"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
"Aziza Mustafa Zadeh fantasztikus képességű 1969-ben Bakuban (Azerbaijan) született jazz-zongorista hölgy. A Németországban élő zongorista-énekesnő fantasztikus jazz zongoristaként koncertezett már hazánkban is. Egyediségét énekesi stílusa adja muzsikájához, ugyanis tradícionális azerbaijani improvizációs technikát, a mugam-t használja dalaiban, amitől sok szakíró avant-garde-nak is szokta tartani. Minden esetre nagyon érdekes, a tradícionalitás és a vírtuozitás keveredik 1988-tól aktívnak mondható karrierjében, illetve 1991-ben megjelent, saját nevét viselő első lemeze óta.
Karrierjének csúcsa az 1995-ben Dance of Fire címmel megjelent harmadik lemeze volt, ahol olyan legendás alakok kísérték dalait, mint Al Di Meola akusztikus gitárjával, Bill Evans szaxofonjával, Stanley Clarke basszusaival és Omar Hakim dobjával. Azóta négy lemeze jelent meg, mind hasonló mugam-jazz fuzióval. 2006-ban jött a folytatás, saját dalok mellett Rimskij-Korsakow, Schumann, Ravel átiratokkal.
Mint mindig, Aziza gyönyörűen, tisztán, komolyzenei mélységben zongorázik ezen a lemezen. Csapong a kötött formák és az improvizációk között, erősen vagy romantikusan, a dal jellegéből adódóan. Egyszerűen fantasztikusan tisztán játszik, még akkor is, ha érezhetően élőben van felvéve a lemez.
Énekesként is, mint mindig, kitanult-kimódolt, operai hangon improvizája, többnyire szöveg nélküli, tradícionális elemekből építkező mugam dallamait.
A végeredmény mindig nagyon erős album." (Passzio.hu)
A lemez felvételein a Passzio.hu cikkében említetteken kívül Kai E. Karpeh De Camargo basszusgitáros is közreműködött.
A számok:
01. Boomerang – 4:24 Dance of Fire Suite 1. (Aziza Mustafa Zadeh)
02. Dance of Fire – 6:02 Dance of Fire Suite 2. (Aziza Mustafa Zadeh)
03. Sheherezadeh – 2:52 Dance of Fire Suite 3. (Aziza Mustafa Zadeh)
04. Aspiration – 2:23 Dance of Fire Suite 4. (Aziza Mustafa Zadeh)
05. Bana Bana Gel (Bad Girl) – 12:32 (Aziza Mustafa Zadeh)
06. Shadow – 5:54 (Aziza Mustafa Zadeh)
07. Carnival – 7:29 (Aziza Mustafa Zadeh)
08. Passion – 7:10 (Aziza Mustafa Zadeh)
09. Spanish Picture – 9:00 (Aziza Mustafa Zadeh)
10. To Be Continued – 5:59 (Aziza Mustafa Zadeh)
11. Father – 5:57 (Aziza Mustafa Zadeh)
Bevallom őszintén, hogy én erről a new yorki csapatról akkor hallottam először, amikor Gykrantz barátunk megküldte ezt a lemezüket. A kvartet rendszeresen fellép a New York környéki fesztiválokon, vezetőjük Matt Vacanti basszeres, aki egyébként a fultoni főiskola zenekarának vezetője.
Kedves Gykrantz, köszönjük a lemezt!
A lemez felvételeinek Készítői: Matt Vacanti - bass John Magnante - guitar Brian Scherer - saxophone, flute, bass clarinet Karl Sterling - drums
Vendégek Jeff Lorber - keyboards John Heard - percussion Jimmy Haslip - percussion
A számok: 01. Clique 02. Sunrise @7 03. Eclipse 04. New Shoes 05. Navajo 06. The August Child 07. Reach 08. Salina Street 09. ECM Nouveau 10. Zig Zag 11. Estrellas 12. Estilo Caribenos
Lám csak, egy újabb példa, hogy a kortárs zene és a jazz édestestvérek. Ezen a lemezen az Akadémiai Szólisták Kamarazenekara játszik, a Szabados mű mellett két Bartók slágert, a Divertimentót és a Román Népi táncokat, remekül.
