggel 8-tól este 9-ig világítok. Ha netán van napsütés, akkor csak délután 4 fele kapcsolom fel, amikor már túl gyenge a kintről jövő fény.

Amint a képen is látszik, van egy vörös – vagy inkább lila – színű reflektor (vörösebb a fénye, mint a képen), és egy ún. hideg fehér "kukorica izzó". A reflektort úgy találták ki, hogy vörös és kék ledek vannak benne, bár a vörösből kétszer annyi, ezért inkább vöröses a fény. A növényeknél a vörös fény a virágzást segíti, a kék pedig a zöld részek növekedését.

Volt, aki azt mondta, hogy "de hiszen a természetben sem vörös és kék fényt kapnak". Valóban nem. Ott napfényt kapnak, de a napfénynek ők nagyjából ezt a két komponensét hasznosítják. Én pedig napfényt nem tudok biztosítani, ezért aztán adok kéket és vöröset. 

Hadd jegyezzek meg itt zárójelben valamit. Többször hallottam már laikusokat azzal jönni, hogy "de hát a természetben sem..." Na és? A természetben nem minden ideális minden növény számára, az evolúció lényege pont az, hogy az élőlények megpróbálnak alkalmazkodni az adott körülményekhez, hogy fennmaradhassanak. És nyilván egy csomó elpusztul közben. Beszéltem már olyannal, aki járt trópusi esőerdőben, és látott trópusi orchideákat az élőhelyükön. Azok az orchideák nem szépek, nem egészségesek, és nem csak virággal vannak tele, hanem mindenféle csúf gomba- és egyéb betegségekkel. Mi nem ilyen orchideákat akarunk nevelni, és nem akarjuk, hogy a nehezen beszerzett kevés növényünk elpusztuljon. Ezért próbálunk nekik olyan körülményeket teremteni, amelyek ugyan az eredeti élőhelyi körülményeken alapulnak, de abból csak az ideálisat vesszük át, hogy a növénynek már ne kelljen alkalmazkodni. Nem biztos, hogy néhány év alatt sikerülne ez neki, ha a társainak esetleg évmilliókba telik.

A két ledes fényforrás egyenként 18 illetve 20 wattos, de a fényerejük kb. a 100 wattos normál izzóénak felel meg. Ha valaki pótfényt akar növények számára, nagyon fontos a nagy fényerő, különben nem sokra mennek vele a kedvencek. Ahogy a fenti képen is látszik talán, még ilyen teljesítménynél sem lehet nagyobb a távolság a fényforrás és a növények között, mint kb. 60-80 cm, különben csak kidobott pénz az egész.

A normál szobai izzó pedig három okból nem jó:

1. Sárgás fényét a növények nem igazán tudják használni,

2. Nagy a fogyasztása,

3. Nagyon fölmelegszik, és ha ilyen közel tesszük, még meg is égeti a növényt.

Egy szó, mint száz: az orchideáim hálásak a pótfényért. Szépek, egészségesek, fejlődnek, és ami a legjobb: mostanában már folyamatosan virágzik valami.

FÖNT EGY SÖTÉTBORDÓ SZÍNŰ DENDROBIUM PHALAENOPSIS HIBRID, A THAI BLACK NEVŰ FAJTA.
A VÖRÖS FÉNY MIATT NEM ANNYIRA SÖTÉT A VIRÁGA, MINT A VALÓSÁGBAN.
A KIS KÍGYÓKBÓLPEDIG  EGYSZER MAJD GYÖNYÖRŰ PAPUCSORCHIDEA (PAPHIOPEDILUM) VIRÁGOK LESZNEK.
SZÓ AMI SZÓ, IGEN LASSAN FEJLŐDNEK, VISZONT A VIRÁG IS MÁSFÉL-KÉT HÓNAPIG TART.

AMIKOR KINT SÜT A NAP, AKKOR NEM KELL A LÁMPA.
A CSÜNGŐ TARTÓBAN LÉVŐ PILLEKOSBORNAK MEG AMÚGY SEM KELL,
ANÉLKÜL IS ONTJA A VIRÁGOKAT. ÚGYHOGY AKI "CSAK" PHALAENOPSIS HIBRIDEKET TART,
ANNAK NEM KELL PÓTFÉNYRŐL GONDOSKODNI, HA VAN EGY VILÁGOS ABLAKPÁRKÁNY.

