Most már egészen biztos: háztulajdonosok lettünk!
Két éves vágyunk teljesült. Igaz, két éve még a cote d’azur-ön képzeltük el álmaink házát, de nem vagyunk telhetetlenek.
Júniusban költözünk.
Házas ember
1
Fekete
Fekete karácsonyunk lesz. Pedig már október közepén esett hó! Ejnye Finnország, ez elég nagy csalódás.
Végre sikerült lemondani a francia mobil előfizetésem. Most már csak arra kell rávenni őket, hogy visszafizessék az augusztus-november közötti havidíjakat.
Az új autónk is megérkezett, három hónap várakozás után, végre! A biztosítás miatt ki kellett kérnünk a francia biztosítótól az ottani biztosításunk adatait és hogy balesetmentesen telt-e az elmúlt év.
Nagyon kedves ügyintézőnk van itt Finnországban, ugyanaz a személy, aki a költözés előtt foglalkozott velünk, örömmel üdvözölt, mikor visszajöttünk és augusztusban bementünk hozzá a lakásbiztosítás miatt, jól esett mindkettőnknek, hogy emlékszik ránk. Most elmondta, hogy csak az angol nyelvű igazolással tudnak mit kezdeni, franciául nem jó. Férj jelezte ezt a francia biztosítási ügynökünk felé, akivel viszont sosem találkoztunk, ellenben levélben igen szépen tudott beszólogatni az egy éve alatt, amit végig próbáltunk az angoljára fogni. Most már nem.
Az első levelében megküldte franciul az igazolást, majd újabb kérésre, hogy angolul küldje el, a válasza annyi volt: Sajnálom, nem tudok segíteni.
Ekkor kikerekedett a szemünk, majd próbálkoztunk a biztosító oldalán találni valaki kontaktot, aki tudna segíteni, de onnan ismét az ügynökünkhöz irányítottak, aki viszont nem tolerálta a helyzetet, és az alábbi levelet küldte nekünk:
“Your Finnish insurance company is unfortunately under the influence of the English spoken people’s lobby which is a regrettable behavior for a member of the European Community. We are used to asking for a translation for official documents when the language is rather “unknown” or even exotic and we are accepting lots of European writings (English, Spanish, German, Italian, Portuguese….) For obvious reasons, Asian, Eastern European, Scandinavian, Greek, Arabian, Russian, …. , and Finnish idioms require translation.
I don’t try to be a smart alec but French is, most of the time, accepted for business, except by English spoken actors.”
E kellemes bevezető után a kért biztosítási adatok következtek, itt is köszönet érte Jean-Paul-nak, hogy mégis sikerült begépelnie azt a mondatot angolul is.
Több, mint
Több, mint 3 hónap telt el a költözésünk óta. Ideje összeszednem magamat és leírni a végét is a dolgoknak.
Nem ment probléma nélkül az egész, de talán mindent szépen sorban. Kezdem azzal, hogy lezáratlan ügyeink még mindig vannak, például a francia mobilszolgáltató nem hajlandó lezárni az előfizetésemet.
Első lépésben férj próbálta maga lemondani a mobil és internet előfizetéseinket, sikertelenül. A mobilcég oldalán küldött az ügyfélszolgálatnak levelet, amire semmi reagálás nem történt, mint később kiderült, nem a megfelelő helyre ment a bejelentés. Hahahah. Nyilván legegyszerűbb figyelmen kívül hagyni ekkor, és nem válaszolni. Végül kaptunk francia relokációs ügynököt is segíteni kijelentkezni mindenhonnan, aki sikeresen lemondta mindkettőt augusztus közepétől.