Track listing: Szabados György (1980) : Idő-zene 19:29 Bartók Béla: Divertimento (1939) - Allegro non troppo 9:07 - Molto adagio 8:23 - Allegro assai 7:18 Bartók Béla: Román népi táncok (1915) 5:28
Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat huszonharmadik, egyben az ötvenes évekből válogatott utolsó lemeze.
David Warren Brubeck (Concord, Kalifornia, USA, 1920. december 6.) amerikai zeneszerző, zongorista már 13 esztendős korában profi jazzcsoportokkal dolgozott. Beiratkozott a kaliforniai Stocktonban levő College of the Pacificra, és hogy még jobban belekerüljön a jazzéletbe, megalapított egy 12 tagú bandet, valamint megkezdte elméleti és zeneszerzési tanulmányait Darius Milhaud-nál. Miután befejezte a Pacificet, úgy döntött, hogy folytatja korábbi komolyzenei tanulmányait.
A Mills College-ban Schönberg tanítványa volt, második világháborús katonai szolgálata megszakította tanulmányait. 1946-ban, Európából visszatért Milhaud-hoz, és ebben az időben alakította meg első fajsúlyos jazzegyüttesét, a jazz Workshop Ensemble-t, amely nyolctagú volt és amellyel három esztendővel később Dave Brubeck Octet néven lemezfelvételeket készítettek. Innen már következetesen a jazz útján haladt tovább, amikor 1949-ben megalakította első trióját, amelyben Cal Tjader és Norman Bates szerepeltek.
A Time Out című lemez a jazz történetében mérföldkőnek számít, ez volt ugyanis az első alkalom, hogy valaki a műfajban megszokottól eltérő ritmusú szerzeményeket játszott.
A kvartet: Dave Brubeck — zongora; Paul Desmond — alt szaxofon; Joe Morello — dobok; Eugene Wright - bőgő.
Dave Weckl 1960. január 8-án született St.Louisban, és már nyolc éves korában dobolni kezdett. Később két évet hallgatott a Bridgeporti egyetem jazz tanszakán is, de inkább a gyakorlati zenélést választotta. Michel Camilo felkeltette az érdeklődését a latin jazz iránt is, s a nyolcvanas évek elejétől már ő lett az egyik legkeresettebb stúdiódobos.
Chick Corea 1986-ban hallotta játszani és azonnal meghívta zenekarába, a Chick Corea Electric Band-be, ahol hét évig működött.
A fúziós zene világában őt tartják az egyik legjobb, legtekintélyesebb dobosnak.
Első szólólemeze az 1990-ben megjelent Master Plan volt.
A lemez felvételeit készítő zenészek: Dave Weckl Drums; Eric Marienthal (2-4) Saxophone;
Jay Oliver (1-6, 8, 9) Keyboards, Piano; Chick Corea (5, 8, 9) Synthesizer;
Michael Brecker (5) Tenor Saxophone; Steve Gadd (8) Drums; Anthony Jackson (2-5, 8, 9) Bass;
Jerry Hey (1, 3) Trumpet; Bill Reichenbach (1) Trombone; Tom Kennedy (1, 7) Bass;
Ray Kennedy (7) Piano; Peter Mayer (2, 4, 6) Guitar; Scott Alspach (6) Trumpet.
Már többször említettem (persze csak a fiatalabbak kedvéért), hogy áldott ifjúkorom milyen gazdag volt jobbnál-jobb zenékben.
A hatvanas évek végén osztódással szaporodó jazz-rock zenekarok ma is élvezhető, mi több, korszerű zenéket játszottak.
Ilyen zenekar volt a kétlemezes Dreams is.
Nem akármilyen összetételű volt a csapat: Jeff Kent - keyboards; Doug Lubahn - bass; Edward Vernon - vocals; Randy Brecker - trumpet; Michael Brecker - sax; Billy Cobham - drums; Barry Rogers - trombone; John Abercrombie - guitar; Robert Mann - guitar; Steve Cropper - guitar; Don Grolnick - keyboards; Will Lee - bass; Toni Torrence - vocals.
Dean Brown session-gitáros harmadik lemeze a DBIII. A 2001-es Here és a 2005-ös Groove Warrior után ez korong egy Tokióban rögzített koncertfelvétel Brown triójával, amelyben Will Lee basszusgitározik és Dennis Chambers dobol. A 10 nóta között találhatunk progresszív és funky saját szerzményeket, illetve egy Jimi Hendrix- és egy Beatles-dal feldolgozást is.
