Túráztunk 1. – Saint Paul

Én igazi alföldi lány vagyok, 18 éves koromig szőlőföldeket néztem a szobám ablakából, az Alföld közepén. Hegyek a szememnek mindig idegenek voltak, amolyan mitnekemtezordonkárpátoknak. Furcsa hát, hogy itt lakunk a hegyek lábánál, az erkélyről látjuk őket,

de ha kisétálunk az utca elejére, akkor is ilyen gyönyörűségek néznek ránk.

Gyermekünk hegyet menne mászni, mióta megérkeztünk ide, minden héten kirándulni indul. Beleástuk hát magunkat a témába, térképet böngésztünk, útitervet készítettünk. Próbának Saint Paul-t szemeltük ki, nagyon vonzó kisváros, az óvárosa egy domb tetején helyezkedik el. Ami képeket kidob a gugli, azt mind el lehet hinni, pont így néz ki, mi sajnos nem csináltunk a városról fotókat, csak az odaútról.

A kezdet nem volt könnyű, én 200 méterről visszafordultam ragtapaszért, mert mi van ha szükség lesz rá,

itt épp pihegünk a meleg miatt

ezeket aztán kb. 1km-nél fel is ragasztottam, mind a hatot. És ekkor még csak a város szélén jártunk.

Végre betérhettünk az erdőbe, eddig lefelé, innen felfelé sétáltunk. A fák között elviselhetőbb volt a meleg, persze a legnagyobb kánikulát választottuk a túrához.

a fenyőfa szárától jobbra, a domb tetején látszódó városka a cél

Itt már férj kisegített, odaadta a zokniját, különben nem bírtam volna folytatni az utat a vízhólyagok miatt. Ennyi eszem volt, 10 éve nem használt szandált vettem fel a túrához.

Gyermek probléma nélkül bírta a 4.5 kilométeres utat. Hazafelé busszal jöttünk, de előtte persze bejártuk az óvárost, találtunk egy eszméletlen jó kekszboltot, ha valaki arra jár, mindenképp nézzen be!

A kaland után már nagyobb lelkesedéssel készültünk neki a következőnek. Ehhez azonban venni kellett hátitáskát, túracipőt a gyermeknek, meg nekem is, és persze komolyabban nekikészülni az útnak, mert ide indultunk:

Le Baou des Blancs

Folyt. köv.

Keddi angol nyelvlecke

A mai angol nyelvlecke témája a bántalmazás.
Helyzet: ön és az óvónő közötti párbeszéd.
Magyarázza el érthetően, hogy az ön gyerekét kispécizte egy másik gyerek az óvodában és minden nap cseszteti. Tegye hozzá, hogy tegnap ez a gyerek két másik segítségével fizikailag bántalmazta az ön gyermekét. Kérjen segítséget a helyzet megszüntetésére.

Eheti tanulság

Eheti tanulságom már hétfőn lejött:
Nincsenek ereszcsatornák a házakon (legalábbis az óvárosban és környékén), így esőben nem jó a fal mellett szorosan menni. Nagyon nem.

Mivel

Mivel nem jutok el egy rendes bejegyzésig, így a következőkben csak pár szóban a lényeget.

Múlt hét tanulsága:
A pincérnek mindig hangosan és illedelmesen Bonjour-t köszönünk, mielőtt kikérjük a kávét.