Csakhogy kaptam számlát szeptemberben. A megkeresésünkre az volt a válasz, hogy nem hiszik el, hogy házasok vagyunk, tehát férjjel együtt én is elköltöztem az országból. Elküldtük a házassági anyakönyvi kivonatunkat, így rendben volt a dolog. Aztán kaptam októberben is számlát. Akkor a válasz az volt, hogy valami keveredés történt, de ezt fizessük be mindenképp, hogy ne legyen bonyodalom, mert már benne van a rendszerben, majd ezt is visszafizetik. Oké. Azonban ebben a hónapban is jött számla, kíváncsi vagyok, erre mi lesz a válasz. És sikerül-e valaha lemondani az én előfizetésemet…
Mindenesetre levontam a következtetést, hogy Franciaországba nagyon szívás költözni (és onnan elköltözni) úgy, hogy házas vagy, de nem a férjed nevét viseled. Nagyjából minden szívásunk ebből volt az ottlétünk alatt.
Vihar
Tegnap elégedetten dőltünk hátra a székben, estére mindennel végeztünk a lakásban. Szétszedtük, rendbe raktuk, átválogattuk, leszedtük, felhoztuk. Az erkélyre került egy nagy halom holmi, ami a tárolóból jött fel.
Erre ma reggel fél 8-kor férj óriási viharban rohant vissza a lakáshoz, bőrig ázva ért oda, még a bakancsában is állt a víz, de ami miatt igazán rohant, az a rengeteg holmi az erkélyen. Ezek majd egy hónapot fognak állni a költöztető cég raktárában, bezárva egy konténerbe. Tehát vizesek nem lehetnek, különben, azt hiszem ezt részleteznem sem kell.
Vence viharvert főtere
Persze nem volt szerencsénk, a vihar óriási széllel jött, az esőt beverte az erkélyre, az erkélyen szőnyegek is vannak, azok is csurom vizesek. Férj intézkedett, most reménykedhetünk, hogy holnapig megszáradnak, mert elvileg akkor már rakodnak be a teherautóba.
Egy évvel
Mikor megérkeztünk ide délre, a hotelünkben a reggelihez kapott kávé hét nyelven beszélt. A pincér minden reggel kihozott fejenként 3 deci feketét egy kis kancsóban, mi pedig nem győztük dicsérni, annyira finom volt.
Most, egy évvel és egy hónappal később, igaz egy másik hotelben, de a kávé b.o.r.z.a.l.m.a.s. Igaz, nem is pincér készíti, hanem kávégép.
Van viszont helyette Nuits du Sud, a szálló pedig a fesztivál területén (haha, azaz a központban a főtéren) van, így ingyen nézhetjük a koncerteket.
Tegnap itt zártuk az estét,
persze csak azután, hogy a vacsorához megittuk ezt a finom sört.
Önfeláldozás volt valójában, szeretnénk, ha a tökmagolajunkat is áthoznák a költöztetők, ahhoz viszont jól záró üvegbe kell áttennünk. Ennek a csatos üvegnek pedig még a mérete is tökéletes.
Ma megisszuk a másik sört is, mert a maradék olívaolajunkat sem szeretnénk itt hagyni.
Fiók
Férj tegnap kiszabadította azt a fiókot a gyerekszobában, ami pár hete ragadt be. Régi játékok voltak benne, amiktől nem volt szívünk megválni, az alatta levő fiókban pedig bábjátékok, gyermek szinte összes puha figurája, sok kézzel készített, ajándékba kapott. Nem nagy halom, viszont a szívünknek kedvesek.
Ha a fiók nem ragad be, eszünkbe sem jutott volna közelebbről megvizsgálni őket költözés előtt, de így igen, s kiderült, hogy egy részük megpenészedett. A fiókban. Ez egy beépített szekrény, a fürdőszobával határos a fala. Eddig is sejtettük, hogy a fürdő szigetelése nem tökéletes, de nem szerettem volna így bizonyosságot szerezni a dologról. Ki kellett dobni szinte az összes fajátékot, azokat a puha figurákat, amiket kimosni nem lehetett.