A zenészek: Dean Brown (vocals, guitar, acoustic guitar, electric guitar, background vocals); Dennis Chambers (drums); Will Lee (vocals, electric bass); Bobby Sparks (Clavinet, mini-Moog synthesizer)
Már többször említettem, hogy áldott ifjúkorom milyen gazdag volt jobbnál-jobb zenékben.
A hatvanas évek végén osztódással szaporodó jazz-rock zenekarok ma is élvezhető, mi több, korszerű zenéket játszottak.
Ilyen zenekar volt a kétlemezes Dreams is.
Ez volt a második, egyben utolsó albumuk.
Töltsétek le, és vigyázzatok rá, nem mindennapi csemege.
A csapat: Bob Mann - Guitar, Fluegelhorn, Vocals; Michael Brecker - Tenor Sax & Flute; Randy Brecker - Trumpet & Flugelhorn, Vocals; Billy Cobham - Drums & Percussion; Don Grolnick - Keyboards, Vocals; Will Lee - Bass & vocals; Barry Rogers - Trombone, Weinstein Tuba, Alto Horn & Vocals; Edward Vernon - Vocals.
Eric J. Gale (1938-1994) amerikai gitáros az egyik legkeresettebb sessionzenész volt. Néhány előadó, akinek lemezfelvételein közreműködött: Aretha Franklin, Bob James, Paul Simon, Lena Horne, Szabó Gábor, Quincy Jones, Bob Marley, Nina Simone, Peter Tosh, Grover Washington, Jr., Herbie Mann, Esther Phillips, Joe Cocker, Carly Simon, Van Morrison, Al Jarreau és Billy Joel. A lemezért, amely két, a hetvenes évek végén megjelent albumát tartalmazza, Gykrantznak jár köszönet.
Az Underground magazin írta, amikor Ernie Watts 2002-ben Budapesten járt: "A kétszeres Grammy-díjas Ernie Watts a mai zenei élet egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb szaxofonosa. A harminc éve tartó, izgalmasan változatos karrierje során több mint 500 felvételt készített olyan nagy művészek dallamainak feldolgozásával, mint Frank Zappa vagy Thelonious Monk.
Bár gyorsan rá lehet jönni, hogy zenéjének nagy részét John Coltrane inspirálta, Watts mindig megtartotta saját stílusát műfajtól függetlenül.
Az akusztikus jazz szeretete oda vezetett, hogy a zene teljes elkötelezettjévé vált. Legutóbbi albumával megmutatta a világnak azt, amit már egész Los Angeles tudott.
A JVC Music kiadásában megjelent felvételei karrierjének legremekebb darabjai, amelyekben kedvenc zenészeivel dolgozott együtt: Jack DeJohnette, Arturo Sandoval, Kenny Baron, Mulgrew Miller, Eddie Gomez, Jimmy Cobb és Marc Whitfield.
1998-ban megjelent albuma, a Classic Moods talán a legszemélyesebb hangzású felvételeket tartalmazza, amelyeket Watts eddigi pályafutása alatt készített. A blues alapjait felhasználva fantasztikus zenei érzékével remekül egyesíti az improvizációt és a harmonikus struktúrákat. Watts többi JVC-albuma – Reaching Up, Unity, The Long Road Home – egyértelmu bizonyíték, hogy Ernie Watts elsősorban jazz zenész és a legnagyobbak közül való.
Olyan művészekhez és produkciókhoz fűzodik a neve, mint Cannonball Adderley, Quincy Jones, a Rolling Stones (a zenekar 1981-es turnéja és a Let’s Spend the Night Together című film), Frank Zappa, Carole King, Neil Diamond, Aretha Franklin, Diana Ross, Rickie Lee Jones, Whitney Houston, Steely Dan, T-Bone Walker, Chaka Khan, Billy Cobham, Pat Metheny, Lee Ritenour and Patrice Rushen, a filmek közül a Csodálatos Baker Fiúk, a Szellemírtók, a Hírnév.