Tanfolyam

Most nem görcsölök itt azon, hogy a gyermeket ma sem sikerült sírás nélkül az oviban hagyni, csak reménykedem, hogy olyan kiegyensúlyozottan fogad megint, mint péntek délután. Viszont ráragadt már a 3 nap alatt ilyen, mint petit poussin, meg une fille. 🙂 Sőt, mert kérni repetát ebédnél a desszertből, azaz kimondta a kérdésre a választ hangosan, hogy Oui. Nem aham, vagy ühüm, hanem Oui. Kis lépésnek tűnik, de nagyon nagy valójában!
Én pedig voltam ma az első francia órámon. Csütörtökön és pénteken lehetett jelentkezni, én csütörtökön a zárás előtt egy picivel az első jelentkező voltam a kezdő csoportba. Tanár nyugtatott, hogy az első két hétben jöhetnek még emberek, addig is megtartja az órákat, akkor is, ha egyedül vagyok. Úgy készültem hát, hogy magam fogok ott ülni, de nem, hatan voltunk! Volt német, olasz, spanyol, angol, kanadai tanuló, no meg én. Izgalmas volt, mert sokat vacilláltam a hétvégén, hogyha nem indul kezdő, akkor megpróbálom a következő szintet, hogy ugye Finnországban már jártam fél évet, hátha menni fog az is. Nos, ez a dolog eldőlt, eleve vagyunk elegen a tanfolyamhoz, másfelől néha csak meresztettem a szemeim, mit beszél a tanár…
A tanfolyamokkal kapcsolatban szerencsére kaptam segítséget egy magyar nőtől még júliusban, aki nagyon kedvesen kikereste nekem, hogy merre lenne lehetőségem tanulni és elküldte e-mailben. Ez nagy segítség volt, mert bár a magyar találkozón is elmondták, merre vannak általában kurzusok, de mire eljöttünk már rég nem emlékeztem az intézmény nevére. Közben a múlt hét elején megismerkedtünk egy helyben lakó magyar családdal, onnan is kaptam rengeteg, nagyon hasznos információt.
Úgy van, hogy (gondolom) minden városban van egy kulturális központ, úgy hívják, hogy Centre Culturel, ezen a helyen szeptembertől júliusig sokféle tanfolyamot szerveznek felnőtteknek és fiataloknak is. Itt Vence-ban például 4 szinten folyik a francia nyelv oktatása. Erről bedobtak augusztus végén egy prospektus a postaládába, akkor megnyugodtam, hogy lesz helyben is tanfolyam. Az e-mailemre is csak ezután válaszoltak, mivel zárva van nyáron a központ, így gondolom levelet sem olvasnak ez idő alatt.
A tanfolyam heti kétszer van, másfél órás egy alkalom. Nekem tökéletes időpontban van, gyereket leadom az oviban, hazajövök megreggelizni és mehetek is tanulni. Közel is van, bő 10 perc séta. Az ára nem vészes, mondjuk jóval drágább, mint egy hasonló finnországi tanfolyam, ahol szintén szokás ilyen központokban ezeregyféle kurzust szervezni (férj így járt évekig asztalosműhelybe fúrni-faragni), de még mindig megfizethető kategória.

Friss hír a végére, közben férj telefonált, és dobpergééés, tadááám, az egészségbiztosítási pénztár befogadott engem is, biztosított lettem!
Végül pillanatkép a mindennapokból, frissen sütött garnélarák, friss kenyér a pékségből, egy jó bor, együtt a család. Szeretem az ilyen estéket.

Hűű, de

rég nem írtam, pedig gyűlnek itt a megkezdett bejegyzések, például a túrázásról. De azt majd legközelebb.
Most inkább arról írok, hogy beindult az élet. Kedden elkezdődött az óvoda, hjaj. Nem volt könnyű nap. Nyilván sejteni lehetett, hogy gyermek nem veszi probléma nélkül ezt a részét a dolgoknak, de azért reménykedtünk. Nem is volt gond addig, amíg ott nem kellett hagyni. Kb. 5 perc alatt elfogyott minden bátorsága és kétségbeesett, majd sírt, hogy ne hagyjuk ott. Végül az óvónő segítségével el tudtunk szabadulni, gyermek meg kétségbeesetten kiabált utánunk, hogy Mit mond? Mit mond? (mármint az óvónő). Ilyen lassan még sosem teltek a percek és az órák az életemben, mire fél 5 lett, kábé megöregedtem. De szerencsére nem volt vészes napja, azt mondta, hogy nem sírt sokáig és nem volt rossz a oviban. Nagyon zavarja, hogy semmit nem ért, de ugye ezzel nem tudunk mit kezdeni. De rengeteg furcsaság van, amin csak nézünk:
-nincs váltóruha
-nincs váltócipő!
-ritkán mosnak kezet (Finnországban ezt elég komolyan vették, kezdve azzal, hogy reggel a csoportba csak kézmosás után lehetett bemenni)
-itt lakó magyartól tudtuk meg, hogy itt már az oviban megtanulnak írni és olvasni, és tényleg ki van rakva az abc a falra körben
-gyermek a túl kevés játékidőre panaszkodott
-az udvaron kevés a mászóka, gyermek nagyon unatkozott magában (lebetonozott placc 3 pici mászókával. Ha látnák, gyermek eddig milyen környezetben futkoshatott odakint ott északon…)
-nyilván még egy homokozó sincs.

