Van

egy számomra igencsak kedves, mondhatni különleges blog. Táplálékot nyújt a lélek számára, bíztató szót szükség idején, utat a keresésben. Itt található. Mindig örömködöm ha látom a jelzést egy újabb bejegyzésről. A mai különösen megmelengette a szívemet, ezért (bár engedélyt nem kértem, remélem nem lesz gond) megosztom. Köszönöm!!!

Amúgy Max Lucado neve bizonyára ismert sokunk számára, kedves írása a foltmanókról rengeteg helyen olvasható s az író igen érzékletesen tud átadni, megvilágítani számára fontos értékeket, igazságokat. Az alábbi sorok is tőle származnak...


Isten fut feléd
Max Lucado



Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.

Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket. Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.

Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).

Isten futni kezd, mikor meglátja a disznók vályújától hazatérő gyermekét. A mókuskerékből kiszálló drogfüggőt. A bulizásnak hátat fordító tinédzsert. Az íróasztalt ott hagyó hivatalnokot, aki a társadalmi ranglétrán kapaszkodott felfelé. A szellemidézőt, aki elhagyja bálványait. A materialistát, aki otthagyja az anyagot, az ateista a hitetlenségét, az elitista az önreklámozást…

Mikor a tékozló fiúk alakja feltűnik a hazafelé tartó ösvényen, Isten képtelen ülve maradni.

A mennyország trónterme visszhangzik a szandálcsattogástól, a lábdobogástól, s az angyalok csöndben figyelik az Atyát, aki átöleli gyermekét.

Ha Isten felé fordulsz, Ő futni kezd feléd.

Upwords with Max Lucado, 2012.02.16.
http://www.crosswalk.com/