Íme Csokiország lakói:
Hát nem aranyosak? Most eldugva türelmesen várakoznak az Ünnepekig...
A hétvégén meg kézimunkáztunk Őpicurságval, aki kérem már kész nagylány a maga kettő és fél évével. Hihetetlen szociális érzékenységgel s ugyanakkor éles elmével rendelkezik, legutóbb, mikor arról társalogtunk, hogy ő már nagy, de még nem felnőtt, rám nézve így szólt: de én már felnőttem! Egyértelmű, nemde? :) S egyik kedvenc időtöltése ezzel a felkiáltással veszi kezdetét: Kézimunkázzunk, jó? Akkor elő ollót, cérnát, filctollat, vág, tép, lelkesedik, mérgelődik s beszél, mondogat...nagyon élvezem. Szóval alkottunk a hétvégén, ő papirfecnik sokaságát, én meg ablakdíszt az ő szobájába...
Ezt meg ezt...
és ezt...