Leírom, hogy megy itt, nagyon érdekes.
Óvoda hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken van. Szerda szünet, még alsóban is.
Reggel 8.35-8.45-ig van nyitva a kapu, ekkor kell leadni a gyermeket. Bekísérjük a csoportjába, az óvónénik az ajtóban üdvözölnek. Ma kérdezték, gyermek örömmel jött-e. Hahaha.
A hazajáró ebédelőket 11.45-kor kell felkapni, nekünk szerencsénk volt, gyermek kap ebédet az oviban, de ált. ez csak akkor lehetséges, ha mindkét szülő dolgozik. Mi kértük a benti ebédet, hogy nyelvtanfolyamra gond nélkül tudjak járni.
Otthon ebédelő gyerekeket 13.45-kor lehet visszahozni az oviba, ekkor kezdődik a délutáni foglalkozás 16.35-ig, ekkor nyitják ismét a kaput. Óvónéni keresztül jutunk a sajátunkhoz, ekkor elmondja, hogy ment a nap.
Iszonyat hosszú szünetek vannak, 4 darab összesen, ősszel, karácsonykor, síszünet és húsvéti is, mindegyik 2 hetes.
Mi gyerekünk a nagycsoportba került, Finno-ban vegyesbe járt, ott csak a legkisebbek vannak külön csoportban, mert bölcsi nincs.
Itt óvoda ingyen van, az ebédért kell csak fizetni, de nem sokat, erre a hónapra valami 38e-t. Finno-ban havi 250e volt az óvoda. De ott kapott reggelit és uzsonnát is, itt nem.
Annyi műanyag szemetet kellett beszereznünk az ovihoz itt, hogy csak néztem. Mi sosem használtunk bolti popsitörlőt, hát 5 évesen azt is megértük, hogy ilyet kellett venni. Nyilván nem az alsó fertályra szánják, de végül is fogalmam sincs, mire kell.
Ivósnak külön ásványvizes flakont kellett vinni, mi ilyet sem használunk, helyette van jó fajtájú svájci fémflakonunk, de most mit csináljak. Vettem egy kis ásványvizet.
Műanyag pohár is kell.
Műanyag dobozt is kértek, olyat, amilyenben a fültisztító pálcikát árulják.
Hátitáskát is kell venni, amibe belefér 3 nagyalakú mappa (gumizós fajta), de ezen már annyira nem akadtunk fel, mert hozzászoktunk a látványhoz, ahogy itt a kisebbek vonulnak. Ugyanis a húzós hátitáska a menő, kereke van és húzója, a gyerekek iskolába is ilyennek járnak. Mondjuk még mindig jobb, mint háton cipelni a nagy táskát.
Van egy egyenfüzet, abba kerül minden infó, és mint kiderült, én is abban üzenhetek az óvónéniknek. Ezt minden nap hazahozzuk és alá kell írni mindig, hogy elolvastam a legújabb bejegyzést.
Ma eljöttem délben az ovi előtt, izgultam, hogy gyerek ne vegyen észre, de szerencsére nem nézett ki. Szegény magában téblábolt az udvaron, várta a sorát az ebédhez. Remélem jobban megy a napja, mint kedden.
Én ma voltam beiratkozni francia tanfolyamra, de ezt majd másik bejegyzésben vesézem ki. 🙂