EZ EGY KIS MINI PHALAENOPSIS.
NEM IGAZ, HOGY NEHÉZ TARTANI, DE NÁLUNK MOSTANÁIG CSAK
ÉVENTE EGYSZER VOLT HAJLANDÓ VIRÁGOZNI.

ŐT KARÁCSONYRA KAPTAM.

Az alábbi pedig egy hidegházi szépség. Ez azt jelenti, hogy a tél folyamán kifejezetten hidegben (de fagymentesen) kell tartani, és nagyjából szárazon, mert csak akkor lesz hajlandó tavasszal virágozni. Viszont igen fényigényes télen is. Csakhogy idén ősszel valahogy az időjárás megzavarta, mert már októberben megjelentek a bimbói. Nem voltam egyedül ezzel, mint utóbb kiderült, másoknál is ez történt. A hideg, de világos lépcsőházban tartottam, kb. 10 fokon november óta. Óva intettek tőle, hogy bimbós állapotban behozzam a lakásba, mert ledobálja őket a meleg hatására. De mivel a karácsonyi kaktusznál már rájöttem, hogy nem a meleg, hanem a fényhiány az, ami bimbóhullást okoz, ezért úgy döntöttem, kipróbálom, hogy ez a növény hogyan reagál. Behoztam hát az ablakpárkányra, ahol meleg van, de – mint már említettem – vörös és fehér pótfény. És láss csodát, nem dobálózott, hanem gyönyörűen kinyílt minden virág.

DENDROBIUM KINGIANUM

Ausztráliai eredetű faj, és inkább rózsaszín-bíbor szokott lenni a virága, a fehér ritkább, de szerintem nagyon szép. Így néz ki közelről:

MÁR-MÁR KELLEMETLENÜL ÉDESKÉS ILLATA VAN.

És végül mutatnék még néhányat kedvcsinálónak, amelyek az ősz folyamán virágoztak. Virágzó állapotban vettem őket és sajnos már elnyíltak, de remélem jövőre sikerül újra kivirágoztatni.

Két miniatűr:

SOPHRONITIS CERNUA

AERANGIS BILOBA
NOS, ENNEK AZ ILLATA NEM OLYAN KELLEMES, MINT AMILYEN GYÖNYÖRŰ A VIRÁGA...
ELŐSZÖR NEM ÉRTETTÜK A PÁROMMAL, HOGY MITŐL VAN REGGELENTE KISSÉ TRÁGYASZAG A LAKÁSBAN.
SZERENCSE, HOGY CSAK ÉJSZAKA ILLATOZIK.

Az alábbinak viszont állítólag vaníliás csokoládé illata van... Maradjunk annyiban, hogy édeskés, de kellemes.

ONCIDIUM 'SHARRY BABY'

Októberi színek – kint és bent

ŐSZI KRÓKUSZ. A NEVÉT SAJNOS NEM TUDOM PONTOSAN.

A rendkívül zord hideg szeptember vége-október eleje után most megint a nyárra emlékezik egy kicsit a természet, napsütéssel, 25 fokkal. Mivel a hideg hatására majdnem minden lombos fa ledobta már a ruháját (fordítva csinálják, mint mi), így most még több, erőt adó napsütés jut a kis kertünknek és a szobai kertünknek.

A ciklámenek még mindig virítanak, bár a rengeteg levél között néha már alig tudnak utat törni maguknak a virágok. Most éppen a Cyclamen cilicium-é a főszerep:

Minden egyéb felkészült a téli álomra, kivéve a fekete hunyort, amelynek már nagyon fehérlenek a bimbói. Annyira meleg van, hogy idén talán meg se várják a karácsonyt, hacsak nem jön valami téliesebb idő hamarosan (ne jöjjön!!!).

Mióta a lakásban is kertészkedem nem fáj annyira a közelgő tél. 

Készítettem egy mini szobavitrint/floráriumot egy régi akváriumból.

Még nincs teljesen belakva, de így is izgalmas pillanatokat lehet elkapni, különösen napsütésben:

Elsők között ez a kis rovaremésztő hízóka (Pinguicula ehlersiae) költözött bele, amit egy kedves növénybaráttól kaptam, postai csomagban, virággal együtt. Nem télálló nálunk, mivel Mexikóban honos, ezért fog ő is a szobában lakni itt bent:

Aztán még van néhány újonnan vásárolt orchideacsoda, valahányszor rájuk nézek, ugrálni tudnék örömömben, mint a gyerekek:

PHALAENOPSIS EQUESTRIS 
Ő NEM HIBRID, HANEM EGY BOTANIKAI FAJ, PÁRAIGÉNYES, FÉNYIGÉNYES – HM...
MEGOLDJUK.

