"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
"Rainer Brüninghaus a németországi Bad Pyrmontban született 1949. november 21-én.
1973-76 között a Kölni Konzervatóriumban zeneelméletet és zongorát hallgatott, majd tanulmányai végeztével Volker Kriegel együttesében mutatkozott be. A Spectrum-ot követően Eberhard Weber nagy hatású zenekarához, a Colours-hoz csatlakozott (1975-80) melynek tagja volt Charlie Mariano és John Marshall is. Bár Webert gyakran bőszítette, ha a kritikusok a Colours-ról, mint a Weather Report európai hasonmásáról beszéltek, voltak olyan időszakok - különösképpen a Colours kései albumai, - amikor Brüninghaus kompozíciói közel álltak az amerikai stílushoz. (Brüninghausnak egyébként kritikus felszólalásai voltak a banda sikerének érdekében a kompozíciókat és a zongorajátékot illetően, amelyben be kívánta mutatni óriási technikai felkészültségét és rendkívüli szenzitivitását a zeneszerzésben is.)
Amikor elhagyta a Colours-ot, Manfred Schoof quintetjében dolgozott, majd 1981-ben megalakította saját trióját Markus Stockhausen és Fredy Studer társaságában. A „Continuum” rendkívül sikeresnek bizonyult, 1984-ben megnyerte a Német Lemezkritikusok Díját.
Rainer Brüninghaus pályafutása során kiváló muzsikusok széles körével dolgozott, mint például Kenny Wheeler, Paul McCandless, Michael DiPasqua, Albert Mangelsdorff, Toots Thielemans, Archie Shepp, Carla Bley és Bobby McFerrin.
1995-től tagja JAN GARBAREK világhírű együttesének, emellett komponál bigbandek és klasszikus zenekarok számára és tanít a Kölni Zeneakadémián." (zene.hu)
Kedves Gykrantz, köszönjük a lemezt!
Drums – Fredy Studer
Piano, Synthesizer, Composed By – Rainer Brüninghaus
Trumpet, Flugelhorn – Markus Stockhausen
"Aziza Mustafa Zadeh fantasztikus képességű 1969-ben Bakuban (Azerbaijan) született jazz-zongorista hölgy. A Németországban élő zongorista-énekesnő fantasztikus jazz zongoristaként koncertezett már hazánkban is. Egyediségét énekesi stílusa adja muzsikájához, ugyanis tradícionális azerbaijani improvizációs technikát, a mugam-t használja dalaiban, amitől sok szakíró avant-garde-nak is szokta tartani. Minden esetre nagyon érdekes, a tradícionalitás és a vírtuozitás keveredik 1988-tól aktívnak mondható karrierjében, illetve 1991-ben megjelent, saját nevét viselő első lemeze óta.
Karrierjének csúcsa az 1995-ben Dance of Fire címmel megjelent harmadik lemeze volt, ahol olyan legendás alakok kísérték dalait, mint Al Di Meola akusztikus gitárjával, Bill Evans szaxofonjával, Stanley Clarke basszusaival és Omar Hakim dobjával. Azóta négy lemeze jelent meg, mind hasonló mugam-jazz fuzióval. 2006-ban jött a folytatás, saját dalok mellett Rimskij-Korsakow, Schumann, Ravel átiratokkal.
Mint mindig, Aziza gyönyörűen, tisztán, komolyzenei mélységben zongorázik ezen a lemezen. Csapong a kötött formák és az improvizációk között, erősen vagy romantikusan, a dal jellegéből adódóan. Egyszerűen fantasztikusan tisztán játszik, még akkor is, ha érezhetően élőben van felvéve a lemez.
Énekesként is, mint mindig, kitanult-kimódolt, operai hangon improvizája, többnyire szöveg nélküli, tradícionális elemekből építkező mugam dallamait.
A végeredmény mindig nagyon erős album." (Passzio.hu)
A lemez felvételein a Passzio.hu cikkében említetteken kívül Kai E. Karpeh De Camargo basszusgitáros is közreműködött.