Abba bele sem merek gondolni, hogy ha ezt nem vesszük észre és a költöztetők elrakják zacskókba, dobozokba, egy hónap múlva milyen állapotban kerültek volna elő és mi mindent kellett volna kidobni emiatt.
Elkezdtük
Elmentek tegnap az utolsó vendégeink is. Jó volt ez így a végére, ha nem jöttek volna, biztos, hogy sok helyre végül nem mentünk volna el. Elterelték a figyelmünket is, mert az elmúlt hetekben még sok érdemlegeset nem tudtunk volna csinálni, ellenben az idegeskedéshez nagyon értünk. Így ez most kimaradt.
Ma már lelkesen vetettük magunkat a készülődésbe.
Kezdetnek férj sikeresen eladta az autót. Ez volt a legstresszesebb rész, de túl vagyunk rajta, hála az égnek.
Átválogattam megint a ruháinkat, ami végül itt a melegben sem volt használva, mind ment a helyi uffnak. Ezzel a válogatással végig kell mennem az összes szobán, aztán a konyhán is, és amit nem eszünk meg a következő napokban, el kell ajándékozni. Hétvégén szállodába vonulunk, meg még szétszedjük a lakásban, amit szét kell szednünk. A többi a költöztetők dolga lesz.
Azt azért el kell mondanom, hogy a mostani költözés nem megy olyan simán, mint idefelé. Kezdetnek problémák voltak a relokációs szerződéssel, de ezt végül sikerült orvosolnia a cégnek. Aztán a relokációs ügynökök hozzáállásával is volt/van probléma, de a mai találkozó szerencsére pozitív volt. Most úgy néz ki, hogy minden sínen van, kivéve, hogy Tamperében még nincs lakásunk, és a helyzet kicsit aggasztó is, de van egy hónapunk, meg egy nagy adag reményünk.
Ami viszont viccesen fest, az az óriási sátrunk az erkélyen befeszítve – kifeszítve, hogy megszáradjon az esőtől. Ugyanis volt szerencsék múlt héten esőben sátrat állítani este fél 10-kor az európai Grand Canyon közepén.
Mielőtt
Én ezentúl nem hiszek az útikönyveknek. Mert amikor azt írja a Provence-ról szóló, hogy Luberon vidékén bármerre mész, levendulamezőbe botlasz, azt én úgy értelmezem, hogy bármerre megyek, levendulamezőbe botlok. Ehhez képest 7 óra autókázás után találtuk meg az elsőt, azt is már túl azokon a részeken, ahol ígérték nekünk. Ott viszont rengeteget, nagy örömünkre.
Írok majd részletesebben is az utunkról, csak még a képeket át kellene válogatni.
Szemfüles olvasók
Szemfüles olvasók talán észrevették a fejlécben a változást.
Még épphogy elkaptuk tavaly ősz végén a helyi ritmust, amikor kiderült, mindezt talán feleslegesen tesszük, mert az egész helyi részleget bezárják, így férj munkahelye megszűnik idén nyáron. Mindebből sokat nem lehetett észlelni itt a blogon, néhány zárt bejegyzésben kipanaszkodtam magamat, de míg nem tudtuk, hogy hogyan és hol folytatjuk tovább, addig nem szerettünk volna írni róla. A 2013-as év eleje ezzel telt, végigvettük a lehetőségeinket, átgondoltuk az eddig életünket és próbáltuk kitalálni, mi lenne a jó döntés. Nagyon nehéz volt, kemény, és csak remélni tudom, hogy ez volt a legjobb, amit meghozhattunk.
Költözünk vissza Finnországba, Tamperébe.
A munkakeresés sem volt egyszerű menet, de azt gondolom, hogy ennek így kellett lennie, férjnek nem kell céget váltania, s mikor visszaköltözünk, ugyanúgy folytatja, mint mielőtt eljöttünk Finnországból.
Rengeteg intézkedésen vagyunk túl, amit szintén jó lett volna lejegyezni ide, de elmaradt, időm, kedvem sem volt úgy, mint tavaly. Azért összefoglalom pár mondatban.