A stúdiózás után Watts most egy új utat választott. Gyakran játszik Charlie Haden díjnyertes Quartet West zenekarával és amellett, hogy saját együttesével, az Ernie Watts Quartet-el koncertezik, a világ nagy egyetemein tart előadást zeneszakos hallgatóknak.
Watt pályafutásának tevékenysége rendkívül sokrétű és még korán sem tekinthető befejezettnek a lista..."
Kedves Gykrantz, köszönjük, hogy a lemezt megosztottad velünk!
A lemez felvételei 1987. március 14-én és 15-én a hollywoodi Sunset Sound Studios-ban készültek.
A zenészek: Ernie Watts (soprano, alto & tenor saxophones); Pat Coil (piano); Joel DiBartolo (bass);Bob Leatherbarrow (drums).
A számok:
01. Language of the Heart Boykin, Watts 4:53
02. Continental Blues Watts 5:31
03. Echoes Coil, Watts 5:06
04. My One and Only Love Gershwin, Gershwin, Mellin, Wood 5:06
"Lionel Loueke 1973-ban született Beninben, Nyugat-Afrikában. Sokáig afro-pop koncertek lelkes látogatója volt, majd 17 évesen örökölte meg első gitárját zenész bátyjától. Rendkívüli szegénységben és lehetőségek híján kezdte el muzsikusi pályafutását, tönkrement gitárhúrjait például kénytelen volt kerékpár fékkábelekkel helyettesíteni. Erről így emlékezik:
„Bántotta a kezemet, de éveken át azokat használtam, amikor elkezdtem játszani. Érdekeltek az átiratok is, de nem volt hozzá megfelelő eszközöm. Így lemerülőben lévő elemeket tettem a kazettás lejátszóba, hogy lelassítsam és hallás után lejegyzeteljem a felvételeket. Amikor rengeteg kihívásokkal teli országban élsz, muszáj rögtönöznöd és kreatív megoldások felé kell fordulnod.”
Loueke belevetette magát az afrikai tradicionális muzsikába, a beninin kívül tanulmányozta még a nigériai, a kongói, a zairei, a mali és a szenegáli hagyományokat. Egy Párizsból kapott George Benson lemez hatására azonban úgy érezte, szeretné kiszélesíteni látókörét. További gitáros példaképei Wes Montgomery és Joe Pass lettek. Rengeteg időt szentelt a tanulásnak és szinte valamennyi intézményt elvégzett, amit csak lehetett: Elefántcsontparton a National Institute of Artot, Párizsban az American School of Modern Music-ot, Bostonban a Berklee College of Music-ot, valamint – az akkor még californiai központú – Thelonious Monk Institute of Jazzt. Az abszolút őstehetségnek számító művész rengeteg sztárral játszott már együtt eddigi, felfelé ívelő karrieje során. Volt tanárai, Terence Blanchard és Herbie Hancock együtteseiben is zenélt, illetve pillanatnyilag is zenél." (gregjazz.blog.hu)
Kedves Gykrantz, köszönöm a lemezt!
A zenészek:
Lionel Loueke (vocals, guitar); Wayne Shorter (soprano saxophone); Herbie Hancock (piano); Massimo Biolcati (acoustic bass); Ferenc Nemeth (drums).
(A magyar Németh Ferenc dobosról hamarosan külön megemlékezünk.)
"A Szendőfi névről eddig csak a kiváló jazzdobos, Péter ugorhatott be, itt az idő, hogy megismerjük testvérét, Balázst, aki a basszusgitár mellett saját (illetve atyai) készítésű chapman sticken is játszik. Szentpál Zoltán gitárossal ketten alapították a zenekart, hogy a Dream Theater bűvöletéből indulva, zenéjükbe olvasztva némi jazz és egyéb rockzenei elemeket, igazán izgalmas és igényes zenei társulássá fejlődjenek. Két társuk, Gáspár Gergely dobos és Nagy Zsolt billentyűs is mestere hangszerének, és dalírásban sem kellett a szomszédba menniük." (Bátky Zoltán Shck Magazin) A Mindflowers tagjai: Szendőfi Balázs - bass, stick, wind bells (6); Szentpál Zoltán - guitars; Gáspár Gergely - drums; Nagy Zsolt - keyboards. A vendégzenészek: Horváth Flóra - violin (8 ); Kovács "Tobzy" Tamás - percussion (8 ), chimes (3, 6, 8 ); Beke Márk - rain maker (6).