A számok:
01. Boomerang – 4:24 Dance of Fire Suite 1. (Aziza Mustafa Zadeh)
02. Dance of Fire – 6:02 Dance of Fire Suite 2. (Aziza Mustafa Zadeh)
03. Sheherezadeh – 2:52 Dance of Fire Suite 3. (Aziza Mustafa Zadeh)
04. Aspiration – 2:23 Dance of Fire Suite 4. (Aziza Mustafa Zadeh)
05. Bana Bana Gel (Bad Girl) – 12:32 (Aziza Mustafa Zadeh)
06. Shadow – 5:54 (Aziza Mustafa Zadeh)
07. Carnival – 7:29 (Aziza Mustafa Zadeh)
08. Passion – 7:10 (Aziza Mustafa Zadeh)
09. Spanish Picture – 9:00 (Aziza Mustafa Zadeh)
10. To Be Continued – 5:59 (Aziza Mustafa Zadeh)
11. Father – 5:57 (Aziza Mustafa Zadeh)
Bevallom őszintén, hogy én erről a new yorki csapatról akkor hallottam először, amikor Gykrantz barátunk megküldte ezt a lemezüket. A kvartet rendszeresen fellép a New York környéki fesztiválokon, vezetőjük Matt Vacanti basszeres, aki egyébként a fultoni főiskola zenekarának vezetője.
Kedves Gykrantz, köszönjük a lemezt!
A lemez felvételeinek Készítői: Matt Vacanti - bass John Magnante - guitar Brian Scherer - saxophone, flute, bass clarinet Karl Sterling - drums
Vendégek Jeff Lorber - keyboards John Heard - percussion Jimmy Haslip - percussion
A számok: 01. Clique 02. Sunrise @7 03. Eclipse 04. New Shoes 05. Navajo 06. The August Child 07. Reach 08. Salina Street 09. ECM Nouveau 10. Zig Zag 11. Estrellas 12. Estilo Caribenos
A magyar jazz élvonalbeli muzsikusaiból alakult együttes olyan világhírű művészekkel játszott együtt mint Randy Brecker és Tommy Campbell. Zenéjükkel kapcsolatban legszívesebben az "organikus jazz" kifejezést használják.
"Szeretem az olyan helyeket, ahol az emberek nem felcserélhetők. Szeretem az olyan zenét, amiről az jut eszembe, hogy az élet szép. Ezért jó együtt játszani ezzel a zenekarral." (László Attila) A felvételek készítői: László Attila - elektromos és akusztikus gitárok Oláh Kálmán - zongora, billentyűs hangszerek Lattman Béla - elektromos és akusztikus basszusgitárok Horváth Kornél - ütőhangszerek Szendőfi Péter – dob
Lantos Zoltán - hegedű Fekete-Kovács Kornél - trombita Magyar Ferenc - trombita Csepregi Gyula - tenorszaxofon Elek István - altszaxofon Schreck Ferenc - harsona Kunovics Katalin - vokál Szolnoki Péter - vokál
Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat huszonharmadik, egyben az ötvenes évekből válogatott utolsó lemeze.
David Warren Brubeck (Concord, Kalifornia, USA, 1920. december 6.) amerikai zeneszerző, zongorista már 13 esztendős korában profi jazzcsoportokkal dolgozott. Beiratkozott a kaliforniai Stocktonban levő College of the Pacificra, és hogy még jobban belekerüljön a jazzéletbe, megalapított egy 12 tagú bandet, valamint megkezdte elméleti és zeneszerzési tanulmányait Darius Milhaud-nál. Miután befejezte a Pacificet, úgy döntött, hogy folytatja korábbi komolyzenei tanulmányait.
A Mills College-ban Schönberg tanítványa volt, második világháborús katonai szolgálata megszakította tanulmányait. 1946-ban, Európából visszatért Milhaud-hoz, és ebben az időben alakította meg első fajsúlyos jazzegyüttesét, a jazz Workshop Ensemble-t, amely nyolctagú volt és amellyel három esztendővel később Dave Brubeck Octet néven lemezfelvételeket készítettek. Innen már következetesen a jazz útján haladt tovább, amikor 1949-ben megalakította első trióját, amelyben Cal Tjader és Norman Bates szerepeltek.
A Time Out című lemez a jazz történetében mérföldkőnek számít, ez volt ugyanis az első alkalom, hogy valaki a műfajban megszokottól eltérő ritmusú szerzeményeket játszott.
