Most két új oldalam is készült barátokról, barátoknak, ha már megmutatom őket, mesélek is róluk kicsit, mert nagyon fontosak nekem."A körülötted lévő emberek jelentik az élet gazdagságát."(André Aleman)
1. A csajok
A közös munkahelyen szövődött ez a barátság, ami megmaradt azután is, hogy már nem dolgozunk együtt. Nagyon szeretem a lányokat, viszonylag ritkán találkozunk, de mindig nagyon jól érezzük magunkat. Többen vagyunk, de most 4-en találkoztunk. Szinte csak velük járok bulizni, látszik, hogy mostanában ez is ritka alkalom. ;) Most mertem először itthon hagyni Pannit este, de szerencsére jobban el volt nélkülem, mint gondoltam. Alexandra Angliában él pár éve, és ritkán van itthon, de ilyenkor jól esik találkozni, elmondani kivel mi van, iszogatni kicsit, és jókat röhögni. Örültem, hogy el tudtam menni pénteken. Volt koktélozás, beszélgetés, nosztalgiázás, pasik kibeszélése, kocsmáról kocsmára járás, 4 csomag ropi 1200-ért, éjféli vonaton hazafele zenehallgatás. Ha már ilyen jól sikerült az esténk, és Kati ezzel az idézettel is megerősítette ezt a FB-on, gondoltam, legyen róla egy képünk is. Ildi készletével már régóta terveztem második oldalt, ehhez az érzéshez most nagyon jól passzolt.
A másik oldal Katinak készült, ő is barátnőm és szintén Angliában él. Évekig együtt jártak a lányaink, Petra és Bori oviba, végül nagyon jó barátnők lettek. Így kezdődött a mi barátságunk is, sajnos csak az elmúlt nyáron Katival. Amikor megtudtuk, hogy az iskolát már nem együtt kezdik a lányok, mert Boriék elköltöznek Angliába, kicsit szomorúak lettünk, ugyanakkor jó volt látni a fotókat, olvasni leveleket, hogy mennyire szép helyen élnek, és milyen sok-sok élménnyel lettek gazdagabbak. Milyen jó lehet, amikor kinyílik a világ, Amikor most karácsonykor itthon voltak, és minket is meglátogattak, öröm volt látni, hogy mennyire örül egymásnak a két lány, úgy játszottak, mintha tegnap találkoztak volna utoljára. És öröm volt látni Katit is, aki mióta elmentek, embert próbáló harcot folytat a rákkal a gyógyulásért. Öröm volt látni, mert gyönyörű volt, mosolygós és erős, csodálom érte. Mesélt persze a nehéz napokról, hetekről, a kemoterápia hatásairól, amivel idegen országban kell megbirkóznia, de tele volt reménnyel, hittel és ez a legfontosabb. Sokat gondolok rá nagyon! Még régebben küldött egy fotót a templom bejáratánál lévő feliratról, ami nagyon megfogott:
Isten veled van, csak közelebb kell jönnöd hogy lásd Őt!
(és ahhoz hogy a feliratot elolvassuk valóban közelebb kell
menni, mert olyan, mint a szemésznél hogy csökken a betűk mérete ;) Így kerül az ember közelebb a templomhoz és Istenhez.
Amikor megláttam a Cewe heti kihívásán Éva oldalát, aminek a liftelése volt a feladat, beugrott a templom képe, és hozzá ez a fotó. Úgy éreztem tökéletes lesz az Éva féle stílusban elkészítve, amikor itt voltak Katiék úgyis tetszett nekik a falon lévő "festett" Balcsis Petrás képünk. Az érzéseim vezettek az oldal készítése közben aggódó, féltő szeretetem jele ez, ugyanakkor a gyógyulásba vetett hité, bízom benne, hogy a nehéz pillanatokban egy kis enyhülést nyújthat.
Éva oldala:
Az enyém pedig ilyen lett:
Artplay Palette Vitality, ScriptTease Learn No 1, ArtPlay Palette Find My Way
3. A CEWÉS lányok
És akkor ha a fenti idézettel nyitottam, azzal is zárom, idén ezzel a képeslappal kívántam boldog karácsonyt a cewé-s lányoknak:
Ők sem maradhatnak ki, ha a barátságokról beszélek, mert ez már régóta nem csak a közös hobbiról szól, évek óta megosztjuk egymással apró-cseprő dolgainkat, kicsi és nagy örömünket, szomorúságunkat, no és persze a digiscrap iránti szenvedélyünket. Krissz leírásai segítenek új dolgokat tanulni, ajánlom mindenkinek, akinek tetszenek a képeim és szívesen kipróbálná. Az utóbbi két alkalommal nem tudtam ott lenni a találkozón, de novemberben újra együtt voltunk:
Szeretjük egymást megajándékozni, kitaláltunk még tavasszal, hogy a hagyományos tag-ek mintájára digi kártyákat készítünk egymásnak (a bátrabbak és ügyesebbek persze hagyományost is hozhattak), megmutatom az én elkészült kis barátság kártyáimat:
Mindegyik Lorie készleteivel készült túlnyomórészt, és igyekeztem őket személyessé tenni, mindenkinél valami olyat kiemelni, ami rá jellemző. Nekem is vannak tőlük szép kártyáim :) Olyan ez, mint régen az emlékkönyv, jó móka.
Egy oldal is készült a képeslapozás öröméről, , ezt még megmutatom, olyan jó volt várni a postást, napokon keresztül hozta a lapokat mindenkitől, meg is jegyezte, milyen jó nekem, hogy ilyen sok lapot kapok :) Jó bizony! <3
Through the Snow We Go by Studio Lorie
Egy gondolat még a múltkori bejegyzéshez: Nagyon köszönöm a kedves visszajelzéseket a blog újra indulása kapcsán! Úgy látszik mégis lesz olvasóm! ;)