A számok: 1. Red Spider (8:18 ) 2. Falling (5:46) 3. Sick Spirit (4:50) 4. Why? (1:51) 5. Why Not? (5:07) 6. Crying Skies (7:01) 7. Knowing the Path (7:01) 8. Flo's Kisses (4:28 ) 9. Talk with Myself (22:37)
Karl William Jenkins 1944. február 17-én egy wales-i kisvárosban született, ahol édesapja tanító, és a templom orgonistája volt. Zenélni a Wales-i Nemzeti Ifjúsági Zenekar oboistájaként kezdett, majd zeneakadémiai tanulmányokat folytatott. Ismertté jazz- és jazz-rock zenészként vált: szoprán és bariton szaxofonon, oboán és billentyűsökön játszott. A hetvenes évek elején a progrsszív rockzenét játszó Soft Machine tagja is volt. Az időközben tudományos doktori fokozatot is szerzett zeneszerző a komolyzene világához nagyon közeli crossover műveivel vált világhírűvé. A Stabat Mater című műve egy XIII. századi, a keresztfa előtt álló Szűzanyát megéneklő s vers feldolgozása. A mű előadói: Jurgita Adamonyte mezzo-soprano Belinda Sykes ‘ethnic’ vocals & mey Jody K Jenkins percussion EMO Ensemble, Pasi Hyökki director Royal Liverpool Philharmonic Chorus (Additional chorus on tracks 1, 5, 12), Ian Tracey director Royal Liverpool Philharmonic Orchestra, leader Andrew Long Karl Jenkins conductor
A tételek:
01. Cantus lacrimosus 02. Incantation 03. Vidit Jesum in tormentis 04. Lament 05. Sancta Mater 06. Now my life is only weeping. 07. And the Mother did weep 08. Virgo virginum 09. Are you lost out in darkness? 10. Ave verum 11. Fac, ut portem Christi mortem 12. Paradisi gloria
David Sanborn altszaxofonos 1945. július 30-án a floridai Tampában született. Az egyik legmegbecsültebb session zenészként többek között a következő előadókkal dolgozott: James Brown, Bryan Ferry, Michael Stanley, Eric Clapton, Bobby Charles, Cat Stevens, Roger Daltrey, Stevie Wonder, Paul Simon, Jaco Pastorius, the Brecker Brothers, Michael Franks, Kenny Loggins, Casiopea, Players Association, David Bowie, Todd Rundgren, Bruce Springsteen, Little Feat, Tommy Bolin, Bob James, James Taylor, Al Jarreau, Pure Prairie League, Kenny G, George Benson, Joe Beck, Donny Hathaway, Elton John, Gil Evans, Carly Simon, Guru, Linda Ronstadt, Billy Joel, Kenny Garrett, Roger Waters, Steely Dan, Ween, the Eagles, The Grateful Dead...
Nekem volt szerencsém a PECSA-ban élőben is hallani őt, a mögöttem lévő sorban Presser Gábor és Charlie ültek.
Ezt a lemezét Ray Charlesnek, a rá a legkorábbi és legmélyebb hatást gyakorló zenésznek szentelte.
Nagyon jó lemez, köszönet érte Gykrantrz barátunknak.
A zenészek:
David Sanborn: alto sax; Joey DeFrancesco: organ; Steve Gadd: drums; Bob Malach: tenor sax; Frank Basile: baritone sax; Tony Kadlock: trumpet; Mike Davis: bass trombone; Joss Stone: vocals; James Taylor: vocals.
A Hot Tuna formációt a Jefferson Airplane két tagja: a gitáros-énekes Jorma Kaukonen és a basszusgitáros Jack Casady 1969-ben alapították, s muzsikáltak benne az Airplane-beli működésük mellett. A zenekar igazi szerelemgyerek, a mai napig működik. Eleinte akusztikus bluest, később blues-rockot, majd rockot, hard-rockot játszottak, s ezeket a műfajokat azóta is körbe-körbe járják.