A kvartet: Dave Brubeck — zongora; Paul Desmond — alt szaxofon; Joe Morello — dobok; Eugene Wright - bőgő.
Eric J. Gale (1938-1994) amerikai gitáros az egyik legkeresettebb sessionzenész volt. Néhány előadó, akinek lemezfelvételein közreműködött: Aretha Franklin, Bob James, Paul Simon, Lena Horne, Szabó Gábor, Quincy Jones, Bob Marley, Nina Simone, Peter Tosh, Grover Washington, Jr., Herbie Mann, Esther Phillips, Joe Cocker, Carly Simon, Van Morrison, Al Jarreau és Billy Joel. A lemezért, amely két, a hetvenes évek végén megjelent albumát tartalmazza, Gykrantznak jár köszönet.
"Kenny Burrell 1931. július 31-én született a michigani Detroitban, Egyesült Államok. Burrell olyan családban született, ahol kedvelték a zenét, mindhárom fiútestvére zenész lett. 18 hónapig tanult gitározni, 1952-53-ban. 1955-ben a detroiti Wayne Universityn elnyerte a Bachelor of Music fokozatot. 1948-ban a Candy Johnson Sextettel gitározott, majd 1949-ben Count Belcherrel, 1950-ben Tommy Barnettel. Amikor 1951-ben Dizzy Gillespie Detroitban szerepelt, közös felvételeket készítettek.
1955 márciusában az Oscar Peterson-trióban Herb Elfist váltotta fel, majd 1957-ben Benny Goodmannel dolgozott. A neves Blue Note labellel kötött szerződése értelmében az orgonista Jimmy Smithszel dolgozott, majd “The Cats" néven John Coltrane-nel készített felvételeket. A kortárs jazzgitárosokhoz hasonlóan Kenny Burrell legfőbb példaképe Charlie Christian volt, ám tiszta, meleg frázisokat fejlesztett ki. Burrell különleges tehetségét dicséri, hogy anélkül játszik édeskésebb zenét, hogy klisékhez nyúlna vagy szentimentális lenne, személyes hangú gitárintonációja a jazzsoundok egyik legfontosabbika. A hatvanas években a Blue Note és a Verve részére készített albumai klasszikus darabjait foglalják magukba. Sokan vélik úgy, hogy a Stanley Turrentine-nal felvett Midnight Blue a legjelentősebb albuma (a nevezetes Reid Miles tipográfiával, amely Elvis Costello Almost Blue borítóját inspirálta).
A "Midnight Blue" címe darabot úgy idézik, mint Van Morrison "Moondance" című darabjának inspirációs forrását. Az 1964es, Gil Evansszel készített nagyigényű Guitar Forms szintén olyan me, amelynek jelentős volt a befolyása. Grant Greenen kívül soha senki sem játszott jobban "smokey guitar jazz"-t, mint Burrell. A nyolcvanas évek végén sok fiatal fekete bőrű zenészt támogatott - főleg a dobos Kenny Washingtont -, akiknek feltűnése triójában meghazudtolta az eddigi képet, amely szerint “elegáns, könnyed" zenét játszik." (Jazz-zenészek Lexikona)
"Az album a Just Trust címet kapta – azaz: „Bízzál csak”! A címadásból és sejthető: a CD-n hallható számok azt közvetítik, hogy a bizalom és a bizakodás nagy mozgósító erő – s ez érződik is a lemez minden számán. A CD kiforrott zenei anyagából az is jól érzékelhető, hogy az album is rendkívüli összhangban és inspiráló alkotói légkörben készült.
A lemez különlegessége, hogy két formáció játszik rajta: A tavaly megalakult László Attila Quintett tagjai az új generáció kiemelkedő tehetségei: Jellinek Emil ( Emilio ) énekel, Oláh Tzumó Árpád zongorán játszik, Borlai Gergő dobol, basszusgitáron pedig László Attila régi zenésztársa, Lattman Béla játszik. Lendületes, sodró játékuk harmonikus egységet alkot a László Attila Band finom zenéjével.