SOPHRONITIS CERNUA
NYÍLT NAP VOLT HÉTVÉGÉN AZ ORCHIDEAHÁZBAN, OTT VETTEM,
BÁR NEM VOLT KÖNNYŰ, MERT NEM AKARTÁK ELADNI.
VIGYÁZNOM KELL RÁ!

Ő nemcsak szép, hanem igen illatos is:

ONCIDIUM SHARRY BABY, SZINTÉN AZ ORCHIDEAHÁZBÓL

És végül két "öreg harcos", akik már kezdik megszeretni nálam: a fehér virágú karácsonyi kaktusz (most van teljes pompában!!!) és a zöld virágú Dendrobium:

És így néznek ki mind együtt (a képek nagyíthatók):

A téli, növekedést segítő pótfény ügyében dolgozik most az agyam, erről majd fogok írni részletesebben, ha sikerült megtalálni a – már láthatáron lévő – jó(nak tűnő) megoldást.

Nyaralnak az orchideák

Talán (vagy ahogy székelyföldön mondják: ejsze) lassan-lassan nyár lesz. Esetleg még ősz előtt, ha szerencsénk van. Két hete még fűtöttem kicsit, hogy ne fázzam a számítógép mellett, most meg már  teljes gőzzel be kellett vetnem az árnyékoló és hűtő eszközöket az erkélyen. (A hűtő eszköz én volnék a spriccelővel.)

Az orchideáink nagy része tulajdonképpen már az áprilisi nyár óta kint van, csak a melegigényesekkel rohangáltam be hideg estéken, aztán amint kissé melegedett, megint ki és újra be. Most talán már kint maradhatnak októberig...

A lepkék (Phalaenopsisok) még most is bent vannak. Egyrészt, mert újra bimbósak, és a virágot bent akarom látni. A kinti társaságba tulajdonképpen nem is illenének ezek a nagyméretű "művirágok". Másrészt ők elég érzékenyek a tűző napra.

Néhány más, nagyobb méretű növény, például két Cambria és a Pleione-k az ablakrácsra akasztva töltik a nyarat. Itt csak reggel süti őket a nap, kb. kilenc óráig, utána árnyék borul rájuk. A baj az, hogy nagyjából csak egy irányból jön a fény, ezért mindenképpen forgatni kell őket – minden ellenkező híresztelés ellenére!–, hogy egyenletesen fejlődjenek:

A szemben lévő falat kissé tovább süti a nap, ott üdül néhány fényigényesebb/naptűrőbb faj, egy orchidea (Dendrobium jenkinsii) és két szakállbromélia (Tillandsia usneoides és Tillandsia albida):

Néhány más, kisebb-nagyobb méretű növénynek a hársfánk árnyékában találtam megfelelő helyet. A miniatűrök az ágakra aggatva, a nagyobb, cserepesek alatta hűsölnek. Nyáron a nagy melegekben semmi nem tud olyan kellemes, hűvös, és mégis némi szórt napsütéssel fűszerezett árnyékot adni, mint egy lombos fa. De gondolom ezzel nem mondtam semmi újat egyetlen kertészkedőnek sem.

A fenti képen jobboldalt szintén az előbb említett spanyolmoha (Tillandsia usneoides) ezüst szakálla látható. Ez a növény Közép-Amerikában elég nagy területen honos. Gyökere nincs, és olyan, mint a földigiliszta: ahány részre szabdalják annyi élő egyed lesz belőle. Ágakra kapaszkodva él, párásabb helyeken, ahová éppen a szél elhordja és megfelelő környezetre talál. Még a villanyoszlopokat, -drótokat sem veti meg. Ebből is látszik, hogy NEM élősködő! A helyi lakosok sokféle célra hasznosítják, például csomagolásra. Most próbálkozom vele először. Amikor bespriccelem vagy vízbe áztatom élénk világoszöld színe lesz, aztán ha kiszárad újra ezüstre vált. Télen hűvös, de természetesen világos helyen kell tartani és szárazabban, ilyenkor a túlzott nedvességtől könnyen rothad. Nagyon jó dekorációs növény.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a legkisebbek az erkély legárnyékosabb sarkában nyaralnak. Azért reggel fél tízig ők is napfürdőznek, remélem nem fog megártani nekik. 