Első, cím nélküli lemezük készítői:
Jorma Kaukonen – ének, akusztikus gitár
Jack Casady – basszusgitár
Will Scarlett – szájharmonika
A számok:
Hesitation Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:06
How Long Blues (Leroy Carr) – 3:58
Uncle Sam Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:56
Don’t You Leave Me Here (Jelly Roll Morton) – 3:01
Death Don’t Have No Mercy (Rev. Gary Davis) – 6:14
Know You Rider (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:07
Oh Lord, Search My Heart (Rev. Gary Davis) – 3:52
Winin’ Boy Blues (Jelly Roll Morton) – 5:31
New Song (For the Morning) (Jorma Kaukonen) – 5:03
Mann’s Fate (Jorma Kaukonen) – 5:26
Bónuszdalok
Keep Your Lamps Trimmed and Burning (Rev. Gary Davis) – 3:48
Candy Man (Rev. Gary Davis) – 3:35
True Religion (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:23
"A mexikói születésű muzsikus (1947. július 20.), aki zaklatott gyermekkor után került bele a San Franciscói hippivilágba, már első, máig emlékezetes nagy sikerei, a Woodstock-i fesztivál, a bemutatkozó Santana-album és főleg azt követő Abraxas után zenei és lelki válságba került: kezdte szűknek érezni az általa kitalált "latin rockot", miközben kábítószer- és magánéleti problémái is nyomasztóan hatottak rá. Így indult el a spirituális élet és zene irányában, és ennek nyomai már az 1972-es Caravansaray című lemezen is érezhetőek voltak, hogy az erősen jazz-rockos Welcome-ban (1973), Borbolettában (1975) és a Lotus című tripla albumban kiteljesedjenek ezek a törekvések." (GNL agyszomj.freeblog.hu) A felvételeken a következő zenészek játékát hallhatjuk: Carlos Santana – Electric guitar, Acoustic guitar, Bass guitar, kalimba, percussion, vocals Tom Coster – Yamaha organ, Hammond organ, electric piano, acoustic piano, organ, marimba, percussion, strings arrangements, vocals Richard Kermode – Hammond organ, mellotron, electric piano, acoustic piano, marimba, percussion Douglas Rauch – Bass guitar Michael Shrieve – Drums José "Chepito" Areas – Percussion, Conga, Timbales Armando Peraza – Percussion, Conga, Bongos, Cabasa, vocals Leon Thomas – Lead vocals (2, 4, 7), whistling (5) Wendy Haas – Vocals (2, 4) Flora Purim – Lead Vocals (5) John McLaughlin – Guitar (8) Joe Farrell – Solo Flute (4) Bob Yance – Flute Mel Martin – Flute Douglas Rodriguez – Rhythm guitar (4) Tony Smith – Drums (3) Jules Broussard – Soprano saxophone (6) Greg Adams – Strings arrangements (7)
A számok: "Going Home". Traditional spiritual, used by Dvorak in his "New World Symphony". Arr.: Alice Coltrane and Santana Band – 4:11 01.Love, Devotion, and Surrender (Kermode, Santana) – 3:38 02.Samba de Sausalito ( Areas) – 3:11 03.When I Look into Your Eyes (Coster, Michael Shrieve) – 5:52 04.Yours Is the Light (Kermode, Shrieve) – 5:47 05.Mother Africa ( Mann; arr.: Coster, Santana) – 5:55 06.Light of Life (Coster, Kermode, Santana) – 3:52 07.Flame Sky (McLaughlin, Rauch, Santana) – 11:33 08.Welcome (John Coltrane) – 6:35 09.Mantra (Santana, Shrieve, Coster) – 6:10 (2003 Remaster CD only)
A Hot Tuna második lemezének felvételei élőben, és ellentétben az elsővel elektronikus hangszerekkel készültek. Az aktuális csapat: Jack Casady – bass Jorma Kaukonen – vocals, guitar Papa John Creach – electric violin Sammy Piazza – drums Will Scarlett – harmonica
A számok: 1. "John's Other" Papa John Creach 8:12 2. "Candy Man" Rev. Gary Davis 5:44 3. "Been So Long" Jorma Kaukonen 3:42 4. "Want You to Know" Bo Carter 4:26 5. "Keep Your Lamps Trimmed and Burning" Davis 8:08 6. "Never Happen No More" Blind Blake 3:47 7. "Come Back Baby" traditional, arranged by Kaukonen 9:28
Az 1940-ben guyanai anya és skót apa gyermekeként Angliában született Davey Graham bemutatására idéznék Bauhaus kiváló blogjának ismertetőjéből:
"Az a gitáros volt, aki az Egyesült Királyságban beindította a folk-rock forradalmat az 1960-as években. Munkássága rengeteg híres "ujjalpengető" akusztikus gitárosra volt inspiratív hatással: a skót folker Bert Janschra, zenésztársára John Renbournra, a nagyhatású angol Martin Carthyra, a legendás Simon & Garfunkel Paul Simonjára... még Jimmy Page is a White Summer szólójában Graham She Moved thru' the Bizarre/Blue Raga című felvételére építkezett.