Gyerek iskolája elintézve, francia-finn iskolába fog járni. Az iskolát meglátogattuk már februárban, mikor Tamperében nyaraltunk, be is írattuk akkor. Finnországban 7 évesen mennek a gyerekek iskolába, előtte egy évet iskola-előkészítőben töltenek, így gyermekünk ebbe fog járni, nagy megkönnyebbülésemre nem kell még az iskolapadba ülnie. Ez nagyon szuper bevezető lesz neki a finn nyelvbe is, napi négy óra az előkészítő, ahol erős gyanúm szerint sokkal kevesebbet kell majd munkafüzetek felett ülnie, mint itt az óvodában kellett. Számunkra megnyugtató, hogy ismerős francia nyelven kezdheti a mindennapokat, ezzel kiküszöböljük azokat a kezdeti nehézségeket, amikor sem a felnőttekkel, sem a gyerekekkel nem tudott beszélgetni.
Sajnos a finn nyelv teljesen kiesett neki már az első pár hónapban (ellenben franciául elég jól el tud már társalogni), így nagy kérdés, hogy mennyi idő lesz, míg újra felkapja. Picit reménykedünk, hogy nem lesz annyira nehéz, valami csak megmaradt a nyelvből. De ez majd ősszel kiderül.
A költözéssel együtt járó intézkedések közepén vagyunk most. Sokkal kevesebb idő maradt szervezni, mint tavaly, mivel a részleg bezárása miatt bizonyos bürokráciai akadályok gátolták a dolgok haladását, de mostanra talán minden az útján van:
Lakásunkat felmondtuk.
A költöztető cég felmérte a holmijainkat.
A nap kitűzve, mikor jönnek és összepakolják mindenünket.
Repülőjegyet megvettük.
Francia szállodát elintéztük. – Ez nagyon jó, a központban fogunk lakni, a szálloda a főtérre néz, és pont a legnevesebb zenei fesztivált rendezik akkor ott, így hétvégén nagyon jó zenéket hallgathatunk. 😀
Ma a finn szállodát is sikerült elintézni. Ez volt a keményebb dió, mert bő egy hónapot kell majd bent laknunk, ami bizonyos feltételeket támasztott a szállás felé, például férjnek dolgozni is kell.
Albérlettel kapcsolatban intézkedünk, reméljük, hogy szeptember elsejétől már kivehetünk egy megfelelő lakást.
Óvodából, óvó néniktől elbúcsúztunk, igaz, közben a nyári szünet is megérkezett.
Autóeladás még kezdetleges állapotban van.
Vannak még apróságok, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Hát így állunk most. Lovasi is tévedhet néha.
Első vendégek
Milyen szuper hetünk volt! Kedves magyar barátaink Finnországból meglátogattak minket, együtt töltöttünk egy hetet, körbejártuk a környéket és sokat áztattuk a gyerekeket a tengervízben.
Nagyokat ettünk éjszaka közepén,
sajtevés éjfélkor
végigkóstoltuk a helyi különlegességeket,
házi fagyi a csokiboltban
megnéztük, hogy milyen a helyi orvosi rendelő,
meseolvasás az orvosnál
vízesést néztünk a hegyoldalban Gourdon alatt,
vízesést is láttunk
ebédeltünk Gourdonban,
ebéd a hegyen
levendulabokrok alatt üldögéltünk,
levendulabokrok alatt
áztattuk a lábunkat a sós vízben,
nyalókázás a tengerben
breton palacsintát ebédeltünk sok tejszínhabbal,
palacsintázás
csigaházas rákokat fogtunk vödörbe, félig megrágott tengeri csillagot vizsgáltunk.
tengeri csillag maradéka
És még sok minden mást is, ami belefért ebbe a rövid időbe, K és D nagyon köszönjük az élményt!
from Fin to Fr... and back