Robin szépiával

Köszönöm szépen a kedves kommenteket és a jótanácsokat az előző bejegyzésekkel kapcsolatban. Mint ígértem, újra előszedtem a ceruzáimat. Még tavasszal kerestem gessót a festéshez. Azt ugyan nem találtam, de az üzlet polcáról "integetett" nekem a Cretacolor Artist Studio Drawing 101 készlete, melyben 10 ceruza és egy papír dörzsölő van. A grafit és szénceruzák mellett szépia, vörös- (sanguine) és fehér krétaceruza is található, amiket már régóta szerettem volna kipróbálni, ezért muszáj volt megvennem.

Aztán a nyaralásunk alatt barátnőm kihozta nekem a könyvtárból Hazel Harrison- Művészakadémia c. könyvét. Abban láttam egy érdekes portrét barnás-narancsos színű papíron szépiával, szénnel, vörössel és fehérrel, ezt akartam én is kipróbálni egy saját fotó alapján.

És ilyenre sikerült:

A papír Mi-teintes 160 gr-os, 374 Terre di sienne színben. A papír simább oldalára rajzoltam.
A legsötétebb részekhez vöröskrétát (rőtlit) és szépiát használtam és a legvilágosabb részeket fehérrel emeltem ki.
Megdöbbentően hamar kész lett a rajz. Nagyon kevés satírozás után fültisztítóval átdörgölve szépen el lehet tüntetni a ceruzavonásokat, amiket a háttérben és a pólón viszont meghagytam, mint ahogy a könyvben is mutatták.

Ajándékba készült

A férjemnek rajzoltam születésnapjára ezt a képet a kisfiunkról. Ez a scanelt változat. A papír apró fehér szemcséi sajnos a digitalizálás által hópelyhekké növekedtek. Megpróbáltam eltűntetni, de a kontraszt levitelével a rajz is fakóbb lett.

Előfordulhat, hogy nem megfelelő a papír, mert a szemcséket sehogy sem tudtam betölteni. A háttéren például 6 réteg szín van az égbolton. A ceruzát is mindig hegyeztem, de valahogy nem segített az sem betölteni a hosszanti rovátkákat.
Egyébként azt csak most olvastam, hogy gyerekek rajzolásához sima Vellum papírt javasolnak, mert az áll legközelebb a sima gyermekbőrhöz. Idősebb arc rajzolásához lehet szemcsésebb is a papír.

A képet 3 fotóból szerkesztettem össze. A kisfiam fotója, a háttér egy téli kép egy újságból és a karácsonyfadísz pedig egy áruküldő katalógusból van. Ez a második olyan vállalkozásom, amikor nem csak szolga módra lemásoltam a fotót.:)

Ez a fotózott változat, kerettel. Kissé le kellett takarni a rajzból, mert eredetileg 15 x 18 cm-esre készült, az itthon talált keret paszpartuja pedig 13 x 18-as. Aki tehát kész keretet akar használni, (többek között néha én is), annak érdemes előbb utánajárni, hogy milyen szabvány keretek vannak.

Nagy élmény volt ezen a kicsi rajzon dolgozni és gyakorlásnak is nagyon hasznos, mert hamar kész van.

Kisfiú portré

Hááát, ez a rajz nem éppen a büszkeségem! Gondolkoztam, hogy feltegyem-e egyáltalán, mert nem valami jól sikerült. Nem is tudom, miért. Alkotói hullámvölgy, vagy csak a fotó hibája?

Biztosan a fotó hibája :), mert enyhén homályos és eléggé kontrasztszegény volt.

Én írtam a "nincs elrontott kép..." kezdetű mondatot? Hát felejtsétek el! Nekem ugyanis sikerült elrontani - nem egyszer, nem kétszer, hanem 4-szer kezdtem újra. Amikor a szeme nem akar stimmelni és már majdnem lukasra radíroztad, rajzoltad a papírt, akkor mit tudsz csinálni?

Utána meg sajnos a szája sem akart stimmelni és bevallom, hogy a kisfiú életben ennél sokkal helyesebb.

Ja és azért mentségemre szolgáljon, hogy az eredeti rajzon nincs ennyire tojásfeje. Csak most vettem észre, hogy a scanner nyújtja a képet. Érdekes, eddig nem tűnt fel.

A mobilommal is gyorsan lekaptam, mielőtt vitték keretezteni, de sajnos nincs kábelem átvinni a számítógépre. Ha megoldom, akkor megmutatom a fényképet is, amin nem tojásfeje van, viszont cserébe a tónusokat egyen-szürkében adja vissza.

Milyen jó, hogy a fotóra és a scannerre lehet ráfogni, ha nem sikerült a rajz!:)

Remélem a dédimama, akinek a 80. szülinapjára ajándékba rendelték a rajzot, legalább sejteni fogja, hogy kit ábrázol.

A kálváriám azzal kezdődött, hogy a fotót PSD fájlként kaptam meg. Mivel nincs Photoshopom, ezért csak éppen megnyitni tudtam, de sem fekete-fehérre átállítani, se részleteket kinagyítani, se megfordítani nem lehetett.
Ekkor böngésztem az Interneten és találtam egy XnWiew nevű programot, amivel PS fájlokat is lehet alakítani. Én innen töltöttem le az ingyenes programot: XnWiew
Az az előnye, hogy megmutatja a fotó histogramját, ami alapján meg lehet nézni, hogy elég kontrasztos-e a fénykép. Egy geometriai görbén ábrázolja a különböző tónusértékek arányát. Hát nálam sajnos a halványszürke tartományokban voltak a grafikon csúcsai (sziklás hegység:)), ami nem jó. A jó fotó histogramja úgy néz ki, mint egy lecsapott tetejű hegy (Badacsony), vagyis a sötétebb és világosabb tónusok is jelen vannak.
Az XnWiew megengedte ugyan, hogy hozzányúljak a képhez, de az élességen nem tudtam segíteni. Viszont feljebb vittem a kontrasztot, hogy legalább az látsszon, honnan jön a fény.

Érdemes megfigyelni a gyermekarc arányait. Felnőtteknél ugye a fejtető és állcsúcs közötti távolság felére esik a szempár, kisgyereknél pedig még lentebb: a buksi rész arányaiban nagyobb, mint az arcrész.
Amikor emlékezetből rajzolunk, sokszor nagyon lapos fejtetőt ábrázolunk. Ez is logikus bal agyféltekénknek köszönhető, ugyanis az arcnak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, ezért azt nagyobbnak is látjuk. Ha viszont lemérjük, akkor láthatjuk, hogy a szemünk fejünk közepén van és nem a homlokunkon.:)