Csoda egy gyümölcs az eper.
Vettem megint egy egész rekesz epret, ez már lassan tradíció lesz nálunk, szerintem így nekünk nagyon megéri, ugyanis mindenki egyszerre teleeszi magát eperrel és elégedett.
Már a látványa csodaszép, egy egész láda eper, már ettől majdnem jól lehet lakni.
Most nem azért vettem, hogy befőzzek, mert tavaly sok dzsemmet készítettem, van idénre is még.
Azt terveztem sütök mindenféle fincsi eperkrémes, tejszínes, joghurtos, ilyen-olyan sütiket, tortákat, piskótákat, összedobok eperhabokat, eperfagyit /isteni receptem van még Nigellától/, vagy pohárkrémeket.
Már készítettem a tortaformákat, habüstöt, keverő szerkentyűket, kelyheket amikor is...
...a dolog csak terv maradt, ugyanis a családom leállított azzal, mi lenne ha az egészet csak úgy megennénk.
Belegondoltam miért is ne, úgyis megint itt a kánikula, én meg bolond módra bekapcsoltam volna a sütőt és ott szenvedtem volna a konyhában.
Igy is lett.
Az egész rekesszel /kb.6 kg/ három nap alatt végeztünk, annyi engedményt kaptam, hogy csináltam egy fazék isteni eperlevest, abból még van egy kevés jégbehűtve, de különben megettük jól lehűtve, lecukrozva, tejfölösen, csak úgy magában, reggelire, ebédre, vacsorára, ki mikor érte és gusztusa volt hozzá.
Ennyi epret együltő helyemben talán nem is ettem soha, remélem már nem kapok csalánkiütést tőle - gyerekkoromban nem ehettem emiatt az epret, talán ezért ez a nagy áhítozásom utána - már elég öreg vagyok és talán elbírok pár kiló eperrel.
Annyira finom volt és jóleső, olyannyira rákaptunk, hogy lehet jővőre is csak így megesszük majd, minden faxni, sütögetés, főzögetés nélkül.
Csodálatos gyümölcs az eper is, ezután most már jöhet a málna és a többi.