Az új lemezen szereplő számokat, amelyek közül hat László Attila, egy pedig Oláh Tzumo Árpád szerzeménye július 10-én, egy lemezbemutató koncerten lehetett hallani a Művészetek Palotájában. A jó hangulatú előadáson László Attila mindkét formációval színpadra lépett, és természetesen igazi dzsessz muzsikával bűvölték el az érdeklődőket." (dalok.hu)
Piroskának pedig, aki a lemezt küldte, mindkét dolgos kezét csókolom.
"Lionel Loueke 1973-ban született Beninben, Nyugat-Afrikában. Sokáig afro-pop koncertek lelkes látogatója volt, majd 17 évesen örökölte meg első gitárját zenész bátyjától. Rendkívüli szegénységben és lehetőségek híján kezdte el muzsikusi pályafutását, tönkrement gitárhúrjait például kénytelen volt kerékpár fékkábelekkel helyettesíteni. Erről így emlékezik:
„Bántotta a kezemet, de éveken át azokat használtam, amikor elkezdtem játszani. Érdekeltek az átiratok is, de nem volt hozzá megfelelő eszközöm. Így lemerülőben lévő elemeket tettem a kazettás lejátszóba, hogy lelassítsam és hallás után lejegyzeteljem a felvételeket. Amikor rengeteg kihívásokkal teli országban élsz, muszáj rögtönöznöd és kreatív megoldások felé kell fordulnod.”
Loueke belevetette magát az afrikai tradicionális muzsikába, a beninin kívül tanulmányozta még a nigériai, a kongói, a zairei, a mali és a szenegáli hagyományokat. Egy Párizsból kapott George Benson lemez hatására azonban úgy érezte, szeretné kiszélesíteni látókörét. További gitáros példaképei Wes Montgomery és Joe Pass lettek. Rengeteg időt szentelt a tanulásnak és szinte valamennyi intézményt elvégzett, amit csak lehetett: Elefántcsontparton a National Institute of Artot, Párizsban az American School of Modern Music-ot, Bostonban a Berklee College of Music-ot, valamint – az akkor még californiai központú – Thelonious Monk Institute of Jazzt. Az abszolút őstehetségnek számító művész rengeteg sztárral játszott már együtt eddigi, felfelé ívelő karrieje során. Volt tanárai, Terence Blanchard és Herbie Hancock együtteseiben is zenélt, illetve pillanatnyilag is zenél." (gregjazz.blog.hu)
Kedves Gykrantz, köszönöm a lemezt!
A zenészek:
Lionel Loueke (vocals, guitar); Wayne Shorter (soprano saxophone); Herbie Hancock (piano); Massimo Biolcati (acoustic bass); Ferenc Nemeth (drums).
(A magyar Németh Ferenc dobosról hamarosan külön megemlékezünk.)
David Sanborn altszaxofonos 1945. július 30-án a floridai Tampában született. Az egyik legmegbecsültebb session zenészként többek között a következő előadókkal dolgozott: James Brown, Bryan Ferry, Michael Stanley, Eric Clapton, Bobby Charles, Cat Stevens, Roger Daltrey, Stevie Wonder, Paul Simon, Jaco Pastorius, the Brecker Brothers, Michael Franks, Kenny Loggins, Casiopea, Players Association, David Bowie, Todd Rundgren, Bruce Springsteen, Little Feat, Tommy Bolin, Bob James, James Taylor, Al Jarreau, Pure Prairie League, Kenny G, George Benson, Joe Beck, Donny Hathaway, Elton John, Gil Evans, Carly Simon, Guru, Linda Ronstadt, Billy Joel, Kenny Garrett, Roger Waters, Steely Dan, Ween, the Eagles, The Grateful Dead...
Nekem volt szerencsém a PECSA-ban élőben is hallani őt, a mögöttem lévő sorban Presser Gábor és Charlie ültek.
Ezt a lemezét Ray Charlesnek, a rá a legkorábbi és legmélyebb hatást gyakorló zenésznek szentelte.
Nagyon jó lemez, köszönet érte Gykrantrz barátunknak.
A zenészek:
David Sanborn: alto sax; Joey DeFrancesco: organ; Steve Gadd: drums; Bob Malach: tenor sax; Frank Basile: baritone sax; Tony Kadlock: trumpet; Mike Davis: bass trombone; Joss Stone: vocals; James Taylor: vocals.