Ez még egy május elején készült kép:

A moha mögött vízzel teli tálak bújnak meg, hogy némi párát biztosítsak az orchideáknak. Eddig ugyan nem sok szükség volt erre, de most már talán lesz.

Később aztán ide is költözött egy kis spanyolmoha, mert elég szép nagy darabot sikerült szereznem nemrég egy vásáron a Füvészkertben:

Az a kis Cycas a fenti képen szintén árnyékolási célt szolgált volna, de egyelőre nemigen tudja betölteni ezt a szerepet, inkább talán őt kellene kissé már árnyékolni.

Folyton pakolászom egyébként őket, igyekszem mindegyiknek a lehető legjobb helyet találni.

Néhány virággal szeretném zárni. Ezek mind új szerzemények, tehát a virágzásuk nem egészen az én érdemem, és némelyik már elnyílt, de azért érdemesnek atláltam arra, hogy megmutassam.

A már említett Dendrobium jenkinsii-t a tavaszi orchidea kiállításon vettem öt virággal, de mire eszembe jutott, hogy lefényképezzem már csak egy maradt. Szó ami szó, nem túl hosszú életűek a virágai, pedig gyönyörű miniatűr orchidea:

DENDROBIUM JENKINSII

Bimbósan vettem az alábbi Angraecum didieri-t, és aztán három hétig gyönyörködtetett a virágával. Nagyon erős illata van. A növény magassága cseréppel együtt kb. 10-11 cm, és amikor hideg lett, és be kellett vinnem, esténként ez egy szem virágocska illata betöltötte a nem túl kis nappalit. Kissé a lilioméhoz hasonlít az illata. Sajnos a képemen nem látszik, hogy jellemző erre a nemzetségre a nagyon hosszú sarkantyú. Ennek a virágnak a sarkantyúja össze volt tekeredve. Amikor elhervadt, akkor bontottam ki, 8 cm volt a hossza.

ANGRAECUM DIDIERI

Az Angraecum nemzetséghez fűződik Darwin egyik zseniális megelőlegezett felfedezése. Ezek az orchideák Afrika és Madagaszkár lakói. A madagaszkár csillaga (Angraecum sesquipedale) egy, a fentihez hasonló, de jóval nagyobb méretű növény. Darwin feltételezte, hogy léteznie kell egy olyan rovarnak, valószínűleg lepkének, amelynek akkora pödörnyelve van, hogy a 30 cm (!) hosszú sarkantyú aljáról a nektárt föl tudja szívni. 40 évvel később derült ki, hogy ez a lepke valóban létezik, ő tudja megporozni ezt az orchideát. Xanthopan morganii subsp. praedicta névre keresztelték (praedicta = előre megmondott).

Szintén az orchidea kiállításon vettem a már nyílófélben lévő Oncidium típusú orchideát. Azért írom így, mert a jeltáblán az állt, hogy: Trt. 'Sunny Village'. Kérdeztem a taiwani eladót, mi a szösz ez a Trt., de nem tudott épkézláb választ adni. A név aposztrófos második részéből kiviláglik, hogy ez egy fajTA, tehát már nem alapfaj, a Trt.-ről pedig azt sikerült később kiderítenem, nem kis labirintus-járás árán, hogy a Trichocentrum hibrideket szokták ezzel a nemes egyszerűséggel jelölni.

Ő még most, majdnem két hónappal később is javában virágzik:

TRT. 'SUNNY VILLAGE'

De még rajta is túltesz a következő, amelyet március végén vettem, már virágokkal, és mostanság kezd elnyílni. Nem mellesleg nagyon kellemes illata van, de nem este, hanem reggel. A párom ugyan azt mondja, olyan, mint a pemetefű cukorka, de most az egyszer nem tudok vele egyetérteni. Imádom beszívni reggel, mikor elhúzom a függönyt. Valami édeskés, fűszeres, de mégis friss, üde illat.

Hajh, a neve... az már sokat változott a botanikusok evolúciója során, jelenleg, azt hiszem, az alábbi érvényes:

HORMIDIUM COCHLEATUM

A virág közelebbről:

Búcsúzóul jelentem, összesen 28 féle orchideám van ezidáig. Mert – minden ellenkező híresztelés ellenére! – nem csak a "művirágú" lepkeorchidea orchidea...