Graham egyike volt az 1960-as évek legeklektikusabb stílusú gitárosainak. Bekeverte a folkot, a bluest, a jazzt és az indiai ragákat és igen jó mixtúra született belőle, Graham a brit folk színtér nagy katalizátor egyénisége - akár Sandy Bull és John Fahey, a másik két nagy folk-zenére alapozó gitáros, akiknek hasonló ízlése és attitűdje volt. Egyiküket sem lehet igazán rock-zenésznek tekinteni. De mindhárman az 1960-as évtized pszichedelikus rockjának jelentős előfutárai."
Az 1943. november 28-án Los Angelesben született Randall Stuart "Randy" Newman Amerika egyik legismertebb és legelismertebb könnyűzenei egyénisége: dalszerző, zongorista, énekes, zeneszerző, hangszerelő és filmzene-író. Munkásságát szinte megszámlálhatatlanul sok Grammy-, Emmy-, Golden Globe- és Academy-díjjal honorálták, és a közönség is szereti.
Faust című musiceljének zenéjére annak idején Ticc hívta fel a figyelmemet..
"A metál nem vész el, csak átalakul, mondjuk flamencóba. Bár erre vonatkozóan kevés a példa, mégis akadnak kivételek. A Rodrigo Y Gabriela nevű duó pont ilyen.
A kétezres évek elején nem igazán ment a metál, talán csak a nu metal, de arra meg ki emlékszik már, legalábbis jó szívvel. Mexikóban más volt a helyzet, de hát ott még 1986-ot írtak. A thrash-ben nyomuló Tierra Ácida két pengetőse, Rodrigo Sánchez és Gabriela Quintero mégis ráunt a helyi erőkre, a szűkre szabott lehetőségekre, és anélkül, hogy egy fia albumot is kiadtak volna korábban, átruccantak az öreg kontinensre. Európa nem fogadta őket tárt karokkal. Dublin utcáin ténferegtek, ismerkedtek, utcazenéltek, kontaktokat kértek és kaptak. Aztán mégis sikerült a lehetetlen.
2006-ban az ír lista éléről lerobbantották az Arctic Monkeys-t. Album eddig négy jött ki, már ami a stúdiólemezeket illeti. Sorrendben a Foc (2001), a re-Foc (2002), a Metallica és Led Zeppelin feldolgozásokat tartalmazó, a magyar-roma származású Roby Lakatossal felvett, áttörést hozó Rodrigo Y Gabriela (2006), és a 11:11 (2009). A duó ugyanakkor élőben érzi magát igazán elemében, mint arról a Live: Manchester and Dublin (2004), és Live in Japan (2008) címmel kiadott tömegjelentek is tanúskodnak." (Radics Gábor, Est.hu)
Szeretettel üdvözlök mindenkit zenekuckómban! Ki ide betér, ha füle nyitott, kedvére csemegéz- het a különböző műfajú albumok között, melyeket ezúton is sok szeretettel ajánlok figyelmetekbe. Ha valamelyik album letöltésével gond lenne, írjatok egy mailt, igyekszem a problémát gyorsan orvosolni. Azért azt jó ha tudjátok, hogy a szerzői jogi törvények miatt a zenéket csak meghallgatásra tölthetitek le, s gépetekről 24 órán belül le kell törölnötök./
Welcome to my Music Nook!
If You are a sharp-eared fellow You can choose from various albums from all kinds of music.
If You have problems of downloading albums just drop me an email, and I will try to solve it.
You’d better know that according to the Copyright rules You can download music only for the purpose of listening, and You must delete the files in 24 hours.