"A történet huszonkét évvel ezelőtt állítólag így kezdődött: Gonda János, a jazztanszak vezetője intett a következő felvételizőnek, majd fáradtan lehunyta szemét. És egy pillanatra azt hitte, álmodik: Oscar Petersont, a jazz-zongora virtuózát vélte hallani, de amikor felnézett, a zongora mögött csak egy tizennégy éves monori diákot látott. S Pleszkán Frigyes neve mellé húsz évvel ezelőtt a legenda szerint odakerült a kettős felkiáltójel.
Pár évvel később Gonda a következőket írja jellemzésként a Monorról hetenként bejáró növendékről: „Szorgalma, a műfaj iránti alázata és a játékában megnyilvánuló belső parancsnak engedelmeskedő fegyelme, egyaránt ritkaságszámba megy. Széles spektrumon zongorázik: a rocktól a hagyományos jazzig mindenre fogékony és mindenben otthonos. Abszolút hallása van. Zenei memóriája kitűnő. Egyszer hallott lemez anyagát pontosan le tudja játszani. Technikailag megoldhatatlan feladatot - ha kissé hihetetlenül hangzik is - jóformán nem ismer.”
Pleszkán tehát csodagyerekként indult, tehetsége bármilyen sikerre feljogosíthatta volna, de mivel a Kárpát-medence közepén született, ez önmagában kevésnek bizonyult. Ő sem tartozott a nyolcvanas évek jazzéletét jelentősen befolyásoló Kiss Imre kegyeltjei közé, 1985-ben ugyan Gonda Jánossal és Kruza Richárddal közösen Keyboard Music címmel lemezt készített, de aztán, belefáradva a lehetetlen körülményekbe, Nyugatnak ment és elmerült a vendéglátóiparba.
Sokáig nem hallottunk felőle, mígnem két éve ősszel Murányi György meghívta Blueseum című műsorába vendégnek, majd felkérte, hogy játsszon rá élőben az éppen forgó bluesmuzsikára. A kísérlet olyan sikeres lett, hogy azonnal álmodozni kezdtek, Asztalos Domonkos személyében kiadót találtak, a Stereo Shop a terjesztést vállalta, és előbbivel néhány hónappal később aláírtak egy öt évre szóló menedzselési és kiadói szerződést. Ennek eredményeként látott tavaly nyáron napvilágot Pleszkán Fingerprints (Ujjlenyomatok) című albuma, melyen tíz, felerészben saját kompozíció hallható. A mű meglehetősen sokszínű, műfaját tekintve is heterogén, Pleszkán virtuozitása ismét könnyedén tetten érhető, bár mintha túlságosan is a technikai bravúrok dominálnának rajta; időnként az az érzése az embernek, hogy kevesebb hang több lenne, s néha bizony hiányzik belőle a kellő drámai érzék.
Az album zenei anyagát a nagyközönségnek Peszkán először a debreceni jazzfesztiválon mutatta be, majd néhány héttel később a Fővárosi Művelődési Házban azt is meghallhattuk, hogy a továbbiakban vélhetően merre visznek útjai. Még mielőtt azonban megszoktuk volna Pleszkán újbóli jelenlétét a hazai zenei életben, visszament Nyugatra, hogy egy korábban vállalt kötelezettségének eleget tegyen. 1996 márciusában jött ismét haza, de csak egyetlen szűk esztendőre, s a megélhetés januártól ismét a svájci vendéglátóiparba szólítja. Egy tavaszi koncert-körút és egy album maradt ezúttal utána, melyek közül különösen ez utóbbi becses. A Second Step (Második lépés) valóban előrelépés, a csillogó felszín alatt a mélység is kivehető, lényegesen több benne az invenció és egészségesebb szinten marad a virtuózitás.
Pleszkán Frigyes idén ünnepelte harminchetedik születésnapját. Talán az utolsó pillanat ahhoz, hogy egy ügyes impresszárió megakadályozza elkallódását, tehetségének aprópénzre váltását. Ha most nem nyúlnak a hóna alá, holnap lehet, hogy késő - endéglátózásból egy idő után ugyanis szellemi értelemben nincs visszaút. Még egy Pleszkán Frigyesnek sem." (Jávorszky Béla Szilárd Népszabadság 1996. december 28.)
És Pleszkán Frigyes 2011. február 14-én öngyilkos lett.
