Már megint a virágosnád, japánfű, Miscanthus, vagy amit akartok

Hát nem gyönyörű?

Új év, új tél

Nagyon boldog új évet kívánok minden erre tévedőnek. Teljesüljenek a vágyaitok, és ezt élvezhessétek jó egészségben, békében.

Az idei (tavalyi? tavalyi-idei) tél most érkezett meg hozzánk. Már-már virágzásnak indult – szinte – minden, erre megijedt tél-apó, gyorsan felpattant, jól megcsikorgatta a fogait néhány napig, és amikor már minden kőkeményre fagyott, ma reggel elkezdett havazni. Most aztán lehet havas kertet fényképezni.

Egyelőre megelégszem a Miscanthus virágzatával. Nagyon örülök, hogy megvettük ezt a füvet. A hálószoba ablakból reggelente gyönyörködöm az "égig érő" virágzatában. Minden időjárásban más a színe. Néha tűzvörös, ahogy rásüt a reggeli nap, néha aranyos-vörös, vagy éppen aranyszínű, a szélben borzolódó kalászok között játszadozó fényekkel. Amikor nem süt a nap, egészen fehér, máskor meg egyszerűen szalma színű. Most, hogy ráhullt a friss hó, távolról olyan, mintha apró gyöngyszemek lennének felfűzve. 

Kissé megdől, nem a szél miatt, hanem mert a fény felé igyekszik, ami sajnos nem egészen a feje fölül érkezik. Nem volt különösebben vízigényes a nyár folyamán. Elég gyorsan kiszáradó helyen van, de nem látszott bánni, megelégedett annyival, amennyit kapott (öntöztem, persze, de csak hetente kétszer, kánikulában is). Az idei nyár hősége egyáltalán nem károsította, sőt, talán ennek köszönhető a bőséges virágzás.

Talán már kiderült az előbb, hogy magas termetű így, virágzó állapotban, 2 m fölötti. Emiatt kissé kilóg a sorból, az ágyásban minden más messze alatta van, kivéve egy ciprust. Úgy érzem, nem teljesen jó ez így, viszont ha nem ott lenne, ahol van, akkor a későnkelős hétvégi reggeleken nem tudnánk az ágyból csodálni. Ilyenkor télen pedig ez szükséges nekem ahhoz, hogy jól kezdődjön a nap.

Végül, de nem utolsó sorban, felhívom a figyelmet a Magyar Rózsatársaság legközelebbi rendezvényére

(a jobboldali sávban a linkje).