"Sosem láttam Pleszkánt hirdető nagy tacepaokat, országos koncertturnéiról híradásokat. Persze előfordulhattak, csak a szemem nem állt rá. Ahogy azt sem böngésztem, melyik jazz caféban, jazz kocsmában lép föl, egyszerűen és könnyedén tűnt el a látóteremből.
Munkált bennem a kettősség, hogy ha nehezen is jutottam a zenéihez, ha nem is látom fennen hirdetve szerepléseit, attól még él, működik és jól van. Pedig ez nem egy ilyen ország. Zordságához, érdektelenségéhez, a magam érdektelen viselkedésével én is tettem hozzá. Itthon nálunk a zseni csak a legritkábban van a helyén és érzi jól magát. A zseni már önmagában is megoszt, kedélyeket borzol, irigységre adhat okot, nincs tekintettel az általánosan elfogadott viselkedésmintákra, főbb áramlatokra, öntörvényű, és Pleszkán is ilyen lehetett. Mindemellett a jazz, mint műfaj sokkal szűkebb körnek szólhatott, kevesebb érdeklődésre tarthatott számot a nagyobbnak és népszerűbbnek elfogadott könnyűzenei testvéreinél. A jazz a zenének egyfajta nemszeretem ága lehetett, amely Amerikából eredt és hozzánk nyugati irányból gyűrűzött be. A jazz-t a maga bonyolultságában gyakran még érthetetlennek, ártalmasnak, amolyan luxus-csökevénynek, eretnek dolognak tartották. Többszörös hátránnyal kellett tehát Pleszkánnak megküzdenie, amit ő egy zsenihez méltó kihívásnak vehetett..." (Szegő Anna)
Tampere a maga 200 000 lakosával Helsinki után Finnország második legnagyobb városa, egyben azon városok egyike, melyben mai napig is működő Lenin múzeum van, annak okán, hogy Lenin 1905-1907 közti száműzetése alatt a városban találkozott először Sztálinnal.
A város valamelyik éjszakai klubjában készültek a lemez felvételei.
László Attila (1953) gitáros, zeneszerző a hazai jazz kiemelkedő képviselője. A budapesti jazz-konzervatórium elvégzése után élvonalbeli magyar együttesekben játszott. 1975-ben alapította meg a Kaszakő nevű zenekart, melynek eredeti hangvételű zenéjét 1983-ban az Édenkert című lemezen is rögzítették. 1985-ben Tony Lakatossal alakította meg a Things nevű formációt. Pályafutása során olyan neves zenészekkel muzsikált együtt, mint Anthony Jackson, Randy Brecker, James Moody, Tommy Campbell, Dave Friedman, Gary Willis.
1992-ben alakította meg saját együttesét, a László Attila Bandet.
A túlnyomórészt saját szerzeményeket tartalmazó lemezen olyan közreműködőkkel készült, mint például a Berlinben élő, de hazánkban is gyakran koncertező Snétberger Ferenc, vagy a fiatal tehetséges énekesek, Harcsa Veronika és Emilio, Oláh Kálmán (zongora), Borbély Mihály (szaxofon, tárogató), Csanyi Zoltán (zongora), vagy a ritmusszekció tagjai Lattmann Béla (basszusgitár), Lakatos Pecek Krisztián (bőgő), Borlai Gergő (dob) és Födő Sándor (percussion).
László Attilától megszokott módon, a j lemez mentes mindenfajta kompromisszumtól, a felvételeken a saját egyéni zenei világát mutatja be. A kompozíciókban nem egy stílushoz kívánt igazodni, szerzeményeit a közreműködő zenész barátainak egyéniségéhez alakította. Rendkívül izgalmas felfedezés a zene hallgatása közben, ahogyan a különböző zenei stílusok és irányzatok képviselői játék közben megtalálják a közös hangot. A különböző felfogás, értelmezés és érzelemvilág egysége a Babel című lemez. (Educafe.hu)
A gasztronómiából ismert két ételrajongó, a gurmand (gourmand) és a gurmé (gourmet) kategóriája mifelénk kissé összemosódott. Fiatal koromban a belvárosban az ínyencek számára közismert volt a Gurmand cukrászda, de ahogy most belepillantottam a gugliba, ma is van néhány ilyen nevű intézmény. Pedig a gurmand nem kifejezetten szimpatikus alak: ő a mértéket nem ismerő, habzsolva lakomázó mindenevő. Ellentéte az igazi ínyenc, a tökéletes ízharmóniát, a visszafogott eleganciát, a legjobb alapanyagokat és a makulátlan tálalást kereső gurmé. A Linn Records, az audiofil kiadványai révén elismert skót kiadó a zenei gurmék részére készített dzsesszlemezeiből válogatást.
A számok: 01 V.A. - Holding Back - 4:29 02 Sarah Moule - Jeepers Creepers - 3:08 03 Clark Tracey - Giant Steps - 4:42 04 Claire Martin - Get Happy - 3:28 05 Martin Taylor - Chillin' With Oscar - 4:19 06 Ian Shaw - A Case of You - 4:15 07 Martin Speake - JT's Symmetrical Scale - 4:09 08 Tina May - Come Fly With Me - 4:24 09 Hue & Cry - All True Man - 5:38 10 Tommy Smith - Daybreak - 3:44 11 Ray Gelato Giants - As Time Goes By - 2:38 12 Haftor Medboe Group - Hop Skip - 5:33 13 Richard Rodney Bennett - World Weary - 3:05 14 Stephane Grappelli - I Thought About You - 3:12 15 Carol Kidd - Where Are You? - 4:19 16 Barb Jungr - I'll Be Your Baby Tonight - 4:03
"A zenész családból származó Szendőfi Péter dobbal kapcsolatos tanulmányait a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola klasszikus ütő szakán kezdte el, amelynek elvégzése után Budapesten a Zeneművészeti Főiskola jazz-dob tanszakán tanult tovább. Ekkor már rendszeresen föllépett az In Line, a Katona Klári és a Babos Band együttesekkel. Jelenleg is több zenekar dobosa: 1992 óta játszik a László Attila által alakított bandben. Az ő keze alatt szólalnak meg a dobok a Romhányi Áron által alapított trióban, amellyel igazi Mainstream-Latin jazzt játszanak modern formában és hangszerelésben, amelybe igen sok Be-bop elem vegyül. Közreműködik még a Birta Life Pictures nevű zenekarban és a Nagy János Trióban. Ha a felsorolt együttesek még nem bizonyították volna be mindenki számára, hogy Szendőfy Péter színes és sokoldalú jazz-dobos a magyar könnyű zenei életben, akkor saját zenekara biztosan meggyőző lesz, hiszen a 1992 óta fennálló Fusio Group egy újabb zenei irányzattal bővíti a Szendőfi által játszott műfajok sorát. A saját maga által írt dalok a Jazz-Fusion irányzat felé hajlanak a leginkább, hiszen magas szintű hangszertudást és végtelenül szabad improvizációkat igényel. A zenekar öt tagból áll: Elek István-szaxofon, Kormos János-gitár, Romhányi Áron-billentyűs hangszerek, Barabás Tamás-basszusgitár, és Szendőfi Péter-dob. Számos zenekari munka mellett 2000 óta a dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolában is tanít, ahol ő a dob tanszék vezetője. Szendőfi Péter eddigi zenei tevékenységéből egyértelműen következett egy szólólemez, amelyen a magyar jazz életnek sok kiválósága is közreműködött. „TriAngel” című albuma 2005-ben jelent meg a Tom-Tom Records gondozásában. A lemez azért is gyöngyszem a jazz kiadványok közt, mert egy igazi világsztár, Gary Willis basszusgitározik rajta." (Tom-Tom Records)
A lemez felvételein a következő zenészek játéka hallható: Tony Lakatos – saxophone(1,3,7); László Attila – guitar (8); Romhányi Áron – keyboards (1,2,4,5,6,7,9); Szendőfi Péter – drums (all); Gary Willis – bass guitar (all); Nagy János – keyboards (3,8); Birta Miklós – guitar (3,7); Kormos János – guitar (1,2,4,5,6,9); Elek István – saxophone (2,4,6,8,9)
Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat tizenharmadik lemeze.
Francisco Raúl Gutiérrez Grillo, vagyis Machito (1909-1984) kubai zenekarvezető egy szivargyári munkás gyermekeként született Havannában, és egy koncertturnéján, Londonban, a színpadon halt meg. Az 1940-es évektől haláláig hangszerelte és vezette nagyzenekarát, énekelt, és rázta a rumbatököt, hivatalos nevén maracát.
A latin dzsessz egyik meghatározó alakjaként a műfajban elfogadottá tette az afrikai ritmusokat.
George Gershwin "népoperáját" 1935-ben mutatták be Bostonban. Talán nem nagy tévedés azt állítani, hogy a legtöbb átirat, feldolgozás ebből a zeneműből készült az elmúlt hetven esztendőben.
Ezen az albumon a jazz két nagy egyénisége, Oscar Peterson (kivételesen nem zongorán, hanem clavichordon) és a gitáros Joe Pass értelmezi az opera népszerű dalait.
A felvételek:
1. Summertime
2. Bess, You Is My Woman
3. My Man's Gone Now
4. It Ain't Necessarily So
5. I Loves You, Porgy
6. I Got Plenty O' Nuttin'
7. On, Bess, Oh Where's My Bess
8. They Pass By Singin'
9. There's A Boat Dat's Leavin' Soon For New York
10. Strawberry Woman
A lemez felvételei 1972 decemberében Englewood Cliffs-ben (New Yersey) készültek. A stúdióban Szabó Gábor mellett többek között a következő muzsikusok zenéltek: Billy Cobham, Jack DeJohnette, Ron Carter és Bob James. A lemezről mindent megtudhattok itt.
A számok: 01 Mizrab (Gabor Szabo) - 9:35 02 Thirteen (Gabor Szabo) - 9:18 03 It's Going To Take Some Time (Carole King) - 4:15 04 Concerto #2 (based on the Andante from Dmitri Shostakovitch's "Piano Concerto No. 2 In F Major" - 1957) (Dmitri Shostakovich) - 7:20 05 Summer Breeze (Seals/Croft) - 6:07
Abbey Lincoln ezt a lemezét teljesen a saját kedvére készítette: ő válogatta a dalokat és a zenészeket, és a hangszerelés is az ő munkája. És hogy el ne felejtsük: a számok egy részét is ő maga írta. A lemez készítői: Abbey Lincoln (vocals); Steve Coleman (alto saxophone); James Weidman (piano);Billy Johnson (bass); Mark Johnson (drums); Jerry Gonzalez (congas); Bemshee Shirer, Arlene Knox, Naima Williams(background vocals).
A dalok:
1. The River (5:00) 2. Whistling Away the Dark (4:32) 3. Talking to the Sun (5:48) 4. You and I (4:00) 5. People on the Street (6:03) 6. You're My Thrill (5:57) 7. Prelude (A Wedding Song) (8:25)
Szabó Gábor 1975-ben megjelent albumának 2003-as újrakiadása. A lemez felvételein közreműködtek: Eric Gale ritmusgitár; Bob James és Ian Underwoodzongora, elektromos zongora és szintetizátor; Louis Johnson basszus; Harvey Mason dobok;Tom Scott tenorszaxofon és lyricon (fúvós szintetizátor); Ralph MacDonald és Idris Muhammadütősök; Jon Faddis trombita és George Bohanon trombon.
A lemezen hallható felvételek:
1. Hungarian Rhapsody 2. Time 3. Transylvania Boogie 4. Ziggidy Zag 5. Macho 6. Poetry Man 7. Evening in the Country 8. Macho Alternate Version
Szeretettel üdvözlök mindenkit zenekuckómban! Ki ide betér, ha füle nyitott, kedvére csemegéz- het a különböző műfajú albumok között, melyeket ezúton is sok szeretettel ajánlok figyelmetekbe. Ha valamelyik album letöltésével gond lenne, írjatok egy mailt, igyekszem a problémát gyorsan orvosolni. Azért azt jó ha tudjátok, hogy a szerzői jogi törvények miatt a zenéket csak meghallgatásra tölthetitek le, s gépetekről 24 órán belül le kell törölnötök./
Welcome to my Music Nook!
If You are a sharp-eared fellow You can choose from various albums from all kinds of music.
If You have problems of downloading albums just drop me an email, and I will try to solve it.
You’d better know that according to the Copyright rules You can download music only for the purpose of listening, and You must delete the files in 24 hours.